Írós gyakorlat 1. (PISZKE)

– No, gyere te részeg disznó, mielőtt nyakunkra szakad ez a hodály.

Józsi nehezen eszmélt. Késes a vállát a hóna alá vetve rángatta. Nem értette, mire ez a nagy felhajtás. Miért nem hagyja aludni, amikor végre álom nélküli sötétség borult rá egy rövid időre. A torka kapart, recsegett-ropogott az egész hát körülötte. Megdörgölte a szemét.

– Baszd meg, komám! Ég a ház!

Elvigyorodott. Még mindig álmodik? Végre nem vizet lát, ahogy felfalja azt a rohadt kocsit, hanem tüzet, amint a falakt nyaldossa. Nem a jeges hideg lúdbőrzik a tagjain, hanem a forróság.

Késes támogatása ellenére is nehezen tudta magát egyenesben tartani, mintha valaki súlyt tett volna a mellkasára és az állandóan előre rántaná, alig bírta korrigálni.

– Gyere má’, na – nógatta Késes.

– Várjál, míg magamhoz veszem a dolgaimat.

– Milyen dógaid vannak má’ neked? Én ugyan itten meg nem halok!

Késes köhögve elindult kifelé. Néhány lépés után elnyelte a füst. Józsi lenyúlt az ágy alá és magához szorította az üveget. Csak félig volt üres, vétek lenne itt hagyni. A tekintete a koszos, szakadt párna felett, a szögön függő verdás baseball sapkára siklott. Egyesek feszületet tartanak az ágyuk fejrésze felett, ő ezt a sapkát. Előredőlt és időben elkapta a sildet, hogy korrigálhassa az imbolygását.

– No, most már mehetünk.

Panaszos nyávogás ütötte meg a fülét a sarokból.

Az a nyavalyás vemhes dög!

Odakapta a fejét. Semmit nem látott a füsttől. A nyervogás folyamatossá vált.

Jobb lesz annak a rühesnek, ha itt marad. Mindenkinek jobb lesz így!

Józsi kopasz feje tetejére csapta a baseball sapkát, hóna alá vágta az üveget. A szemét marta a füst, köhögési roham jött rá, folyt róla az izzadtság, átáztatta a pólóját és a nadrágja derekát. Felette hangosan recsegett a tetőszerkezet.

– Józsi, a kurva életbe! Hol vagy mán!

Józsi megtorpant. A nyivákolás elért hozzá. Felmordult. Haláláig ezt a keserves miákolást fogja hallani, ha most hagyja itt megdögleni ezt a dögöt.

Káromkodva megfordult és a füstben tapogatózva visszacsoszogott. Legalább ez ne kísértse élete végéig. Felnyalábolta a vörös, torzonborz állatot. Tenyere alatt hullámzott a macska feszülő hasa.

Józsi botladozva botorkált kifelé hóna alá szorítva az üveget, mellkasára ölelve a szörnyeteget. Elég az asszony, meg a gyerek kísértete. Már a pia sem segített.