Kétség

Figyelj, még csak alig hat hete ismerjük egymást. De egy gyűrű azért kicsit korai, nem gondolod?

Talán szóba sem kellene hoznom. Ó, de a doboz színe is éppen olyan, amilyen a kedvenc színem. Burgundi vörös. Tudtad, mert egyformán kattog az agyunk. Összeillünk, láthatod! Vagy csak véletlenül választottad éppen azt a dobozt? Talán az ékszerész ajánlotta, anélkül, hogy beleszólásod lehetett volna?

Én még sosem voltam ennyire egy hullámhosszon senkivel. Mondd, emlékszel az első találkozásunkra a pizzériában? Persze, hogy emlékszel, nem felejthetted el!

Szerelem volt első látásra. Vagy te nem érezted a villámcsapást a szívedben?

A pult mögött álltam, te ananászos pizzát kértél csoki öntettel. Azonnal tudtam, hogy te vagy az igazi! Te vagy az egyetlen rajtam kívül, aki az ananászos pizzát csoki öntettel nyakon öntve eszi.

Aznap este örömmel veled tartottam a legújabb horrorfilm bemutatójára. Vagy csak azért hívtál, mert azt gondoltad, sosem néznék ilyesmit? Én, a lány a rózsaszín ruhában? Pedig még soha senki nem nézett velem ennyi horrorfilmet, és nem röhögte ki velem együtt a történeteket, hiszen annyira képtelenek. Vagy te is csak azért fetrengtél mellettem sírva a nevetéstől, mert kínos volt számodra, amit művelek? Talán mégsem találtad annyira viccesnek az egészet?

Félek, mi lesz, ha felszáll a szemem elől a szerelem rózsaszínű ködfátyola, és rájövök, hogy semmi sem annyira édes és boldogító, mint azt hittem?

Lehet napok kérdése, talán hónapok. Előfordulhat, hogy évek múlva jövök rá, arra, hogy mégsem olyan vicces lombik hármas ikreket nevelni. Te is hármas ikrekre vágysz, éppen úgy, mint én. Két fiú és egy lány. Mondd, akarod még? Ugye nem gondoltad meg magad?

De, mi lesz velünk, ha egyszer majd találsz valaki mást? Aki szebb, viccesebb, mint én, és aki ugyanígy hármas ikrekre vágyik? Akkor elhagysz? Vagy bevesszük a csapatba? Az ikrek mellé?

Lehetne ő a bébiszitter.

Mit szólsz? Ugye milyen jó ötlet?

Akkor szép, nagy család lennénk.

Bár hétvégén azt mondtad, nincs még egy ilyen különleges lány, mint én.

Komolyan így gondoltad? Vagy csak azért mondtad, hogy süssek neked palacsintát?

De bárhogy is van, ez a gyűrű, akkor is korai. Hidd el!

Persze talán nem kellett volna szóbahoznom, talán nem most és nem így. Mert most lebuktam, hogy megláttam a dobozt! De nem nyitottam ki! Pedig akartam. De Isten bizony, nem nyúltam hozzá!

Biztos vagy benne, hogy most akarod átadni?

Mi ez?

Fülbevaló?

Te fülbevalót vettél nekem?

De…

Akkor hát nem is szeretsz már?