Figyelem! Erotikus horror-paródia!!! 

Mentsük meg a világot!

Donald a fegyverét maga előtt tartva körbemutatott a barlangban.

– Ez az. Ott az oltár! Ha lehet, gyorsan csináljátok, mielőtt felérnek azok a dögök!

A nap fénye egy vékony hasadékon át szüremkedett be, és adott némi félhomályos derengést a helynek. Nedves dohszag nehezedett a levegőre.

Gerda hátranézett.

– Kizárt, hogy azon a meredélyen fel tudnának jönni!

– Én nem várnám meg a helyetekben. Igyekezzetek!

Albert megvakarta bozontos szakállát.

– Ez tuti?

– Így szól a prófécia: „Az északi hegy barlangjában áll az oltár. Párosodjatok. Orgazmusotok összekapcsolódik a Mindenség energiájával és eljő szabadulásotok órája!”

– Klassz! – vigyorgott Albert.

Donald az oltárra irányította a fegyverét.

– Ne húzzátok az időt! Fél évembe került, míg végre találtam egy hús-vér nőt. Kész szerencse, hogy párban voltatok. A nőknek fontosak az érzelmek az ilyesmihez.

Albert horkantva röhögött.

– Méghogy érzelmek!

– Szerelem.

– Szerinted a pornófilmekben is szerelemből dugtak azok a picsák?

Donald felsóhajtott.

– Naná.

Albert felhúzta a szemöldökét.

– Ne má’!

– A pénz szerelmesei voltak! No, induljatok! Hamar, hamar! Mentsük meg a világot.

Albert felkapta a lányt, gerincre vágta az oltáron, és lerángatta róla a nadrágját.

– Hideg van! Fázom! – rúgkapált Gerda.

– Ja! – vigyorgott Albert. – Látom a didkódon. – Két ujja közé vette a lány mellbimbóját a kopott vásznon keresztül és morzsolgatta. – Frankón állnak! Alig várják, hogy meggyömöszöljem őket!

– És mi van, ha én nem akarom? – sodorta le Albert kezét a lány.

– Két hete még azt mondtad, hogy minden vágyad, hogy elpusztítsd a dögöket – jegyezte meg Donald epésen. Felugrott egy kiálló sziklára az oltár mögé, hogy szemmel tarthassa a bejáratot. – Itt a lehetőség! Te meg ne szerencsétlenkedj már, Al. Vágd be a lompost és haladjunk végre!

Albert térdig tolta a nadrágját.

– Te! Nem vennéd fel, hogy éppen megmentem a világot?

– Mivel, bazdmeg?

– Hát a telefonoddal.

Donald a barlang tetejére emelte a tekintetét.

– Ember! Három éve megszűnt az áramszolgáltatás!

– A telefonod csak megvan!

– Minek cipeltem volna magammal egészen idáig?

– Há’ nosztalgiából!

Donald szeme szikrákat szórt.

– Nosztalgiából.

Albert megvonta a vállát.

– Ha nem, hát nem. – Lehajolt és a nadrágja zsebébe kotorászott. – Nesze! Vedd fel ezzel!

Donald elkapta a felé hajított telefont. A képernyője pókhálószerűen betört, és természetesen nem működött.

– Mi van?

– Na! Hát csinálj már úgy, mintha vennéd!

– Ha neked erre áll fel… – Donald egyik kezében a telefont tartotta, másikban a fegyver csövét szegezte a bejáratra. – Ne húzd az időt.

Albert taszított egyet a gépfegyverén, hogy az a hátára kerüljön, és a párja fölé hajolt. Tenyere becsúszott a szűk top alá, lihegve a lány mellét markolászta.

– Büdös vagy! – Gerda elfordította a fejét, és megpróbálta Al kezét arrébb tolni.

– Hát, bébi, te sem vagy éppen virágillatú! De mit számít az, ha a világ megmentése a tét?

– Szállj le rólam! Nekem ez most nem megy!

A barlang szája felől artikulálatlan hörgés hallatszott. Donald lőtt. Gerda felsikoltott, miközben összerezzent Albert alatt.

– Gyorsan csináljátok! Itt vannak! – ordította Donald folyamatosan tüzelés közben.

– Nekem így nem megy! – nyűglődött Gerda.

– Szarom le! Orgazmus kell! Nem érdekel, hogy csikarod ki belőle, Al, de ne húzd az időt!

Albert keze a lány lába közé csúszott, ujjaival behatolt a lány testének rózsaszín barlangjába.

– Olyan száraz vagy, mint a puskapor! – állapította meg kelletlenül.

– Nekem így nem megy! Balról egy idegen bámul…

Donald felmordult.

– Nem bámullak, éppen erre van a legkevesebb időm – jelentette, le sem vette az ujját a ravaszról, a fegyver egyfolytában köpködte magából a töltényhüvelyeket. A levegőt megtöltötte a kesernyés füstszag.

Gerda meg sem hallotta, amit mondott, kitartóan folytatta.

–… jobbról zombik! Így nem lehet!

Al elhúzta a kezét a lány lába közül. Közel hajolt a bozontos, szúrós szagú puncihoz és köpött egy szaftosat.

– Na, így már jó lesz! – Előretolta a csípőjét és bevágta méretes farkát a lány nyáltól lucskos nyílásába.

Gerda felnyögött.

– Egy állat vagy!

Albert zihált.

– Igen! Az vagyok! – Egyre gyorsabban pumpálta a lányt, belemarkolt Gerda fenekébe. – Egy állat vagyok! Élvezz, bébi! Gyerünk!

Gerda sóhajai lihegésbe, majd egyre erőteljesebb nyögdécselésbe csaptak. Kéjes sikolya egybeolvadt Al hörgésével és Donald fegyverének ropogásával.

Albert kicsusszant a lányból és döbbenten nézte a bejáratot, ahol a véres, széttépett zombikon át további dögök nyomakodtak előre a barlang belseje felé.

– Figyu, Donald.  – Előrántotta a hátáról a géppuskát és beindította. A gépezet kerepelésén át odaordította még a férfinek. – Ez rohadtul nem jött be! De azért utoljára még egy jót basztam! Boldogan megyek a halálba.

Donald szeme szikrákat szórt.

– Egyikőtök rohadtul megjátszotta az orgazmust!

Al az oltáron fekvő lányra nézett. Gerda a csípőjére rántotta a nadrágot. Albert felé fordította a fegyvert és beléeresztett egy sorozatot.

– Kibaszott szajha! Mindig sejtettem, hogy valami nem stimmel vele!

Donald egy pillanatra leeresztette a fegyverét.

– Kinyírtad! – bámulta tágra nyílt szemmel az oltáron rendezett vérfürdőt, alig maradt a lány testéből ép szövet. Ez az állat széttrancsírozta a golyóival.

– Ja! Megérdemelte!

– Fél évembe került, míg találtam egy nőt… Most aztán tényleg befellegzett nekünk. Hála a hülyeségednek!

Albert elvigyorodott.

– Hát mi ketten még megmenthetjük ezt a kibaszott világot.

Donald hátrébb lépett egy lépést.

– Ezt ugye nem gondolod komolyan?

Albert felmérte a helyzetet.

– Ugyan, mit veszíthetünk. Szerintem rádférne egy alapos kefélés… Oszt… vagy meghalunk, vagy nem!

– Én nem vagyok meleg! – tiltakozott Donald.

– Hát az mindegy!

– Te biszex vagy?

– Tudja a faszom! – rándított a vállán egyet Albert. – Majd megmondja, ha túl leszünk rajta.

– Te szoktál a farkaddal beszélgetni? – kérdezte Donald, hogy húzza az időt.

Albert felröhögött és Donaldra kacsintott.

– A világ megmentéséért bármit! Hősök leszünk! Na, ne kéresd magad! – A fegyvere csövével lelökte Gerda véres maradványait az oltárról. – Na, feküdj szépen fel ide! Ne finnyáskodj! Ismered a kódot. 69. Talán még a dögök is megzavarodnak. Senki sem fogja tudni, hol kezdődsz te és hol végződök én. De azért a fegyveredet is tartsd magadnál, közben még kilövünk egy párat, nehogy jól érezzék magukat! Totális csúcshatás lesz! Meglásd!