A karácsonyi előadás

 

 

 A negyedik gyertya

A karácsonyi előadás

 

A jégkorcsolyapálya mellett vágtak át az úton. Hangos gyerekzsivaj, a korcsolyatalpak súrlódása jégen áthallatszott a hangos karácsonyi popzenén. Már szürkült, és a fények világítottak a pálya körül.

Bálint csak odapillantott, de Fanni megállt, és hosszan bámulta a jégen suhanókat, így aztán Bálint is lassított, és visszafordult.

– Lejöhetnénk egyszer – jegyezte meg a lány.

– Te úgysem korizol – mormolta Bálint.

Fanni táncolt, emiatt vigyázott a lábára, nehogy lesérüljön, ezért aztán nála a korcsolya szóba sem jöhetett.

– Idén csak azért is fogok – szegte fel az állát Fanni. – A tánc már nem fontos.

– Ezt úgysem hiszem el – fordult meg Bálint.

Lassan elindultak a vásár felé. Száraz hideg nehezedett rájuk, a leheletük gomolygott előttük. Bálint zsebre vágta a kezét. A sarki sültgesztenye árusnál felfelé szállt a gőz, izzott a parázs. Csak néhányan álltak sorba. Bálint beállt egy kétgyermekes anyuka mögé. A gyerekek csillogó szemmel csacsogtak előtte. Összemosolyogtak Fannival. Talán a lánynak is azok a régi adventi időszakok jutottak az eszébe, amikor még a szüleikkel lejöttek korcsolyázni, és forrócsokit ittak.

Bálint vett egy kis adag sültgesztenyét, és miután továbbmentek, a papírzacskót Fanni orra alá dugta. A lány levette a kesztyűjét és kikapott egy szem gesztenyét a zacskóból.

– Tényleg nem táncolsz a karácsonyi darabban sem? – fordult felé Bálint.

Fanni megrántotta a vállát.

– De hát te vagy a legjobb – mutatott rá a fiú.

– Ezt csak te gondolod így – mondta Fanni csendesen, miközben lehajtott fejjel a gesztenyét eszegette.

– Mindenki így gondolja.

– Rajtad kívül senki nem gondolja, hogy jó lennék. Ráadásul a legjobb – mormolta Fanni.

– Honnan tudod, mit gondolnak? Belelátsz a fejükbe?

Fanni végre ránézett.

– Olvastam a kommenteket.

– Idegenekét. Akik nem ismernek.

– Figyelj, Bálint! Ne erőlködj! Nem áll jól. Mindketten tudjuk, hogy egy lúzer vagyok. Nem színpadra való.

– Akkor miért nem hagytad abba teljesen a táncot? – vágott vissza Bálint.

– Anyukád miatt. – Bálint édesanyja tartotta az iskolai táncórákat és vezette a dráma szakkört. – Ő erőlteti, hogy folytassam. Különben meg szeretek táncolni, csak már nem állok ki az emberek elé.

– Hülyeséget csinálsz – állapította meg a fiú. – Ezt anya is megmondhatja.

A karácsonyi vásárból már ide hallatszott a zene, villództak a fények, harsant a nevetés. Fanni az utcán nézelődő embereket figyelte.

– Ő kérte, hogy beszélj rá? – kérdezte csendesen, nem nézve Bálintra.

– Nem – tagadta Bálint sután. – Vagyis nem csak ő.

Fanni ránézett:

–Tudhatná, hogy úgyis hiába!

– Csak azért, mert a tavalyi előadáson megcsúsztál a színpadon? Nem a te hibád volt.

– Ezt csak te gondolod így.

– Mindenki így gondolja. Én beszéltem egy csomó emberrel. Ráadásul kijöttél belőle és a végén imádták, amit csináltál.

Fanni szája széle lefelé görbült.

– Ja. Tudom – suttogta, és megbicsaklott a hangja. – Én is láttam a videót. Olvastam a kommenteket. Mindenki szakadt a röhögéstől.

Elfordult.

Bálint odalépett mellé és bátorítóan megszorította a karját:

– Három napig volt érdekes. Mostanra mindenki elfelejtette.

Biztos volt benne, hogy egy év alatt már mindenki mással van elfoglalva. Már nem is emlékeznek.

– Senki nem felejtette el – mondott ellent Fanni. Megremegett a hangja. – Tegnap is szembe jött velem a neten. Háromszor is. Folyamatosan osztják, most, hogy jön a karácsony. Röhögnek rajta.

– Ne foglalkozz vele!

– Nem foglalkozom. Csak nem táncolok többé senkinek.

– Nekem sem? – vigyorgott rá Bálint szemtelenül, hogy kicsit felvidítsa.

Fanni végre elmosolyodott.

– Na, neked aztán már biztosan nem. – Ellépett Bálint közeléből, és újra elindult a vásár felé. – A csajod szétszedne, az hétszentség.

Bálint utána iramodott:

– Ne hívd a csajomnak.

–Mert? Nem az?

– De. Csak tudod, van rendes neve is.

– Aha. Tudom. Kihúztam a rendes nevét a karácsonyi kalapból. Fogadjunk, hogy ezt te csináltad!

– Nem volt ráhatásom, de ha rajtam múlt volna, én is így rendezem – ismerte be Bálint.

Fanni biccentett.

– Sejtettem. És? Te kit húztál? – kíváncsiskodott.

– Dávid bá’ megkért, hogy ne mondjuk el egymásnak. Emlékszel?

– De én is elmondtam neked – húzta fel az orrát Fanni.

– Elmondtad, mert halvány lila gőzöd sincs, mit szeret Rika.

– A csajod – javította ki Fanni.

– Rika. Azért van szükséged a segítségemre, mert valahol a lelked mélyén kedveled.

– Dehogy kedvelem – húzta a száját Fanni.

– Bizony, hogy kedveled. Ezért nem veszed le a polcról az első random csokit, vagy az első, bódésnál látott legrondább karácsonyi biszbaszt – vigyorgott Bálint.

– Tévedsz. Miattad csinálom. Mert valamit csak látsz abban a csajban, ha összejöttél vele. Bár fogalmam sincs, miért pont vele.

Ahogy haladtak a karácsonyi vásár felé egyre inkább megtelt az utca izgatott karácsonyi várakozással.

– Talán azért, mert te le se szarod a fejemet – borzolta meg játékosan a lány sapkáján a pompomot Bálint.

Fanni félrefordított fejjel bámult rá vissza.

– Tudod, ez így nem igaz. Most is veled lógok.

– Érdekből.

– Az mindegy. A lényeg az, hogy veled lógok.

– És eszed a gesztenyémet.

– Ja. Mert te nem is szereted. Minek vetted?

– Neked.

Beléptek az utca felett felfüggesztett, műhóval lefújt girlandokból fűzött, csillogó díszekkel, csillagokkal ékesített kapun. Családok sétáltak körülöttük, gyerekek szaladgáltak, párok andalogtak kéz a kézben. Baráti társaságok bandáztak a forraltboros sátrak környékén.

Fanni megtorpant az egyik édesség árus előtt, felvett egy mézeskalácsszívet, és Bálint felé mutatta.

– Cuki – vigyorogta. A fiú határozottan megrázta a fejét. – De miért? – kérdezte a lány tettetett szomorúsággal.

– Mert szív? – elégedetlenkedett Bálint.

Fanni megrántotta a vállát.

– És akkor mi van? Nekem tetszik.

– Felhívnám a figyelmedet, hogy most nem magadnak vásárolsz.

– Jól van. Akkor mit szeret? – A másik bódésnál a sapkák, sálak közül felkapott egy meleg, bundás kétujjas kesztyűt. – Ez milyen menő! Látod? – mutatta. – Tök jó bundás belül. Ebben biztos nem fázna a keze.

– Van kesztyűje.

– De biztos, hogy nem ilyen.

– Ő nem díjazná.

– Miért nem?

– Nem bírja a kétujjast.

Fanni visszaejtette a kesztyűt a pultra.

– Akkor mit szeret? Rajtad kívül? – vigyorgott Fanni csillogó szemmel.

– A narancsos étcsokit. Meg azokat a sapkás, karácsonyi manókat.

– Juj, azok ijesztőek! Nincs is arcuk, csak orruk meg szakálluk.

– Neki bejönnek.

– Tényleg? Én azt hittem az ijesztgetésből szokták venni. Nem hittem, hogy azok a manók bárkinek tetszenek. Mondtam én, hogy baromi fura a csajod.

Fanni elindult a karácsonyi apróságokkal megrakott asztalok között, majd végül megállt több sornyi, kisebb-nagyobb, mindenféle színű, pihe-puha manó előtt. Felvont szemöldökkel, hosszan tanulmányozta őket, majd elkapott egy piros-zöld színű, hosszú szakállú, piros orrút a sor közepén.

– Ha rémálmaim lesznek, megöllek mindkettőtöket – fenyegette meg félig viccesen, félig komolyan, hazafelé menet Bálintot.

Már rájuk sötétedett. Az ablakokban villogtak a díszek, az ereszekre aggatott fehér és a színes izzók.

– Akkor legalább romantikus véget értek, mint Rómeó és Júlia – folytatta Fanni komolyan.

– Hányszor mondjam még el neked, hogy a Rómeó és Júlia az nem romantikus – mondta Bálint határozottan.

– Akkor szerinted mi?

– Mit tudom én. Dráma. Horror. Akármi. Halomra halnak benne az emberek. Az mégis mióta romantikus?

– Úgy szeretni valakit, hogy meghalsz érte, az igenis romantikus – erősködött Fanni.

– Csak szólok, hogy Rómeó előző nap még egy Róza nevű csajba volt szerelmes. Ha nem halnak meg, tuti nem sokáig maradnak együtt.

– Ezek szerint te nem szeretnél a csajoddal együtt meghalni – állapította meg Fanni nagy bölcsen.

Rátapintott a lényegre.

– Tizenhat éves vagyok – mutatott rá Bálint. – Nem szeretnék még meghalni. Se vele, se nélküle.

– Hát akkor, hallod, te nem is szereted igazán.

Bálint felnevetett.

– Na, ezt én most passzolom.

– Oké. De most elárulod végre, kit húztál? – táncolta körbe Fanni.

Bálint körbenézett, majd odahajolt a lány füléhez:

– Zergét.

– Basszus! – kiáltott fel Fanni. – Mekkora mázli kell ahhoz, hogy kihúzd a legjobb haverodat!

– Maradjon köztünk.

– Marad. És mekkora lúzernek kell lenni ahhoz, hogy én meg a csajodat húzzam ki –sóhajtott fel Fanni. – Na, látod. Ezért nem táncolok a karácsonyi darabban.

 

 

– Sikerült beszélned vele? – kérdezte az anyja a konyhából, ahogy belépett. Bálint még le sem vette a kabátját. Kibújt a bakancsából, majd a fogasra dobta a télikabátját. Vaníliás sütemény illata szállt a levegőben.

– Nem akarja – állt meg a konyhaajtóban. A polcokon megjelentek a karácsonyi bögrék és a sok, apró ünnepi porcelán figura. Az anyja bolondult az ilyesmikért, ezért ilyenkor úgy nézett ki az otthonuk, mint egy karácsonyi ajándékbolt. De Bálint másképp nem is tudta volna elképzelni az adventi időszakban. Az apja meg minden karácsonykor újabb díszekkel lepte meg az anyját, aki pontosan tudta melyiket, melyik évben kapta, és szenteste elmesélte azokat a régi karácsnyi történeteket.

Az anyja most rénszarvasos kötényben állt az asztal előtt és karácsonyi formákat szaggatott ki a tésztából.

– Azt hittem, Fanni egy év alatt elfelejtette azt a butaságot – mondta.

– Állítólag megint tele van vele az internet – felelt a fiú komoran.

– A legjobbakkal is előfordul, hogy megbotlanak, elesnek… Fanni szépen javította.

– Az lehet. De a neten keringő videókban csak a bukása van benne. És hiába mondom, hogy ne foglalkozzon vele. Azért ez elég nehéz, ha folyton szembe jön vele.

– Csodás volt a darabban. És idén is fantasztikus lenne. A legjobb táncosom.

– Megpróbáltam, anya. Ha nem akarja, én nem erőltetem.

Bálint bement a szobájába, bekapcsolta a laptopját és rákeresett a videóra. Könnyen megtalálta. Szinte mindenhol ez ment. Fanni a színpadon, karácsonyi tündérként. Bonyolult lépéskombinációt szakított félbe az a csúszás. Elesett, és egy pillanatra meg is zavarodott, ahogy ült a színpadon majdnem spárgában. Kizárólag erre fókuszáltak rá a videóban, arra az ijedt, kétségbeesett arcra, mielőtt levágták a végét.

Azt nem mutatta meg senki, hogy a pillanatnyi zavar után milyen profin szépített, átfordult spárgába, majd feltolta onnan magát kézenállásba, és ezzel a bravúros kitérővel folytatta az előadást. Azt nem mutatta meg senki, hogy a közönség állva tapsolt neki. Azt nem mutatta meg senki, hogy mekkora sikere volt a végén.

A bakivideó alatt jöttek a pocskondiázó kommentek, a kinevetések, a megalázások.

Bálint nem olvasta végig az egészet, de sejtette, hogy Fanni igen. És tudta, hogy Fanninak ez fájt. Minden egyes szó éles késként fúródott a szívébe. Bálint biztosan tudta, hogy sír is, ha senki nem látja.

Lecsapta a laptopja tetejét. Felugrott és a szobájában rótta a nyugtalan köröket azon a néhány méteren az íróasztala és az ajtó között.

Nem igaz, hogy valaki nem vette fel az egész előadást a mobiltelefonok korában. Valahogy csak össze lehetne hozni egy szépítő összeállítást.

Bálint miközben ezen gondolkodott, visszaült a laptop elé, ismételten felnyitotta és megnézte, vajon ki küldheti folyamatosan újra Fanni esését.

– Dodo666 – mormolta. – Ki a fene lehet az a Dodo666?

Hiába kereste. A fiók privát volt, néhány nyilvános megosztással. Mind Fanni bukása különféle mémmé alakítva.

Bálint rögötön ráírt a tagra, hogy megkérje, vegye le a videókat, mert nyilván nincs tisztába azzal, mekkora kárt okoz ezzel, és még azt is leírta, hogy Fanni valójában a legjobb táncos a környéken. De neki köszönhetően soha többé nem áll ki a nyilvánosság elé.

Próbált a dühe ellenére udvariasan fogalmazni. Ezután ráírt néhány ismerősre a suliból, akik ott voltak a tavalyi karácsonyi előadáson, és mindenkit megkérdezett, hogy vannak-e felvételei a darabról.

Meg kell próbálnia.

Dodo666 nem válaszolt.

Valójában alig számított rá, hogy visszaír, mégis reménykedett benne.

Felcsörrent a mobilja. Rámarkolt a telefonra, és fogadta Fanni videohívását.

– Van kedved este lejönni a kávézóba? – kérdezte a lány törölközőbe csavart hajjal. – Lent leszünk a srácokkal. Felőlem hozhatod a csajodat is.

Bálint értékelte a meghívást. Még egyszer sem említették, hogy vihetné Rikát.

– Csak kedveled – mosolyodott el önkéntelenül.

– Gondoltam, ideje közelebbről megismerjük. Végülis… a csajod.

– Rika.

– Bánja kánya – nevetett fel Fanni. – Gyertek! Oké?

– Szólok neki, és lenézünk később.

– Jó. Azért mondd meg neki, hogy nem eszünk embert.

– Szerintem tudja.

– Szerintem meg jó, ha megemlíted neki – vigyorgott Fanni, mielőtt bontotta a vonalat.

Bálint úgy gondolta, ideje meglepnie Rikát. Biztos örülne, hogy végre eljöhet a srácokkal. Végre érezheti, hogy befogadják. Elvégre már három hónapja együtt vannak, és a srácokkal nem egyszerű. Ezt Bálint is beismerte. Nehezen fogadnak be új arcokat maguk közé.

Jólesett neki, hogy Fanni hozta fel. Tényleg meg akarja ismerni. Ez rendes tőle. Igazán az.

– Átmentem Rikához – szólt be az anyjának. – Későn jövök.

 

Rika apja engedte be. Náluk nem volt akkor feldíszítés, csak néhány girland lógott az ajtók körül piros masnikkal. Bálint egyenesen útba ejtette Rika szobáját. Csendesen nyitott be, hogy meglepje.

– Nos csajok, ugye tudjátok, hogy fiú-lány barátság nem létezik – hallotta Rika hangját a sarokból. Majd meglátta a lányt is az íróasztalnál, a mobilja előtt. Videocsetelt.

Már szólni akart, hogy megérkezett, és elhatározta, hogy megcáfolja Rika állítását, mert igenis van barátság fiú és lány között. Fannival óvodás koruk óta a legjobb barátok.

– El ne higgyétek, ha ezzel etet benneteket a pasitok – mondta Rika a telefonba keményen. – Hallgassatok csak az ördögi Dodóra, és én elmesélem nektek, hogy kell kiütni a nyeregből az ilyen cafkákat. Bár szerencsésebb, ha magának intézi a dolgot – nevetgélt sátáni kacagással.

Bálint most jött rá, hogy Rika videót készít.

Dodó.

Dodo666.

A fiú becsapta az ajtót, mire Rika felkapta a fejét. Kinyomta a telefonját, felugrott a székéből, és nevetve odaszaladt hozzá.

– Megleptél – ugrándozott előtte, és készült megölelni, de Bálint ellépett előle.

– Te is engem. Mondd, mi a fenét csinálsz? – kérdezte dühösen.

– Miért?

– Te raksz keresztbe Fanninak?

– Én? – pislogott Rika ártatlanul. – Dehogy is! Hová gondolsz.

– Te vagy Dodo666?

– Nem tudom, miről beszélsz – lépett hátrébb Rika. De nem nézett a szemébe.

Bálint felmordult.

– És ő még meg akart ismerni. A kedvedre akart tenni. Menj te a pokol legalsó bugyrába, ahová való vagy. És azt oszd meg az imádott követőiddel, hogy lehet hatékonyan elbaszni egy kapcsolatot – durrogta, fogta magát és elment.

Rika utána szaladt.

– Félreérted.

Bálint nem foglalkozott vele, beleugrott a bakancsába, meg sem kötötte, a kabátját már kifelé menet kapta magára.

Jóvá kell tennie, amit Rika tönkretett.

 

Borús hangulatban lépett be a kávézóba. Most kimondottan idegesítette a karácsonyi zene, a színes fények a falak mentén, meg az asztalokon pislákoló mécsesek is.

– Hol van ő? Hol hagytad Rikát? – kérdezte Fanni kíváncsian, amikor leült mellé a bokszba.

Először mondta ki a nevét. Éppen ma.

Bálint megrázta a fejét.

– Leszarom.

A srácok a legújabb Marvel filmről beszéltek. Bálintnak nem volt kedve becsatlakozni. Rendelt egy lattét, és a sálját babrálta.

– Mi van? – húzta fel a szemöldökét Fanni.

– Mi lenne?

– Nem akart jönni?

– Biztos akart. Nem kérdeztem.

– Hiszen mondtam, hogy megismernénk. Azt hittem te is ezt akarod.

– Baromság volt. Beszélhetnénk másról? Mondjuk arról, hogy ki húzott ki téged az osztály télapóra? Fogadjunk, hogy tudod.

– Tudom hát – vonta meg a vállát Fanni.

– Megtudhatnám én is?

– Ha akarod. Éppenséggel elmondhatom. A Kapitány kapott ki a kalapból.

– A Kapitány? Na, ezt ő, hogy buherálta meg?

A Kapitány totál bele volt zúgva Fanniba. Mindenkinek feltűnt. Fannin kívűl.

– A Kapitány nem buherál semmit. Ahhoz túl jófiú – vigyorgott Fanni. – De már elmondtam neki, mit kérek.

– Mézeskalács szívet? – sóhajtott Bálint komoran.

– Nem azt, te lükepók! – nevetett fel Fanni.

– Pedig azt biztos szívesen ajándékozna neked.

Fanni nevetett.

– Bolondságokat beszélsz! Elmeséled inkább, mi bánt?

Bálint megrázta a fejét.

– Most nem.

– Később?

– Talán.

– Nyugi – érintette meg a karját Fanni gyengéden. – Kibékültök. Rika szeret téged.

– Ejtsük a témát. Jó?

Fanni bólintott.

– Oké. Mit szólsz a legújabb Marvel filmhez? – kérdezte és belekortyolt a forrócsokijába.

 

Másnapra Bálint megkapta a vágyott videórészleteket. Rögtön nekiállt összevágni egy motivációs videót, ami alá olyan szlogent próbált kitalálni, hogy ha elesté, akkor se add fel. Fanninak szánta.

Bevágta a videóba Fanni bravúros szépítését, a lány legjobb pillanatait a karácsonyi darabból, és a végén az állva tapsoló közönséget.

Már hajnal volt, mire végzett vele.

Nehezebb dolga volt Kapitánnyal. Mivel nyilvánvalóan bele van zúgva Fanniba, nyilván repesett a boldogságtól, hogy őt húzta ki.

Bálint hiába próbálta rábeszélni, hogy cseréljenek nevet.

– Te bolond vagy? – háborgott a Kapitány. – Nem cserélem el Fannit Zergére.

– Ez most nagyon fontos lenne. Fanninak.

– Vagy neked!

Bálint beismerte magának, hogy neki is. De ezt nem vallotta be a Kapitánynak.

– Mindegy. Mit kérsz a cseréért?

– Nem tudsz megvesztegetni. Fanni rég megsúgta nekem, mit szeretne ajándékba. Szóval ezt buktad, tesó.

Nem elég, hogy Kapitánnyal nem sikerült zöldágra vergődni, még Rika is ott ült a tettetett, ártatlan képével meg a kisírt szemével az osztály túlsó felén, és már mindenkinek feltűnt, hogy nem beszélnek.

Fanni lehuppant Bálint mellé.

– Te dobtad Rikát? – kérdezte rosszallóan.

– És akkor mi van?

– Biztos meg tudnátok beszélni. Nézz rá! – mutatott a lányra. – Nagyon szenved szegény.

– Nem érdekel. Sőt. Megtennél nekem egy szívességet?

– Ne emlegessem? – tanulmányozta Bálint arcát figyelmesen. – Te is szenvedsz?

– Nem. Én nem szenvedek. Én azt akarom, hogy jobban fájjon neki. Figyelj, Fanni, lehet, hogy baromi fura kérés lesz, de mit szólnál, ha megcsókolnálak.

– Most? – kérdezte Fanni tágra nyílt szemmel.

– Mondjuk.

– Itt? Mindenki előtt?

– Aha.

Fanni megrázta a fejét.

– Nem.

– Légyszi!

– Azért, hogy megbántsd? Nem, Bálint! Ezt a játékot én nem játszom.

– Ne legyél már vele ilyen jó fej!

– Engedd meg, hogy én döntsem el, milyen fej vagyok vele – állt fel, és máris visszatért a helyére.

Bálint felpillantott. Rika szemében felizzott a gyűlölet, a Kapitányéban pedig a féltékenység.

Tényleg pocsék ez az egész nap. Ráadásul holnap lesz az osztály ajándékozás.

 

Este feltöltötte a videót a közösségi oldalakra, és megkérte minden ismerősét, hogy osszák, amerre csak tudják.

Reggel Fanni az osztályuk előtti folyosón várta, karácsonyi csúnya pulcsiban, ami a combja közepéig ért, kezében a mobiljával. A szemében könnyek remegtek.

– Ezt te csináltad? – mutatta Bálint felé a telefonját.

Ő azonnal ráismert a videójára.

Bólintott.

– Köszönöm – suttogta Fanni.

– Ugye, hogy jó vagy? – A lány nem válaszolt, néhány könnycsepp gördült ki a szeméből, le az arcán. – Remélem most már, hogy táncolsz idén is a karácsonyi darabban.

Fanni letörölte a könnyeket az arcáról.

– Lehet.

– A lehet nekem egyelőre elég – ölelte meg Bálint.

– De ugye nem akarsz megcsókolni – kérdezte Fanni nevetve.

Bálint vele nevetett.

– Eszemben sincs! – nyomott egy puszit a lány feje búbjára. – És nem bánom, ha felköszöntöd Rikát. Bár nem érdemli meg.

Fanni kibontakozott az ölelésből, és felnézett Bálint arcába.

– Talán mégis. – Bálint felvonta a szemöldökét. – Reggel felhívott – magyarázta Fanni –, és bevallott mindent. Bocsánatot kért.

– Ez a legkevesebb.

– Kitörölte a videóit.

– Fel sem kellett volna töltenie – mutatott rá Bálint.

– Igen. Ezzel egyetértek. De miattad tette.

– Fogadjunk, hogy ezt is romantikusnak találod – morogta Bálint. – És Rika tuti azért találta ki ezt a magyarázatot, mert tudta, hogy így megbocsájtod neki.

– Nem biztos, hogy megbocsájtok, de ha már megvettem neki azt a rusnya manót, odaadom. Nekem ugyan nem kell otthonra.

– Nekem se kéne. Na, bemegyünk? Mielőtt mindenki rólunk kezd pletykálni?

– Zavarna? – mosolygott rá Fanni vidáman.

Bálint megrázta a fejét.

– Igazából nem érdekelne.

– Mondhatok egy titkot? – kérdezte a lány.

– Minden titkodat ismerem.

Fanni lábujjhegyre állt és lehúzta magához Bálint fejét és a fülébe súgta.

– A Kapitány randira hívott.

Bálint gyomrába összeállt egy gombóc. Azt hitte a Kapitány sosem fogja ezt meglépni.

– És? – kérdezte fojtott hangon. – Elmész?

– Te is elmentél Rikával.

Bálint a zsebébe süllyesztette a kezét.

– Baromság volt.

– Talán én is szeretném megcsináni a saját baromságaimat – mondta Fanni egyszerűen.

– Azt megcsinálhatod velem is. Akár már ma este, a jégkori pályán.

– Azt akarod, hogy kitörjem a bokámat?

– A karácsonyi előadás előtt? Dehogy akarom. Csak gondoltam, ha már baromságot akarsz csinálni, leszek benne partner.

– Mint mindig?

– Mint mindig – bólintott Bálint.

 

Aznap este Fanni felcsatolta a korcsolyát. Bálint tudta, hogy már évek óta nem korizott, így megfogta a kezét, és támogatta az első néhány bizonytalan csusszanásnál. Fanni belekapaszkodott, és bár lassan, de nevetve haladtak előre.

– Azt mondják, nem lehet elfelejteni, de most irtó ügyetlennek érzem magam.

– Nyugi, belejössz. És nyugi, nem engedem, hogy kitörd a bokádat.

– Mintha az rajtad múlna – mormolta Fanni, miközben a jégre koncentrált.

– Részben talán rajtam is – válaszolta Bálint. – Éppen ezért támogatlak.

Fanni végre felnézett, és elmosolyodott.

– Köszi!

Nevettek. Sokat. Mert a korizás tényleg jó móka. Főleg kettesben.

Azután sétáltak kéz a kézben a karácsonyi vásár villózó fényei alatt. Valahogy annyira természetes volt.

– Egy forrócsoki? – kérdezte Bálint hirtelen.

– Jöhet.

Miután megkapták a forrócsokijukat, a papírpoharat szorongatva sétáltak tovább

– Félsz? – kérdezte Bálint hirtelen.

– A forrócsokitól?

– Tudod, hogy nem erre gondoltam.

– Akkor? Tőled?

Bálint felhúzta a szemöldökét.

– Ezt meg hogy érted?

– Vicceltem! – vigyorgott Fanni. – Tudom, hogy a karácsonyi előadásra értetted. Csak én azzal még nem akarok foglalkozni.

– Miért? Hiszen foglalkozol vele. Próbákra jársz.

– Igen, de olyankor arra gondolok, hogy csak játék, és nem lesz bemutató. Arra gondolok, hogy úgysem fogja látni senki. Mert jobb erre gondolni, mint arra, hogy mennyire félek.

– Megértem, hogy félsz. Akkor is, ha semmi okod félni.

Fanni elmosolyodott.

– Cuki vagy. Tudod? Ezért vagy te a legjobb barátom. De kicsit hazudós is.

– Az igazságot mondtam. Baromi tehetséges vagy. Bár attól még félhetsz.

– Kösz, hogy megengeded – vágott egy mókás fintort a lány.

Bálintot nem lepte meg, hogy a karácsonyi előadás fergetegesre sikeredett. Fanni bravúrosat alakított. Még akkor is, ha félt. A fiú felvette az egészet, és miután összeollózta a legjobb pillanatokat, feltette a közösségi média platformokra. Mindenhová.

Imádták.

Fanni pedig lassan megértette, hogy nem is annyira romantikus belehalni a szerelembe. Sokkal izgalmasabb megélni azt.