2020. május 12., kedd


Taps


Taps
 
Este nyolc.
Taps.
A taps az egészségügyi dolgozókért indult. Majd jöttek a tanárok, a bolti dolgozók, a futárok, a termelésben dolgozók. Mindenki hozzá tudott tenni egy hivatást, egy munkakört. Mindenkinek volt magyarázata, miért illetve kiért tapsol. Végül a taps mindenkiért szólt. Azokért, akik dolgoztak. Azokért, akik otthon maradtak. Az élőkért, a halottakért.
A lényeg az egy perces tapsolás. Némi kis aláfestő zenével.
Aztán össznépi ereszd el a hajamat lett belőle. Csapatépítés.
Valahol elveszett a lényeg. A dolgozókra, a szenvedőkre való megemlékezés. Egymás szórakoztatása lett a cél.
Nem az a szomorú, hogy szórakoztatják egymást az emberek, mert ilyen nehéz időkben fontos, hogy valami erőt adjon. Fontos, hogy túléljünk. Ki így, ki úgy. Az a szomorú, hogy az este nyolc órás tapsból pont az az egy perces tisztelet veszett el, amiért, akikért szólt volna.
Néha megfordul a fejemben, hogy amikor készülődnek, kiállnak az erkélyre, és összecsapják a tenyerüket, vajon eszükbe jut-e, hogy miért indult az egész, vagy csak arra törekednek, hogy megmutassák, ma is milyen fantasztikus bulit sikerült prezentálniuk.
Kétlem, hogy néhány személy, akik harsányan tapsolnak, azok a dolgozókra, a hajnalban kelőkre gondolnak, amikor aztán hajnalig nyomják a lüktető zenét, a lépcsőházban remegnek a falak, visítanak. Ők, ha duhaj bulizásuk közben nem gondolnak a dolgozókra, akik hajnalban kelnek, akkor, amikor összeverik a tenyerüket minden este nyolc órakor, eszükbe jutnak? Vagy képmutatás az egész? Vagy inkább buli, amiben elvész a lényeg.
Nyilván vannak olyanok is, nagy többségben, akik a tiszteletadásért tapsolnak, és talán elmondanak egy imát. Mindannyiunkért. Akiknek ez a taps a nap fénypontja karantén idején, amikor a négy fal közé szorultak, otthonról dolgoznak, tanulnak, vagy elvesztették az állásukat. Nekik talán ez a reményt jelenti, hogy nem tart örökké, és mire vége lesz, talán nem veszítik el mindenüket. Nem vesztik el a szeretteiket. Túlélik. Ha másuk nem marad, legalább ők megmaradnak egymásnak. Ha Isten is úgy akarja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Keresés ebben a blogban