A
születésnap
Ahogy belépek, becsapom az ajtót magam mögött. Erősen,
hogy meghalld. Szarok rá, hogy az összes lakó hallja az egész lépcsőházban.
A papírtáskát odavágom az előszoba kövéhez, szétreped
az alja, és a paradicsomok szerteszét gurulnak. Teljes erőmből belerúgok az
egyikbe, nem érdekel a méregdrága körömcipőm. Ha tönkremegy, az is miattad
lesz, te rohadék! A paradicsom szétloccsan a frissen festett falon. Mogyoróbarna,
te választottad a festéket. Az apró magok és a lé lefolyik a világos szőnyegre.
Csak azért is belerúgok még egybe. Rosszul célzok, a
konyhaszekrényig repül. Ott reped szét és borít be mindent a leve.
Nem jössz elő, pedig lent áll a kocsid. Itthon kellene
lenned. De persze nem vagy, mert tuti, hogy már megint Rozikánál hárítod a
dugulást!
Te szemétláda! Rohadjon meg Rozika istenverte koszos
lyuka! Folyton azon dolgozol. Kimerít, mi? Az állandó kefélés, hogy olyan
fáradtan jössz haza mindig? És én még sajnáltalak, te féreg!
Felkapom a kulcscsomót és olyan erővel vágom a szoba
üvegezett ajtajának, hogy megrándul a vállam. Az üveg csörömpölve szilánkosra
törik.
Én meg voltam olyan hülye, hogy azon
gondolkodtam, mit vegyek a születésnapodra! Neked! Te mocsok! Te áruló! És mit
kaptam cserébe? Egy eltévedt üzenetet, amit Ribanc Rozinak küldtél!
Azt hitted sosem jövök rá, miket
művelsz a hátam mögött? Te meg az a cafka a másodikról? Hánynom kell tőletek!
A falba öklözök, az egész emelet
beleremeg, ahogy püfölöm a panel elemeket. Csak akkor hagyom abba, amikor a
falon saját elkenődött vérem nyomot hagy, és fájdalom a csontomig hatol.
Velem nem lehet bűntelenül packázni! Engem nem lehet
csak úgy megalázni! Nem ismersz még engem, csak gyere haza, te Júdás!
Megmutatom én neked, kivel szórakozz!
A konyhában egymás után húzom ki a fiókokat, az
evőeszközök csörömpölve, szóródnak szanaszét a lábam előtt. Akkor jelensz meg az
ajtóban. Valamit mondasz. Megragadom a nagykést és feléd lendülök.
Dögölj meg, te állat!
Egyet szúrok, Rozikáért.
Másodszor saját becsületemért.
A harmadikat az elveszett boldogságért.
A bennem lakozó szörnyeteg nem csillapodik, amíg
fáradt zihálással rá nem borulok a széttrancsírozott hulládra.
Boldog születésnapot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése