Kapu

 

A szüleim elutaztak hétvégére, és megengedték, hogy a srácok itt aludjanak. Csak hogy ne legyek olyan egyedül. Bálint és Szabi elsőre igent mondtak a kalandra. Gabit meg azért hívtam meg, mert év elején megfenyegetett mindenkit az osztályban, hogy nélküle ne merjünk bulit szervezni, mert laposra ver minket. Mindig mindenhol ott akart lenni. Főleg, ahol ingyen kaja volt.

Pizzát rendeltünk, energiaitalt ittunk, horrorfilmet néztünk. Ilyenkor örültem volna, ha anyáék itthon töltik az éjszakát. Arra az esetre, ha történne velünk valami.

Hogy mi történhetne? Szellemek, élőhalottak, szörnyek. Bármi hasonlóan borzalmas. Bármi, ami egy ilyen sötét éjszakán történhet tizenhárom éves srácokkal. Bármi. A többiek nem vallották be, de tuti ők is féltek. Árnyak suhantak a falakon, recsegett a ház, suttogott a szél. Hajnalig beszélgettünk, ökörködtünk, hogy palástoljuk a félelmünket, mire elnyomott bennünket az álom.

Napsütésre ébredtünk. Nappal minden vidámabbá vált. Nem is értem, mitől riadtunk meg annyira. Árnyakat a falakra az ablak előtt álló fa rajzolta, leveleit fújta csak a szél.

Nevetve ugrattuk egymást.

– Jól beszartatok – röhögött Gabi.

Ő volt a legnagyobb hangú. Izmos, tagbaszakadt srác. Birkózó, aki a suli bajnokságon mindenkit legyőzött. Mind féltünk tőle, de azért hárítottunk és váltig tagadtunk.

Szobámban üres pizzás dobozok hevertek a szőnyegen. Megtúrtuk, akadt még néhány szelet.

– Maratoni Stranger Things?

A harmadik évadot egyikünk sem látta, és bár kevésbé tartottuk félelmetesnek, nemrég teljesen rákattantunk a sorozatra.

– Nyomasd! – feküdt el Szabi az ágyon, maga elé tornyozott maradék pizzaszeletekkel.

– Hé! Hagyjál nekünk is! – szóltam rá

Teli szájjal vigyorgott. Bálint a számítógépemet izzította. A gépem hangosan indult, és az asztal fölött hirtelen megjelent egy spirál. Bálint hátraugrott az asztaltól, keresztülesett rajtunk. Akkor is megijedtünk volna, ha tegnap este nem horrorfilmet nézünk.

Sötétszürke örvény kavargott. Kitágult, belepett minket. Semmit sem láttam, valami fura édeskés füstöt éreztem. Köhögtem. Hallottam a srácok krahácsolását magam körül, de mire tényleg bepánikolhattam volna, a spirál visszahúzódott.

– Mi a szar volt ez? – kiáltotta Szabi.

– Ezt te csináltad? – kérdeztem Bálintot.

Nem válaszolt.

– Hol van Gabi? – nézett körbe a szobámban.

– Ezt te csináltad? – ráztam meg a vállát.

Bálint megrázta a fejét.

– Hol van Gabi? – kérdezte meg újra.

– Beszippantotta ez a szar – vinnyogott Szabi remegő hangon.

– Ez, hogy lehet? – dadogtam.

Eddig azt hittem, hogy mindig a legkisebbeket, és a leggyengébbeket ragadják el a szörnyek. Gabi sem a legfiatalabb nem volt, ráadásul jó erőnek örvendett. Sportolt, megvédte magát, senki nem mert belekötni a suliban. És most mégis őt húzta be a spirál. Nem pedig engem.

– Mi volt ez? – állt fel Bálint. Visszament az asztalhoz. Szabival követtük, és végigtapogattunk mindent, de se a spirálnak, se Gabinak nyomát nem találtuk. Mintha itt sem lettek volna.

– Mi a picsa volt ez? És hol van Gabi?– sikította Szabi, pontosan úgy, mint egy lány. Ha nem lettem volna ennyire beparázva, kiröhögöm.

Felcsörrent a telefonom. Az Annabelle zenéjétől a hideg futkosott a hátamon. A kijelzőre pillantottam.

– Gabi az.

A srácok közrefogtak, füleltek, amikor felvettem.

– Nélkülem csináltatok bulit? – förmedt bele Gabi a telefonba. – Ezért kinyírlak benneteket! – fenyegetőzött, mielőtt lecsapta.

– Mi a fene történt? – értetlenkedett Bálint. – Miért nem emlékszik, hogy itt volt.

– Ez egy időkapu volt. Ami elnyelte – magyaráztam.

– Elmagyarázzuk neki – szögezte le Bálint.

– Fogadjunk, hogy nem hiszi el – sipítozott Szabi. – Bosszút fog állni!

Tudtam, hogy így lesz. Sosem fogja elhinni, ami történt.

A spirál újra megjelent az asztal felett.

– Mi lenne, ha beleugranánk?

Egymásra néztünk. Jó ötletnek tűnt.

Összekapaszkodtunk és ugrottunk. Berántott minket az örvény.

 

 

A vizsga

 

Azekiel a folyosón toporgott az évfolyamtársai között. Kevesen jutottak el a záróvizsgáig. Néhányan nyugodtan álltak az üvegfal mellett, lehunyt szemmel, összekulcsolt kézzel, csukott szárnnyal, befelé figyelő állapotban. Mások nyugtalanul fel-fellebbentek. Azekiel becsukta a szemét, aprókat sóhajtott. Izgatottan várta a záróvizsgát.

Nyílt az ajtó, citrus illatú levegő áramlott a folyosóra.

– Azekiel! Lépj be!

A kis angyalt Rafael arkangyal hangja rántotta vissza a jelenbe. Kihúzta magát, és követte Rafaelt a terembe. Készen állt. Tudta, hogy alaposan felkészült a vizsgára, és az izgatottság, amit most érez, az jó. Ha félvállról venné, vagy a nemtörődömség áramlana a sejtjeiben, akkor az rosszat jelentene. Arról tanúskodna, hogy nem érdekli a dolog. Bár az ilyetén érzéseknek szinte lehetetlen felszínre törniük, hiszen hamar, még a tanulmányaik elején kiszúrták az oktató angyalok az érdektelenséget.

Őrangyallá válni hatalmas felelősség. Évszázadonként mindössze egy őrangyalképzést indítottak, és alig tucatnyian jutottak be a szigorú elővizsgák után. Fele lemorzsolódott az oktatás közben. Egyesek a záróvizsgán buknak majd el. A záróvizsgán, amit hétpecsétes titok övezett. Egyikük sem tudta, miket fognak kérdezni, és mit kell majd teljesíteniük, hogy megfeleljenek. Bátrabb diákok kérdezgették a fiatalabb őrangyalokat, de kétségkívül titoktartási eskü kötötte őket.

„Ha az a küldetésetek, hogy őrangyalként szolgáljatok, akkor nincs félnivalótok” – mondták.

De ki dönti el, melyik angyalnak, mi a küldetése?

Arkangyalok, rutinos, idősebb őrangyalok állták körül Azekielt, ahogy belépett.

– Felkészültél a végső próbatételre?

– Felkészültem – felelte Azekiel megilletődötten.

Egy vörös hajú, kócos fiatal lány képe sejlett fel előttük.

– Darinka – mutatta be Rafael.

– Darinka nehéz időszakon megy most keresztül – folytatta Gabriel arkangyal. – Szüksége van még egy őrangyal védelmére. Zarakiel, és Bazel lépjetek elő!

Két hatalmas angyal jelent meg Azekiel előtt. Zarakiel sárga fénybe öltözött, Bazel pedig rózsaszínben pompázott.

– Zarakiel és Bazel Darinka fogantatása óta mellette vannak. Mindenben a segítségedre lesznek, Azekiel. Kérdezz tőlük bátran, tapasztalatuk, és bölcsességük rendelkezésedre áll. Ám a vizsgád alatt beavatkozni nem áll hatalmukban, csak legvégső esetben tehetik meg. Miket nevezünk legvégső esetnek?

– Az élet veszélyeztetését, súlyos sérülését, amennyiben még nem jött el az ideje, illetve idő előtti váratlan halálesetet.

– Tökéletes válasz.

Zarakiel és Bazel megnyerő mosollyal köszöntötték Azekielt.

– Megkapod Darinka adatlapját – folytatta Rafael. – Emberi idő szerint, ma éjjel szolgálatba állsz Darinka mellett.

Azekiel nyelt egyet, hogy leküzdje a torkában keletkező gombócot. A gyomra hirtelen görcsbe ugrott.

Máris? – zakatolta az agya. – Máris beledobják a mélyvízbe?

Kérdésekre számított. Attól nem ijedt meg, hiszen a tananyagot betéve tudta. Az elméleti anyagot kívülről fújta. Apróbb feladatokat várt, olyan, hasonló gyakorlatokra, amelyeket képzés alatt megtanulhatott, amiket már rutinszerűen elvégzett.

Élesbe még sosem engedték egyetlen emberi teremtmény védelmében sem egyedül. Leginkább alapfeladatokat látott el, és mindig ott állt a háta mögött egy oktató, vagy egy arkangyal, ami nagyban segítette, hogy biztonságban érezhesse magát.

– Igen. Értettem – suttogta, és megrebbentek a szárnyai.

– Érted jövök, ha felkészültél – tette vállára hatalmas tenyerét Zarakiel, és bátorítóan megszorította.

Az angyalok számára nem létezett tér és idő. Ugyanabban az időben egyszerre több helyen is jelen bírtak lenni, így Azekiel nem kérdezett olyan ostobaságot, hogy jelen pillanatban, és akkor, amikor érte jönnek, ki marad Darinka mellett? Még közönséges angyalként megtanulta mindezt. És gyakorolta unos-untalan saját szórakoztatására.

Néhány éve, amikor kiválasztottként behívatták a központba, hogy eldöntheti, merre lépjen tovább, a távozó és érkező lelkek segítőjeként, vagy őrangyalként szolgál ezután, Azekielnek nem voltak kétségei. Őrangyal szeretett volna lenni. Az őrangyalok a fogantatás pillanatától a halál pillanatáig együtt lehetett a védencével. Olykor egészen hosszú emberöltőkig, és ez Azekiel szerint roppant izgalmas, érdekes és felelősségteljes feladat volt. Az őrangyalok segítették testbe a lelket, és mellette álltak a végső pillanatban, amikor a lélek elhagyta elhasznált burkát. Átsegíteni a Másvilágra, és ott felkészíteni egy új életre, már másoknak a feladata volt. Megesett, hogy az őrangyalok ugyanazt a lelket több életen keresztül kísérték végig. Azekiel úgy gondolta, ebben rejlik a csoda, amiért ezt a hivatást választotta. Figyelni, mint fejlődik az a kicsiny lélek életről-életre.

– Megtiszteltetés, hogy mellettetek dolgozhatom – hajolt meg tisztelettel Zarakiel és Bazel előtt, mielőtt távozott.

***

Darinka huszonhat évvel ezelőtt, teliholdkor, péntek tizenharmadikán született. Az édesanyja tele babonás félelmekkel indult a szülőszobára és követelte az orvosoktól, majd később mindenkitől, aki arra járt, hogy adjanak neki valamit, ami késlelteti a szülést, mert ő nem hajlandó péntek tizenharmadikán világra hozni a gyermekét, főleg nem teliholdas éjszakán.

Darinka őrangyalainak már akkor is akadt feladatuk, mert a választott élete alapján meghatározott időpontban, a meghatározott pillanatban kellett Darinkának megszületnie, hogy a csillagok megfelelően álljanak, és ha útmutatásra lenne szüksége bármikor az életében, akkor egy hozzáértő horoszkópelemező segítségére tudjon lenni.

Darinka édesanyja őrangyalainak is folyamatos kellemes megérzéseket kellett sugallni az anya felé, hogy engedje megtörténni a csodát. A születés az anya tiltakozása ellenére komplikációmentesen, és pillanatra pontosan lezajlott. Azekiel csodálattal figyelte a két őrangyal szerető jelenlétét, akiket ekkor még Darinka is érzékelt. Figyelte őket, engedte, hogy az angyali ének, amivel születését köszöntötték elálmosítsa. Elbágyadt és békésen szuszogott.

Sajnos Drainka édesanyjának a lelkét sötét erők kerítették magukhoz. Őrangyalai mellette álltak végig, próbálták a helyes úton tartani, de az anya sosem kérte őket, és egy őrangyal nem avatkozhat be addig, amíg nem érkezik határozott kérés felé, mert hagynia kell a szabad akaratot érvényesülni.

Darinka fél éves volt, amikor elhagyta az édesanyja. Édesapja otthonról dolgozott, leginkább az irodájába zárkózva. Így nevelte a babáját, és délutánonként egy kedves, de hebrencs tinédzser vigyázott Darinkára. Az őrangyaloknak már akkor is bőséges feladatot adott mindez. Zarakiel és Bazel szerető gondoskodással vették körbe a kislányt, finoman alá tartották a szárnyaikat, amikor legurult az ágyról. Számtalanszor megesett, mire megtanulta, hogy hol az ágy széle. Apja és a bébiszittere rendszerint keserves sírására eszméltek. Ha nincsenek körülötte angyalok, hogy vigyázzák, összetörte volna magát.

Első meg-megingó lépteit is az őrangyalai látták csupán. Esett-kelt a pici lány, angyalszárnyak tompították az ütéseket, és védték az asztal sarkakat, hogy ne essék bántódása. Első szavait is nekik gügyögte el.

Darinka két ballábas gyermekké cseperedett. Megbotlott még saját lábában is, de édesapja szeretete határtalanul vette körbe, ha néha szánt rá időt. De az az idő oly csekély volt. A kislány többet volt a nagyszüleivel, és a bébiszitterével. Nagymamai kényeztetése mindkét részről az etetésben nyilvánult meg. Édességekkel tömték a csöppnyi lányt, tortákat sütöttek. Darinka hamarosan igazi kis pufók babává gömbölyödött.

Édesapja hiába tiltotta a nagymamáknak, képtelenek voltak megállni, hogy ne tömjék a gyereket. Náluk ez volt a szeretet megnyilvánulása, és Darinka elfogadta a kényeztetést, hiszen alapvetően oly kevés szeretetet kapott. Fürdött a nagymamák gondoskodásában.

Kamaszként viszont már ádáz harcot vívott a súlyával, ami miatt csúfolták, bántották. A fogyókúrán kívül semmi más nem érdekelte. Futni járt, edzőterembe, ájulásig kínozta magát néhány szem zöldségen élve. Kiss híján elbukta a gimnáziumi felvételit. De már nem is bánta volna, mert álma, hogy egyszer tanár legyen semmi foszlott a kilók elleni küzdelem közben.

Még csoda, hogy bele nem halt az önsanyargatásba. Azaz hála az őrangyalainak, akik habár kitartóan vezették a helyes irányba, sok időbe telt, míg Darinka észhez tért. Ehhez hozzájárult, hogy az első nagy szerelem felbukkant az életében. Bazel álmokon keresztül kommunikált Darinkával, és finom terelgetésének hála, összeakadt azzal a fiúval.

Azekiel az őrangyalok minden mozzanatát megjegyezte, hogyan próbálják a legjobb úton tartani Darinkát, vagy ha már letért, milyen gyengéden próbálják visszavezetni. Néha hosszú évekbe telt, de a türelem minden alkalommal meghozta a gyümölcsét. Darinka hitt a megérzésekben, az álmokban, mert eddig egyszer sem vezették tévutakra. Azekiel hálás volt, amiért egy ennyire érzékeny fiatal lány életének védelmét bízták rá vizsgafeladat gyanánt.

Az első szerelmet újabbak követték, szomorúság, öröm váltotta egymást. Egy átbulizott éjszaka után megbukott az érettségin, pedig rengeteget tanult előtte, de pont nem érdekelte az egész, miután az apja bejelentette, hogy újranősül. Egy évvel később rendeződött lelkileg és megbékélt a helyzetével. Dicsérettel érettségizett, és felvették bölcsészkarra, hogy végre beválthassa álmait, a lelke vállalt feladatát követve tanár lehessen.

Zarakielnek és Bazelnek az egyetemi évek alatt is jócskán akadt dolga szerelmi-, iskolai- és társas kapcsolati ügyekben egyaránt, amit tetőzött az, hogy megszületett Darinka öccse. A lány nehezen viselte ezt az időszakot, önpusztítóvá vált.

Az önpusztító hajlama alig valamicskét mérséklődött, miután kikerült az életbe. Egy vidéki kis gimnáziumban tanít történelmet és angolt. Az egyetem elvégzése után összeköltözött barátjával, aki három év után, idén karácsonykor megkérte a kezét. Darinka meglepődötten igent mondott, annak ellenére, hogy október óta szenvedélyes viszonyt folytatott egyik végzős diákjával.

Bajban van. Érettségi előtt állnak. Azekiel látta, hogy készül a lebukás, a kirúgás. Ráadásul Darinka gyermeket vár. De erről még nem tud. Nyugodtak az éjszakái. Alig várja az érettségit, hogy utána leplezetlenül együtt lehessen a sráccal. Belebolondult. A srác is benne lenne. Szerelmes.

Azekiel érti, miért van szükség rá. De úgy érzi vizsgafeladatnak túl nagy falat mindezt hibátlanul megoldani. Úgy, hogy lehetőleg senki ne sérüljön, de a legjobb megoldás szülessen.

***

Darinka émelyeg. Biztos benne, hogy az esküvővel kapcsolatos stressz miatt. Megkérte Dávidot, hogy várjanak még, legyen elég, hogy eljegyezték egymást. Darinka, bár nem mondta ki, úgy érezte, ez még nem annyira komoly ügy. Innen még könnyebb visszakozni, mint egy házasságból. Igent mondott, mert Dávid kedvesen kérte. Igent mondott, mert karácsony volt, és nem akarta elrontani a férfi örömét, meg amúgy is ünnep. Igent mondott, mert Szabival jó volt ugyan, de tudta, nincs jövője egy ilyen kapcsolatnak.

Azóta sok minden változott Darinkában. Kitavaszodott, összezavarodott, szerelmes lett. A legnagyobb baj, hogy nem Dávid iránt érezte sem a szívremegtető érzéseket, sem a mindent elsöprő vágyat, és nem vele képzelte a jövőjét, és nem vele kapcsolatban álmodozott gyerekekről és családról.

Ezen kívül Dávid az áthelyezésére vár, és a fővárosban képzeli el a jövőjét, pedig Darinkát minden a kisvárosi léthez köti. Szereti a középiskolát, ahol tanít, itt él a családja, és természetesen Szabit sem kívánja itt hagyni.

Ami elragadta, az tiltott vágyakozásnak számított. Tiltott ábrándozásnak. Talán éppen ezért olyan édes a tiltott gyümölcs évezredek óta, mert az emberben ott motoszkál, hogy nem szabad, tudja jól, hogy helytelen, amit csinál, és ő ennek ellenére mégis megteszi.

Annak ellenére, hogy Szabi felnőtt, tizenkilenc éves, mégis izgalmas. Meglehet azért, mert a diákja. Vagy csak azért, mert szemtelenül nyomul. Bár ha Darinka igazán őszinte akar lenni magához, akkor tudja, hogy azért, mert Szabi valóban szereti őt. Ragaszkodik hozzá, és bármilyen hihetetlen, de udvarol, bókol, ajándékokat hoz. Esetlenek a szavai, és apróságok az ajándékok, de Darinkának mégis többet jelentenek, mint a karácsonyi lánykérés, vagy egy vacsora Dáviddal egy drága étteremben.

És izgalmas azért is, mert érettségiztetni fogja. Mert Szabi előtt még ott az élet. Minden, amin ő már túl van. Izgalmas, mert úgy érzi, átélheti Szabival ezt a nyüzsgő időszakot újra.

Szabi nem fog megbukni az érettségin. Biztos benne, mert ő nem hagyja, hogy az előtte levő éjszakát átbulizza. Hiszi, hogy képes hatni rá a szerelem erejével. Mert képes is. Szabi szeptember óta nemtörődöm, bukdácsoló tizenkettedikesből egy célratörő, erős négyes tanuló lett. Tervei vannak. Jogi pályára készül. Darinka mindenben támogatja. A szexet olykor jutalmazásként használja, és ez beválik.

Aztán, amikor már napok óta rosszul érzi magát, enni és inni sem mer, mert minden egyes falat, korty kijön belőle, lemondja a hétfői óráit.

– Jobban is vigyázhatnál magadra – néz be hozzá távozás előtt Dávid. – Még hidegek a reggelek, az április meg szeszélyes.

– Igazad van – hagyja rá Darinka. Fekszik a párnák között, és azt kívánja, menjen már Dávid dolgozni, és ne tartson neki kiselőadást a semmiről.

Dávid meglepett nyikkanást hallat. Nyilván nem tudja hová tenni, hogy Darinka egyszer igazat adott neki.

– Te tényleg beteg vagy!

Darinka nem válaszol, így kisvártatva az ajtó csukódik. Ő pedig behunyja a szemét, és szinte azonnal elalszik.

Azekiel ekkor körülöleli a szárnyával. Szeretné, ha Darinka valamiképpen érezhetné, hogy biztonságban van. A lány összegömbölyödik, és álmában elmosolyodik. Azekiel úgy érzi, most kapcsolódhatnak. Énekel neki, hogy a szobában megváltozzanak a rezgéshullámok, és csak utána kezd el beszélni Darinkához.

– Minden rendben lesz. Vigyázok rád. Nem vagy egyedül.

***

Két nap múlva Darinka megtudja, hogy terhes. Két nap kellett ahhoz, hogy leessen neki, hogy múlt hónapban kimaradt a menstruációja. Elszalad a drogériába terhes tesztért. Kicsit ugyan erőtlenül szédeleg, de a teszt vásárlását egy nagybevásárlásnak próbálja álcázni. Összevásárol mosószereket, öblítőt, tusfürdőket, fogkefét, betétet és tampont. Tele pakolja a bevásárlókosarát, hogy valahogy elrejtse a terhességi tesztet. Ha megkérdeznék tőle, ki elől rejteget egy terhességi tesztet, képtelen lenne válaszolni. Össze van zavarodva.

A sorban áll már, amikor valaki befurakodik a háta mögé.

– Elnézést. A hölggyel vagyok.

Darinka gyomra görcsbe ugrik. Szabi finoman megérinti a derekát, és már az illata is körülöleli. Hátrafordul.

– Mit keresel te itt? – krákogja. Alig találja a hangját.

– Vettem ezt-azt.

Felmutatja a kosarát. Tusfürdő, meg néhány csomag óvszer van benne. Darinka sorra kerül. Szabi lelkesen odaáll mellé, és segít kipakolni a kosarát.

– Megoldom – próbálja Darinka elhárítani a segítséget.

– Jól bevásároltál – jegyzi meg a fiú. Mosókapszulás dobozt, és öblítőt vesz ki a kosárból, majd Darinka teljes megdöbbenésére Szabi kezébe akad a terhességi teszt. A fiú egy darabig forgatja a kezében, nézi. – Terhes vagy?

– Nem – kapja ki a dobozt Szabi kezéből és a szalagra dobja.

Nem egy zsúfolt illatszerboltban szeretné megvitatni a kérdést.

– Akkor?

– Nem az enyém – hadarja.

– Kié?

– Megkértek.

– Ki? – faggatja Szabi kitartóan.

– Senki – vágja rá Darinka és átmegy a pénztár másik sarkára, és a kosarába rakja az árut. A Dáviddal közös bankkártyájukkal fizet, és szinte futva hagyja el az üzletet.

Meg akar szökni Szabi elől. A kérdések elől. A kocsiba pakolja a szatyrokat, mire a fiú utoléri. Átöleli, és próbálja megcsókolni. Zokon veszi, hogy Darinka elhúzódik tőle, és határozottan eltolja magától.

– Mit képzelsz! Bárki megláthat!

– Leszarom! Azt akarom, hogy mindenki tudja!

– Vőlegényem van! – Szabi megvetően fúj egyet, és közelebb lép. – A tanárod vagyok.

– Teszek erre az egészre! Elhiszed, hogy nem érdekel? Szeretlek, és nem szégyellem. Te szégyellsz engem?

Darinka felsóhajt, és hátrébb lép. A kocsi csomagtartójának ütközik.

– Nem erről van szó. Gondolkodj egy kicsit ép ésszel, kérlek!

– Képtelen vagyok ép ésszel gondolkodni, ha közelemben vagy. Megőrjítesz. Nem akarok többet bujkálni! Elegem van!

– Csak néhány hónapot bírj ki! Csak az érettségiig, kérlek!

– És utána mi lesz?

Darinka nem tudja.

– Majd akkor beszélünk róla, Szabi! Addig hadd menjen minden a régiben. Lépj hátrébb, kérlek! A nyílt utcán vagyunk.

Szabi az arcát fürkészi.

– Nem voltál bent a héten. Lemondtál – teszi hozzá megbántottan. Sértődötté válik az arca.

– Beteg vagyok – suttogja Darinka.

– Aki beteg, az nem vásárolgat – vágja rá Szabi.

– Most kicsit jobb. De ennek ellenére beteg vagyok – válaszolja Darinka határozottan.

Szabi odalép hozzá, egészen közel. Megérinti az arcát.

– Hiányzol.

Darinka a tenyerébe hajtja a fejét, egy pillanatig élvezi a fiú puha ujjainak simogatását.

– Menj innen, kérlek!

– Szeretkezzünk. Most.

– Nem lehet.

– Miért nem?

– Nem érek rá!

– Én nem hiányzom neked?

Szabi elveszi a kezét, és hátrébb lép. Két lépéssel távolabb. Darinkának máris hiányzik a közelsége. Kinek hazudik itt?

– Gyere – indul el a kocsi felé. – Elviszlek egy darabon!

Szabi szeme felcsillan, és máris beugrik az anyósülésre. A műanyag szatyrot a hátsó ülésre dobja és elvigyorodik.

– Tudok egy klassz helyet.

– De sietnünk kell.

– Én akár most is kész vagyok – kacsint rá a fiú. Darinka felnevet. Tudja, hogy hamarosan a kocsijában fognak szerelmeskedni, és minden porcikáját átjárja az izgalom. – Végre! Felengedtél. Imádom, ahogy nevetsz! Elárulod, kinek lesz az a teszt?

Darinka bekanyarodik egy mellékutcába. Ki kell, találjon azonnal valamit, mert Szabi úgyis addig fogja faggatni, amíg választ nem kap a kérdésére. Annyira felizgatta a fantáziáját az a doboz. De talán csak meg akar nyugodni, hogy nem Darinkáé.

– Tudsz titkot tartani? – Szabi csillogó szemmel, mohón bólint. Annyira gyerek tud lenni ezekben a pillanatokban. – Szandra kért meg rá – böki ki az első női nevet, ami eszébe jut.

Arra számít, hogy Szabi megkérdezi, ki az a Szandra, ő meg majd elmeséli, hogy az egyik barátnője, akit Szabi nem ismer, és nem is érdekes, és majd rittyent egy sztorit az egész köré.

– Takáts tanárnő? – kérdezi Szabi elképedve.

Nem. Nem. Nem! – dübörög Darinka szíve, és megint úgy érzi, hányni fog.

– Maradjon köztünk – feleli remegő hangon.

Végülis mindegy. Bízik Szabiban, elég felnőttnek tartja. Kis hazugság nem hazugság, tehát meglehet, hihetőbb ez így, ahogy Szabi összerakta magában.

– De Takáts tanárnő egy aggszűz.

– Talán mégsem – mosolyog Darinka.

– De az, hogy egy őskövület, biztos.

– Mégcsak negyvenhét éves.

– És neki még lehet…? Tudod. Gyereke?

– Persze – vágja rá Darinka gondolkodás nélkül.

– De… ki az apa? A suliban mindenki azt beszéli, hogy a lányokat szereti. Szokott utánuk leskelődni, meg fogdossa őket, ha kell, ha nem.

– Azt csak szeretetből teszi. Gondoskodásból.

– Gondolod?

Nem. Darinka egyáltalán nem így gondolta. Az a nő tényleg betegesen viselkedett, de mindig visszafogottan csinálta, amit csinált. Talán neki is viszonya van egyik diákjával. Lány diákjával, azért ilyen.

– Most már értem, miért nem akartad elmondani – dőlt hátra az ülésen Szabi. A tenyerét Darinka combjára fektette. – Ott jobbra. Ott senki nem fog zavarni minket.

Egy erdős területre értek. Darinka behúzódott a kocsival a fák közé.

***

Azekiel ott áll Darinka mellett, amikor a lány magára zárja a fürdőszobaajtót, és megcsinálja a terhességi tesztet.

– Nem lehet – motyogja a két csíkot tanulmányozva, majd a csempéhez vágja a szappantartót szappanostól. – A fenébe! – hangja visszhangzik a helyiségben. – Ez aztán kurvára nem hiányzott!

A szappan pörögve csúszik végig a metlakin. Azekiel odalép Darinka mögé, és féltőn átöleli szárnyaival. Próbál neki énekelni, hogy megnyugtassa, de hallja Darinka zaklatott gondolatait. Darinka nem hallja meg az éneket. Nem érzékeli az ölelést. Azt hiszi, egyedül kell megbirkóznia a terhességével.

A kád szélére kuporodik, és a körmét rágja. Évek óta nem csinált ilyesmit, most észre sem veszi, hogy a fogaival csócsálja az ujjai végét, csak akkor, amikor tépi, szaggatja és felszakad a hús. Felszisszen. Leszopogatja a vért róla. Hiszen azt sem tudja, ki az apa. Antibébi tablettát szed, Dávid nem használ óvszert. Szabi általában igen, de vannak pillanatok, amikor nem gondolnak rá, és már megesett néhányszor, hogy elfelejtették, de Darinka sosem aggódott emiatt, hiszen szedi a gyógyszert, így nem lehet terhes.

Pedig a teszt szerint nagyonis az. Gyereket vár. Bár a teszt is lehet hibás, és vezethet félre. Orvos kell, aki százszázalékosan megmondja a tutit. Addig nem hajlandó komolyan venni, és próbál úgy tekinteni magára, mintha ez az egész meg sem történt volna. Zaklatottan felugrik a kád széléről, egyenesen az ajtó felé rohan, hogy felhívja a nőgyógyászát, és a lehető leghamarabbi időpontot csikarja ki belőle.

Azekiel próbál rá hatni, hogy kicsit lépjen jobbra, kicsit nagyobbat. Suttog, kérlel, de Darinka tántoríthatatlanul lép a szappanra, csúszik, esik és veri be a fejét a kőbe. Azekiel alá tartja a szárnyát, hogy tompítsa az ütést, majd azonnal kapcsolatba lép Dávid őrangyalaival, hogy siettessék a férfit hazafelé.

Dávidnak lemondta az egyik ügyfele a találkozót, így már hazafelé tart, és hála az őrangyali közbenjárásnak, tiszta előtte az út, folyamatos zöldet kap, és tizenhat perc múlva hazaér. Megtalálja Darinkát a fürdőszobában, és hívja a mentőket. Elkerülhetetlen, hogy megtalálja a terhességi tesztet is.

***

Darinka sérülései közepesen súlyosak, néhány napig bent fogják a kórházban, és végre bizonyosságot szerezhet róla, hogy gyermeket vár. Emellett arról is, hogy Dávid tudja.

A férfi ott ül az ágya mellett, szorongatja a kezét, megtámasztja, megitatja, és mindeközben úgy néz rá, mint már hónapok óta egyszer sem. Darinka azt szeretné, ha nem tenné. Ha nem változott volna Dávidban ennyi minden, mert látja, érzi, hogy a férfi már feleségként, anyaként látja.

– Beszéltem az anyakönyvvezetővel. Június elején tud minket fogadni.

Darinka gyomra görcsbe ugrik, és úgy érzi, azonnal hányni fog. Sejti, hogy miről beszélt Dávid az anyakönyvvezetővel, de azért reménykedik, hogy mégsem.

– Akkor kérünk jövő nyárra időpontot? – próbálkozik.

– Június elejére kaptunk időpontot. Összeházasodhatunk végre.

– Miért sürgetsz ennyire? – kérdezi Darinka kedvetlenül.

– Azt szeretném, hogy a gyerekünk rendes családba érkezzen. Az időpont pedig éppen megfelel, mert július elsején állok munkába Budapesten.

Darinka nem válaszol. Elönti a pánik, borzong, de közben kiveri a víz. Dávid észreveszi a változást, és máris hívja a nővéreket. Amíg itt van, folyamatosan ugráltatja őket. Darinka kellemetlenül érzi magát miatta. Alig várja, hogy vége legyen a látogatási időnek, és Dávid hazamenjen. Át kellene gondolnia néhány dolgot nyugodtan.

Az már nyilvánvaló számára, hogy talán sosem tudja meg, ki a gyerek apja. A szülés után esetleg, ha a kicsi az apjára hasonlít. Ha fekete hajú lesz, és sötét szemű, akkor Dávid az apja, viszont, ha vörös hajú és világoszöld szemű, akkor Szabi. Legjobb lenne, ha barna lenne, mint Darinka, akkor kevésbé kavarná meg az állóvizet. Bár az lett volna a legjobb, ha az esés következtében elvetélt volna. De csak a fejét verte be, ami azóta is iszonyatosan fáj.

Esze ágában sincs férjhez menni Dávidhoz. El sem tudja képzelni, hogy Dávid mellett élje le az életét. Egyre kevésbé vágyik mellette kelni minden nap, őt látni a halála napjáig. Szabival mindezt sokkal jobban el tudja képzelni. Hiszen már ábrándozott róla, mint egy kamaszlány. Boldoggá teszi, hogy elképzeli az életét Szabival, de amikor ugyanezt teszi Dáviddal, borzasztó rossz érzések gyötrik, és legszívesebben a világ végéig szaladna. Azt persze nem tudhatja, hogy ilyenkor is Azekiel suttog a fülébe.

Dávid három óra hosszát ül mellette, és ugráltatja a nővéreket. Darinka megkönnyebbül, amikor figyelmeztetik őket, hogy lejárt a látogatási idő. Dávid odahajol hozzá, csókot nyom a szájára. Darinka akkor döbben rá, hogy undorodik tőle, hogy hónapok óta Szabira gondolt mindig, miközben Dáviddal szerelmeskedett, hogy egyáltalán meg tudja tenni. Nem maradhatnak együtt, és soha nem házasodhatnak össze.

Előveszi a telefonját, és üzenetet ír Szabinak, hogy kórházban van. A válasz azonnal érkezik:

„Odamegyek!”

Darinka: „Eszedbe ne jusson!”

Szabi: „Nincs, ami itthon tarthatna!”

Darinka: „Úgysem engednek be!”

Szabi: „Azt majd meglátjuk!”

Darinka: „Ne csinálj őrültségeket!”

Szabi: „Hamarosan érkezem!”

Darinka maga mellé teszi a telefont és becsukja a szemét. Bolond ez a fiú! Úgysem juthat be. De azért jólesik neki, hogy ennyire látni akarja. Elbóbiskol, és amikor felriad, finom érintést érez az arcán.

– Mi történt? – kérdezi Szabi suttogva.

– Elcsúsztam a fürdőszobában.

– Velem kellett volna maradnod. Nálam. Örökre.

Darinka megszorítja a kezét. Jó lenne, ha ez lehetséges volna.

***

Darinka a hétvégét már otthon tölti. Dáviddal. Megint szóba kerül az esküvő, a költözés. Dávid mindent eltervezett, Darinka háta mögött intézkedett, mintha csak róla szólna az egész. Jóformán már az egész családot, és a baráti társaságot is értesítette.

Veszekednek. Folyamatosan. Mindenen.

Szombaton nem ebédelnek együtt, mert Darinka végül kidobja a tésztát a wokkal együtt a szemetesbe, Dávid meg elrohan és csak este tér haza. Sültet hoz burgonyával. Ebből Darinka arra következtet, hogy az anyjánál töltötte a délutánt.

– A hormonok miatt van – mondja Dávid békülékeny hangon, miközben tányérokat tesz az asztalra.

Darinka tudja, hogy elmondta az anyjának, és most az anyósa útmutatásai alapján próbálja kiengesztelni. Kajával és szép szóval. Megszelídíteni, mint egy elvadult állatot. Nem reagál. Csak ül a fotelben és a telefont forgatja a kezében. Egész délután Szabival csetelt, és annak ellenére, hogy egész nap egy falatot sem evett, nem érzi magát éhesnek.

– Finom a csirke. Gyere! – noszogatja Dávid. – Holnapra anyám meghívott minket ebédre, ne kínlódj vele. Különben alig várja, hogy lásson. Odáig van, hogy végre nagymama lesz. Segít megszervezni az esküvőt. Neked nem kell ezzel foglalkoznod. Csak törődj a kicsivel. – Darinka felmordul. Dávid odaugrik hozzá, és megsimogatja az arcát. – Meg persze magaddal is! De legfőképp a kicsivel.

Darinka elkapja a fejét. Úgy érzi magát, mint egy gazdatest, akinek nincs más feladata, csupán megfelelő terepet biztosítani a benne fejlődő életnek, hogy Dávid örömét lelje benne. Elege volt. Úgy érzi, képtelen egy térben maradni Dáviddal.

– Menj a fenébe! – pattan fel és kivágja a szekrény ajtaját. Néhány ruhát szed össze csupán.

– Hová mész?

– El!

A nővére befogadja. Nem kérdezősködik, csak főz neki egy teát, és átöleli. Darinkának most mindennél jobban esik ez a néma együttérzés és törődés.

Vasárnap délután felhívja az iskola igazgatóját, hogy jelezze, hétfőtől újra számíthatnak rá.

– Már éppen hívni akartalak – szól bele a férfi. A hangja komorsága egy pillanatra megijeszti Darinkát.

– Rendben vagyok – jelenti be. – Bevetésre készen – próbálja viccesen oldani a feszültséget, amit érez még a telefonon keresztül is.

– Holnap reggel fél nyolckor gyere be az irodámba. Meg kell beszélnünk néhány dolgot.

– Mivel kapcsolatban?

– Majd holnap – hárít az igazgató.

– Semmit sem tudhatok a dologról? – Néma csend a túloldalon. – Van mitől tartanom? Nagyon megijesztesz – vallja be végül.

– Figyelj, Darinka, próbálj meg még pihenni egy kicsit ma este. Rendben? Holnap megbeszéljük.

Még jóéjszakát is kíván, így Darinka megnyugszik. Ha olyan sürgős lenne az ügy, a férfi biztosan nem tartaná magában. Ha bármi rendkívüli történt volna, arról Szabi biztosan értesítette volna már.

Reggel leparkol az iskola előtt.

– Jó napot tanárnő! – köszönti egy csapat nagyhangú fiú. Vigyorognak, röhögnek, összesúgnak, ahogy elmennek mellette.

A túloldalon néhány lány sutyorog összedugott fejjel. Kamaszok. Ahogy észreveszik Darinkát elnémulnak, és szedik a sátorfájukat. Anyukák bámulnak végig rajta rosszallóan.

– Mit keres ez itt? – suttogja valaki a háta mögött.

– Én azt hittem már…

Darinka hátrakapja a fejét. A két nő elhallgat. Miközben az igazgatói felé tart folyamatosan azt érzi, az egész iskola róla suttog. A hideg végigborzong a gerince mentén, és rossz előérzete támad.

A titkárnő egyenesen az irodába irányítja, pedig Darinka korábban érkezett.

– Ülj le, kérlek – mutat egy székre az íróasztala előtt a férfi.

Darinka leereszkedik a szék szélére.

– Miről van szó?

Az igazgató egy ideig a számítógépével bíbelődik, majd Darinka felé fordítja monitort. A lányban meghűl a vér és a keze remeg az ölében. A közösségi oldal tele van néhány drogéria előtt készült képpel, róla és Szabiról. Boldog-boldogtalan osztja, láthatólag felrobbant az internet a hírtől.

– Napok óta ez megy – sóhajt a férfi tragikusan. – Szabolcs szülei, az iskolai igazgatótanács, és a szülő munkaközösség képviselői egyöntetűen a fejedet követelik.

Darinka gyomra görcsberándult.

– A fejemet? – kérdezi rekedten.

– Azonnali elbocsájtást – válaszolja az igazgató.

– Kirúgsz?

A férfi elé csúsztat néhány gépelt papírt.

– Sajnálom.

Darinka elolvassa. Felmondtak neki, és még fegyelmit is kapott.

– Mi lesz a végzőseimmel? – néz fel.

– Az már nem a te problémád – nyújt felé egy tollat az igazgató.

Darinka keze remeg, ahogy aláírja a felmondását.

***

Azekiel suttog, ölel, énekel. Mindent elkövet, hogy Darinka zaklatottságát némiképpen tompítsa.

Érti, hogy Darinka úgy érzi, hogy elveszítette azt az állást, amit imádott, és ettől elkeseredett. De Azekiel tudja, hogy egy sokkal jobb ajánlat várja Darinkát.

Érti, hogy félelmetes számára, hogy terhesen az utcára került. Azt is érti, hogy mekkora teher, az, hogy fogalma sincs ki a gyermekének az apja. De Azekiel tudja, hogy ennek nincs jelentősége.

Mindezek ellenére, érti, hogy Darinka sötétnek és nehéznek gondolja a helyzetét, és jelenleg lehetetlennek látja, hogy elhagyja Dávidot, mert nem maradhat fedél nélkül, nem maradhat egyedül ebben a helyzetben. De Azekiel tudja, hogy le kell rombolni a régi építményeket, hogy újakat, szebbeket építhessen az ember a helyére, és Darinkát sokkal gyönyörűbb dolgok várják, mint amit most elképzelni képes.

– Biztonságban vagy! – suttogja a fülébe Azekiel. – Sosem vagy egyedül! Vigyázok rád.

De Darinka nem hallja a zaklatott gondolatoktól, amik egyfolytában a fülében dübörögnek.

A gimnáziumi lánymosdóban húzza meg magát. Már nincsen kulcsa a tanárihoz. Magára csukja az ajtót és a vécéülőkén üldögélve az ölébe potyognak a könnyei. Kilátástalannak érzi a helyzetét. Ráadásul a városban sem maradhat, hiszen mindenki róla beszél.

Nyílik az ajtó. Lányok csacsognak. Többen vannak.

– Láttad?

– Persze, mindenki látta.

– Mit szólsz? Szabi meg a tanárnő…

– Ez nagyon durva!

– Anyám azt mondta, kivesz ebből az erkölcstelen intézményből.

– Kit érdekel anyád?

– Szerintem Szabit is kivették.

Darinka alig tudja megkülönböztetni a hangokat, egymás szavába vágva beszélgetnek, néha többen is egyszerre.

– És azt hallottad, hogy Takáts tanárnő terhes?

– Ne bassz!

– Fogadjunk, hogy őt is Szabi kapta el.

A vihogás visszaverődik a csempéken. Folyik a víz.

– Engem is elkaphatna – sóhajtja az egyikük. – Nem állnék ellen.

– Nincs olyan szerencséd!

– Nem vagy elég öreg!

Ajtó csapódik, apránként elhalnak a hangok. Darinka némán mered maga elé. Felszáradnak a könnyei. A szíve a torkába ugrik, amikor felcsippen a telefonja.

Szabi: „Hol vagy?”

Darinka: „A suliban.”

Szabi: „Azon belül?”

Darinka: „Második emelet. Lánymosdó. Kirúgtak.”

Szabi: „Tudom. Engem is.”

Darinka az elválasztó falba öklöz.

– Ezt nem tehetik! Érettségi előtt! – üvölti.

Az ajtó nyikorog, léptek hallatszanak, majd Szabi rányit.

– Pedig megtették – feleli vigyorogva. Felhúzza Darinkát és magához öleli. – Gyere, menjünk innen! – Kézen fogja. – Már nincs értelme titkolózni. Klassz!

– Hogy veheted ennyire félvállról?

Szabi odahajol és megcsókolja a száját.

– De hát komolytalan az egész bagázs! Hogy vehetném már őket komolyabban?

– Nincs állásom, neked meg érettségi nélkül nincs jövőd.

– Túl nagy feneket kerítesz ennek az egésznek – feleli vidáman. – Mindig történik valami jó az emberrel, ha kitartóan hisz benne! Hónapokig vártam, hogy végre kéz a kézben végigmehessek veled a nyílt utcán. Most végre megtehetem.

– Ennél fontosabb dolgok is vannak az életben – suttogja Darinka elszorult torokkal.

– Jelen pillanatban nem hiszem.

Kisétálnak a folyosóra, majd ki az utcára. A tavaszi napsugár melengeti az arcukat. Darinka az ég felé fordítja a fejét. Mosolyog, megpróbálja élvezni a pillanatot.

Autókerekek csikorognak, Szabi megrántja a kezét, Darinka lemerevedik. A kocsi feléjük közelít. A szélvédő ablakán át tisztán látja Dávid vicsorgó képét. Nem lassít. Nem áll meg. A becsapódás elsodorja, és elveszíti az emlékezetét.

Azekiel hiába áll a kocsi és Darinka közé, és védi teljes testtel, puha szárnyakkal, az ütés így is rettenetes. Hallja a csontokat törni. Vér terjeng az aszfalton. Csak remélni tudja, hogy valamelyest tompította az ütközést. Hiába tudta, hogy megtörténik, hiába tudta, hogy elkerülhetetlen, mégsem készült fel rá eléggé. Szárnyaival takarja be Darinkát, és a könnye a lány arcára cseppen. Darinka egy pillanatra kinyitja a szemét. És látja.

– Ne félj! – suttogja Azekiel. – Vigyázok rád!

Darinka elmosolyodik, mielőtt újra lehunyja a szemét.

***

Rafael ünnepélyes arccal figyeli Azekielt.

– Elárulhatom, hogy Zarakiel és Bazel választottak ki a feladatra több éves tanulmányaid alapján. Úgy gondolták, a legmegfelelőbb őrangyal leszel Darinka számára.

Azekiel hátrafordult és mélyen meghajolt a két őrangyal felé.

– Köszönöm a bizalmat. Remélem nem okoztam csalódást.

Zarakiel és Bazel biccentettek felé.

– Sikeresen teljesítetted a küldetést – adta meg a választ Gabriel arkangyal. – Ezután őrangyalként teljesíthetsz szolgálatot.

Azekiel szíve összeszorul. Természetesen örül, hogy sikeres vizsgát tett, pedig az utolsó pillanatig azt hitte elbukta, annak ellenére, hogy sem Zarakiel, sem Bazel nem avatkozott be. Tehát nem veszélyeztette Darinka életét, és sikerült megóvnia.

Az együtt töltött idő alatt annyira a szívéhez nőtt Darinka, hogy nehezen hagyta volna magára. Érdekelte a további sorsa, a boldogulása. Sajnálta, hogy a vizsga mindössze ezt a néhány napot adta a lánnyal.

Azekiel átvette a diplomáját és megilletődötten megköszönte. Zarakiel és Bazel a háta mögött álltak. Érezte a jelenlétüket, mint ahogy folyamatosan látta egyidejűleg még Darinkát, ahogy egy Duna parti kisvárosban sétál kéz a kézben Szabival. A vetélés kevésbé viselte meg. Gyorsan regenerálódott. Szeptembertől új állása van. Boldog.

Azekiel legszívesebben szárnyaival ölelte volna, és Darinka lelkének boldog rezgéseiből szőtt dallamot dúdolt volna neki.

Gabriel őt figyelte, mielőtt megszólalt:

– Szeretnénk, ha első feladatodat Darinka mellett folytatnád.

Azekiel szeme tágra nyílt.

– Természetesen, ha nem szeretnéd – tette hozzá Rafael –, akkor elkezdheted egy újszülött lélek mellett is.

– Dönthetsz.

Azekiel aurája aranyszínben ragyogott fel.

– Mindennél jobban szeretnék Darinka mellett maradni – felelte csillogó tekintettel.

Zarakiel és Bazel közrefogták, és magukkal vitték, hogy velük együtt vigyázza Darinka minden lépését, még nagyon hosszú ideig.