2019. június 11., kedd



A születésnap

Ahogy belépek, becsapom az ajtót magam mögött. Erősen, hogy meghalld. Szarok rá, hogy az összes lakó hallja az egész lépcsőházban.
A papírtáskát odavágom az előszoba kövéhez, szétreped az alja, és a paradicsomok szerteszét gurulnak. Teljes erőmből belerúgok az egyikbe, nem érdekel a méregdrága körömcipőm. Ha tönkremegy, az is miattad lesz, te rohadék! A paradicsom szétloccsan a frissen festett falon. Mogyoróbarna, te választottad a festéket. Az apró magok és a lé lefolyik a világos szőnyegre.
Csak azért is belerúgok még egybe. Rosszul célzok, a konyhaszekrényig repül. Ott reped szét és borít be mindent a leve.
Nem jössz elő, pedig lent áll a kocsid. Itthon kellene lenned. De persze nem vagy, mert tuti, hogy már megint Rozikánál hárítod a dugulást!
Te szemétláda! Rohadjon meg Rozika istenverte koszos lyuka! Folyton azon dolgozol. Kimerít, mi? Az állandó kefélés, hogy olyan fáradtan jössz haza mindig? És én még sajnáltalak, te féreg!
Felkapom a kulcscsomót és olyan erővel vágom a szoba üvegezett ajtajának, hogy megrándul a vállam. Az üveg csörömpölve szilánkosra törik.
Én meg voltam olyan hülye, hogy azon gondolkodtam, mit vegyek a születésnapodra! Neked! Te mocsok! Te áruló! És mit kaptam cserébe? Egy eltévedt üzenetet, amit Ribanc Rozinak küldtél!
Azt hitted sosem jövök rá, miket művelsz a hátam mögött? Te meg az a cafka a másodikról? Hánynom kell tőletek!
A falba öklözök, az egész emelet beleremeg, ahogy püfölöm a panel elemeket. Csak akkor hagyom abba, amikor a falon saját elkenődött vérem nyomot hagy, és fájdalom a csontomig hatol.
Velem nem lehet bűntelenül packázni! Engem nem lehet csak úgy megalázni! Nem ismersz még engem, csak gyere haza, te Júdás! Megmutatom én neked, kivel szórakozz!
A konyhában egymás után húzom ki a fiókokat, az evőeszközök csörömpölve, szóródnak szanaszét a lábam előtt. Akkor jelensz meg az ajtóban. Valamit mondasz. Megragadom a nagykést és feléd lendülök.
Dögölj meg, te állat!
Egyet szúrok, Rozikáért.
Másodszor saját becsületemért.
A harmadikat az elveszett boldogságért.
A bennem lakozó szörnyeteg nem csillapodik, amíg fáradt zihálással rá nem borulok a széttrancsírozott hulládra.
Boldog születésnapot!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Keresés ebben a blogban