Talán…

Tudom, csupán néhány hete vagyunk egymással boldogok,

Ám ez a gyűrű kissé korai, nem gondolod?

Emlékszel még az első találkozásra?

A földön csúsztam négykézláb, mint valami lárva.

Összekoccant akkor a kobakunk, kongott a fejem,

Így történt, hogy megismerkedhettél velem.

Megkérdezted, hogy nekem is elgurult-e a gyógyszerem?

Úgy emlékszem, akkor nagyot nevettünk ezen.

Bár te talán nem nevettél,

Egészen addig

Amíg belém nem szerettél!

Horrorfilmet nézni véled igazi boldogság nekem,

Veled nevetek a legjobbat a vicceken.

Bár te nem is igazán nevetsz, csak kínodban, mert úgy gondolod,

Én hozzád menthetetlenül komolytalan vagyok?

Egyetlenem, életem, te szereted

Az ananászos pizza szeletet

Éppen úgy, mint ahogy én,

Csoki öntettel a tetején.

De talán mégsem…

Hiszen néha oly sokáig gyürkőzöl egy falattal,

Igazi harcot vívsz önnön magaddal.

Látom arcodat olykor, amint elkalandozik a gondolatod.

Biztosan engem akarsz, tutira ezt akarod?

Mi lesz, ha felszáll szemünk elől a szerelem rózsaszínű ködfátyola?

Mi lesz, ha megérzem majd, hogy rajongásod oda?

Vajon volt-e valaha?

Hihetem-e, remélhetem, hogy valódi érzelem,

Mindaz, amit odaadtál nekem?

Emlékszel, amikor azt suttogtad, különleges vagyok?

Talán csak azért mondtad, hogy hancúrozzunk egy nagyot.

Olyan lágyan, édesen, elhittem neked, hogy ilyen a szerelem.

Hiszem most is, ha rád nézek,

De mi lesz, ha holnap szembe jön velem egy jó lélek?

Mi lesz velem, ha rájövök, ő lesz az igazi, ó?

Amit pedig te adsz nekem, csupán illúzió?

Tudom, csupán néhány hete vagyunk egymással boldogok,

Ám ez a gyűrű kissé korai, nem gondolod?