Vérfarkasom története

1. rész

1. fejezet

Deklen

Sziklák védték a kis tisztást az idegen szemek kíváncsi tekintete elől. Azéla hegyvonulatának egyik magas fennsíkján, járhatatlan bércek felett. Közönséges ember meg sem próbálkozott azzal, hogy megközelítse. Ideális helyszín egy titkos találkozóhoz.

A tábortűzre dobott, ember nagyságú fahasábok pattogva szikráztak, kellemes meleggel és fénnyel árasztották el a sötétségbe burkolózott tájat. A narancsvörös lobogás körül kisebb csoportokban üldögéltek az emberek. Alakjuk sötét árnyékot vetett, a tábortűz lobogó fényében kísérteties táncot jártak a sziklafalakon.

Hórihorgas férfi állott egy lapos kövön, ami emelvényként szolgált. Hosszú szürke hajába belekapott a magaslati hideg északi szél, fekete köpenye szárnyait vadul rázta, cibálta, mintha le akarná tépni róla.

– Panasz érkezett a főmágusok törzsére. – Hangja ércesen zengett a magas szirtek között. – Az alakváltók nemzetsége sérelmezte, hogy a törvényekben foglaltak szerint, segítséget kértek a főmágusoktól, de ők megtagadták a segítséget!

A tűz körül letelepedett csoportok hangos nemtetszésüket fejezték ki az esettel kapcsolatban. A tábortűz déli szélén ülők közül határozottan felállt egy magas, vékony alak. Felemelt kézzel csendre intette a többieket. Mivel a jelen lévő törzsek tagjai egytől egyig tartottak a főmágusok hatalmától, hirtelen csend ereszkedett a tájra. A főmágusok nemzetsége igen erős ősi mágiáknak a birtokában volt, közelharc nélkül, puszta mentális erejükkel tudtak egész csapatokat semmissé tenni. Egyetlen főmágus egész falvat volt képes tűzzel elárasztani puszta gondolati energiával és elpusztítani ugyanabban a pillanatban. És ha gyógyításra volt szükség, kézrátéttel hatalmas, súlyos sebeket gyógyítottak be egyetlen nap leforgása alatt. Viszont a főmágusok nem voltak mindenhatóak, halottakat még ők sem voltak képesek feltámasztani, bárhogy szerették volna.

Az alakváltók két törzse, a farkas vérűek és a szárnyas alakváltók a tűz ellenkező oldalán foglaltak helyet, nem messze egymástól. Az erdei kis varázslók apróbb termetű csoportja jól láthatóan távol helyezkedett a főmágusoktól, és a lehető legtávolabb az alakváltóktól is.

– A farkas vérűek törvényt szegtek! – mondta ki a mágus higgadt, szigorú hangon. – Vadászaik, parancsod ellenére – nézett a vezér felé – az Arany erdőben portyáznak hónapok óta!

A Négy Törzs Szövetségének vezetője rendszerint a főmágusok nemzetségéből került ki, mint, ahogy Saarban vezér is közülük származott. Dekatlon, az Arany erdők őre, a főmágusok törzsfőnöke, joggal számított a támogatására.

– Az Arany erdő mindenkié! – harsogták az alakváltók dühösen.

– A törvény szerint Arany erdő a főmágusok tulajdonát képzi, határvonal az alakváltók területei felé! – jelentette ki Dekatlon ridegen. – Heti két nagyvadat ejthettek! Így szól a megállapodás! Tudom, hogy megszegtétek a szerződést!

Az alakváltók hangos vitába szálltak a főmágusokkal, már-már attól kellett tartani, a küldöttség tagjai harcba bocsátkoznak egymással. A főmágusok ötös csoportja felemelkedett és egymás mellé állva védelmi vonalat vontak, készen arra, hogy ha kell varázserejüket használva megvédjék az igazukat. A farkas vérűek egymás után változtak át és most öt vicsorgó óriás farkas morgott a főmágusokra a tűz túlsó oldaláról, felettük a szárnyas alakváltók hatalmas sólyom képében köröztek támadásra készen.

Saarban vezér a magaslaton felemelte kezét és az égen hatalmas villám cikázott végig, ami egyenesen a tábortűz magasba emelkedő lángjai közé csapott le.

– Elég legyen! – Tölgyfából faragott botjával az alakváltókra mutatott. – Vissza, Locker, vissza, Fergus! – Szabad kezével a főmágusok felé sújtott, aminek hatására füst csapott fel a törzs tagjainak lábai előtt, eltakarva előlük a kilátást. – Állítsd le az embereidet, Dekatlon!

Megvárta, míg a kedélyek némiképp lecsillapodtak és az alakváltók visszanyerték emberi alakjukat, a főmágusok pedig visszaültek helyükre a tűz mellé. Csak ezután oszlatta el a füstöt és szólalt meg újra, dörgedelmes hangján.

– Dekatlon, a törvénytelenségek büntetése az én feladatom! Elegem van kicsinyes bosszúhadjárataidból, amiket az alakváltók felé intézel! Legközelebbi törvényszegésednél számíts szigorú haragomra! Ha az alakváltók harcba hívnak benneteket a Hárpiák ellen, Nagyuram, akkor neked kötelességed jó szövetségesként eljárni és csapatokat küldeni az alakváltók támogatására és kiűzni a földjeikről a Hárpiákat! Azok a bestiák elragadják kicsiny gyermekeiket és eledelként dobják a fészkeikbe!

Dekatlon egyenes gerinccel ült ott, ridegen.

– Az alakváltók arra is képtelenek, hogy megvédjék az utódaikat! – jegyezte meg lenéző hangnemben.

Saarban vezér határozottan megszólította:

– Dekatlon! Felszólítalak, hogy haladéktalanul küldj seregeket az alakváltók törzsének segítségére! Űzzétek ki a Hárpiákat a birodalomból!

Dekatlon meghajtotta fejét Saarban felé

– Ahogy parancsolod, Uram!

A vezér bólintott, majd a farkas vérűek kis csapata felé intézte a szavait.

– Locker törzsfőnök! Visszaéltél az Arany erdőben engedélyezett vadászati jogoddal, több vadat ejtettél, mint amit előírtam neked! Ezennel törvénybe foglalom, hogy az Arany erdőbe, törzsed tagjai vadat nem ejthetnek, be nem léphetnek, hacsak én úgy nem határozok! Aki szabályt szeg, kiszolgáltatom Dekatlon nagyúr haragjának, és ő olyan büntetést ró a törvényszegőre, amilyet jónak lát!

A főmágusok törzsfőnöke elégedett mosollyal az arcán dőlt hátra. Ez a szabály némileg ellensúlyozta azt a parancsot, hogy csapatot küldjön a Hárpiák ellen. Dekatlon nem azoktól az istentelen nőszemélyektől félt, egyszerűen lealacsonyítónak tartotta, hogy az alakváltók nemzetsége mellett kell harcba szállnia.

A nagyúr tudta, hogy a régi időkben a főmágusok törzse azért csatlakozott a Négy Törzs Szövetségéhez, mert anyagi haszonra, és területekre vágyott. Védelmet ígért a gyengébb törzseknek, akik ennek fejében területeket, bányászati jogokat adtak át a főmágusoknak. Ezen felül pedig a Szövetség vezére általában a főmágusok nemzetségéből került ki, ami újabb hasznot hozott a törzsnek.

Az alakváltók ismerték a mágiákat, de ügyetlenül bántak velük. A farkas vérűek kiváló harcosok hírében álltak, átváltozott alakjukban igazi vérengzést produkáltak minden egyes alakalommal. A főmágusok csapataik előőrsében mindig bevetették őket. Amellett, hogy nagy veszteségeket okoztak az ellenség seregében, könnyen feláldozhatók voltak. A szárnyas alakváltókat inkább felderítőknek használták, az égből szárnyalva könnyen felmérték ellenségeik erejét.

A kis erdei varázslóknak védelemre volt szükségük.  Dekatlon tudta, hogy egyáltalán nem harcos nép. A védelemért cserébe terményekkel fizettek, élelemmel adóztak. Harcba bevetni lehetetlenség őket, sok hasznukat nem vették. A főmágusok lenézték őket, kicsinyke tudásukat, egyszerű varázslataikat. Az alakváltók sem sokra becsülték őket. Kerülték még a kis falujuk környékét is. Ezekkel az egyszerű, szegényes életmódú varázsemberkék öttagú küldöttségével csak a Négy Törzs Szövetségének minden évszakban megtartott közös gyűlésén találkoztak. Tulajdonképpen az sem érdekelte egyiküket sem, merre van az otthonuk. Az erdei varázslók csendesen meghallgatták a vitapontokat, szavaztak, zavargásokba nem folytak bele, és a gyűlés végén szép csendesen, ahogy érkeztek, hazamentek. Nem volt velük semmi gond. Saarban vezér ma este úgy gondolta, bár Dekatlon nagyúr és az alakváltók két törzsfőnöke is ilyen nyugodt, békés természet volna. Sajnos a főmágusok és az alakváltók képtelenek megférni békében egymás mellett, még akkor is, ha szövetségesek.

A kert zöld füvét a föld alól előtörő szökőkutak öntözték. A nap fénye játékosan átcsillant a vízcseppeken, szivárványba öltöztetve a kertet. Csodálatosan békés volt ebben az időszakban a teraszon üldögélni. Dekatlon nagyurat mégis szétvetette az indulat. Elküldte a csapatait a Hárpiák ellen, ahogy Saarban vezér megparancsolta neki. Nem emiatt volt indulatos, egyetlen fia hozta ki a sodrából minduntalan. Elnézte két kis leányát a füvön a szökőkutak között játszani. A gyerekek vidám kacagással élvezték, hogy ruhájuk és hajuk átázik a könnyű vízcseppektől. Anyjuk a kert másik végén állva derűs boldogsággal figyelte a lányokat. Dekatlon tudta, nem jön közelebb, így nyugodtan tudott beszélni a fiával. Deklen az örököse lesz egyszer. Amint hajlandó lesz a törzs első emberének fiaként viselkedni!

– Még egyszer meg ne lássalak azzal az alakváltó senkiházi fruskával! ­– tört ki Dekatlonból a düh. – Szórakozni akarsz?! Hozatok neked a törzsünkből lányokat, amennyit szeretnél! Csak kérned kell! Tömött sorokban fognak az ajtód előtt állni! Csak válogatnod kell közülük! Wertas a lányát arra neveli, hogy a feleséged legyen! Kiváló asszony lesz belőle! Három év múlva tizenöt lesz, éppen megfelelő kor a mátkaságra. Addig pedig szórakozz! Törzsbeli lányokkal! A Halál vigye el az alakváltókat! Arra sem méltóak, hogy egyáltalán rájuk nézz!

A fia ült vele szemben, komor, sötét pillantással.

– Apám! Azt mondtad, hogy nagykorúságom napján kérhetek tőled bármit, teljesíted!

Dekatlon bólintott. Deklen nagykorúságának, azaz huszonegyedik évének napja négy nap múlva válik esedékessé. Biztos volt benne, hogy valami hasznos dolgot fog kérni tőle. A főmágus olyasmire gondolt, mint bevezetést az ősi harci mágiák tudományába, esetleg kérhet egy jó lovat. Felkészült az esetleges kívánságokra.

– Amit módomban áll megadni, azt megadom neked, Fiam! – jelentette be komolyan. Miközben a fiút nézte elgondolkodott rajta, hogy ez a gyerek talán nem is tud mosolyogni, mindig olyan komolyan néz rá azzal a szigorúan összeszorított szájával. Egyébként tiszta főnemesi vérvonal, ez kiütközött még az arcvonásain is. Sötét szemek, vékony, kampós orr, Dekatlon büszkén nézte, felfedezte benne saját vonásait. Deklen le sem tagadhatná a származását, az arcára van írva.

A fiú most sem mosolyodott el, pedig megkapta apja ígéretét, hogy teljesíti a kérését. Boldognak kéne lennie. A nagyúr felsóhajtott, vajon volt ez a gyerek valaha boldog az anyja halála után? Amikor a férfi egyedül maradt vele, Deklen alig múlt hat éves. Dekatlon már törzsfőnöki rangot viselt. Időt szakítani alig tudott a gyermeke nevelésére, az igazság az, hogy türelme sem volt hozzá.

– Apám! Az lenne a kérésem, hogy tedd törvényessé a kapcsolatomat Amirával. – Csendesen mondta ki a szavakat. Dekatlon felordított, mint valami ketrecbe zárt oroszlán, bömbölése végig süvöltött a kerten. A kislányok és az édesanyjuk riadt szemekkel néztek vissza rá, majd miután megtalálták egymást, összefont ujjakkal, kézen fogva elszaladtak a kerten át.  Dekatlon vadállat módjára pattant fel, a nehéz tölgyfa széket kirúgta maga alól, ami hangos csattanással vágódott el a terasz padlóján.

 Amira a farkas vérűek törzsfőnökének, Lockernek a lánya. Az a kis bestia, akivel többször látta Deklent a határban sétálni. Hol a nyavalyában találkoztak egyáltalán? A fene Locker telhetetlenségébe, hogy minden áldott nap vadászott az Arany erdőben! Csak ott találkozhatott Deklen ezzel a lánnyal.

– A lehetetlent kéred tőlem, Deklen! – bődült a mágus a fiára szikrázva. – Még, ha az alakváltók nem lennének ennyire bosszantó, utálatos népség. Még, ha jó szomszédságban lennénk velük, a vérkeveredést szigorú törvények tiltják! Akár halálos büntetés sújthatja azt, aki ilyesmibe keveredik!

– Apám! – Deklen felállt székéről, hogy a tekintete egy magasságban lehessen az apjáéval. – Kérlek, vidd a Négy Törzs Szövetségének gyűlése elé a kérésemet! Kérj kihallgatást a nevemben, Saarban vezértől! Kérlek!

Dekatlon arca elborult. A fia egész életében még semmit sem kért tőle. Ez a kérés pedig gyerekes, bosszantó, felér egy halálos ítélettel. A főmágus legszívesebben azonnal szétrombolt volna dühében egy egész falut, vagy esetleg elpusztította volna Locker családját mindenestül, azonnal.

– A kérésed teljesíthetetlen! Komolytalan! Meggondolatlan! – Két kezét határozottan a fia vállára tette, az ujjai keményen belemélyedtek a fiú vékony, csontos testébe. – Elfelejtetted, mit tanultál a tizennyolc éves háborúról? Elfelejtetted?

Deklen megrázta a fejét, a tekintete keményen fúródott apja sötét szemébe. Több száz évvel ezelőtt, amikor a Négy Törzs szövetsége kezdetét vette, az akkori vezér úgy gondolta, helyes, ha engedélyezi a szövetséges törzsek közötti házasságot, a jó, barátságos kapcsolatok érdekében. A kis erdei varázslók elvonultak és nem éltek a lehetőséggel. Az alakváltók két törzse és a Főmágusok több közös estélyt tartottak, ahol felvonultatták ifjú lányaikat, fiaikat, a más törzsből származó gazdag kérők reményében. Akkoriban tetőfokra hágott a jókedv, az öröm. Több vegyes házasságot tartottak, miután természetesen sorba jöttek a világra a babák. Gyanútlanul szerették őket, nevelték a törzsbeliekkel együtt, mígnem kiderült, hogy furcsa tulajdonságok hordozói a vegyes házasságból született utódok. Legtöbbjükben keveredett az alakváltók és a főmágusok képessége, így erősebbé váltak az átlag törzsbelieknél. Ezzel mindenki megbarátkozott, viszont genetikai mutáció kapcsán a kevert fajok irányíthatatlan, vérszomjas fenevadak lettek. El sem hagyták az ártatlanul szép gyermekkort, amikor sorban rátámadtak mindenkire, aki a közelükbe került.  A Négy Törzs szövetsége kíméletlen halált kiáltott a fejükre. Mire mindez megtörtént és üldözni kezdték a vegyes házasságból született szörnyszülötteket, ők már rengetegen voltak, különleges képességekkel, erővel, vérszomjjal. Ekkor tört ki a háború. Tizennyolc évig tartott, amíg sikerült minddel végezni. A Négy Törzs Szövetsége ez idő alatt elveszítette emberei többségét. Ez volt az oka annak, hogy tiltották a vegyes házasságot, és tiltották a vérkeveredésből született gyermekek világra jöttét. A háború óta iskolai kötelező tananyag a tizennyolc éves háború, az okai és a végkimenetele. Örök tanulságként a jövő nemzedékének.

– Kétszázötven évvel ezelőtt történt! – válaszolta Deklen határozottan. – Azóta sok minden változhatott, mint ahogyan változott is, Apám!

– Valami nem változik, Deklen! Ezt jól jegyezd meg! A vérkeveredésből szörnyek születtek a világra!

– Vagy csak rájuk fogták, hogy szörnyek! – Deklen hangja csendes és határozott volt.

– Tizennyolc év alatt, rengeteg véráldozatot követelt a háború, Deklen! Főmágusok haltak meg, a legjobbjaink közül! Nekem ne mondd, hogy azok a teremtmények nem voltak szörnyszülöttek, mert az hazugság!

– Apám!

– Ha még egyszer megemlíted előttem azt, hogy egy alakváltóval kívánsz bárminemű kapcsolatot létesíteni, legyen az pusztán ártatlan beszélgetés, akkor ezzel a két kezemmel öllek meg! Megértetted? Megtiltom, hogy a közelükbe merészkedj! Megtiltom, hogy beszélj bárkivel az alakváltók törzséből! És megtiltom, hogy bármikor szóba hozd nekem az alakváltók nemzetségét!  – Dekatlon nagy levegőt vett és békülékenyebb hangon folytatta. – Most, hogy megbeszéltük ezt a kis problémát, akár rátérhetnénk nagykorúságod napjának ajándékára, amit komoly megfontoltsággal kérek személyem elé terjeszteni, holnap reggel! Megértetted, Deklen?

A fia elborult szemekkel nézett vissza rá:

– Igen, Apám! Megértettem! – felelte csendesen.

Dekatlon jókedvűen hátba veregette, és elindult vele az ajtó felé, befelé a házba.

– Nagyon helyes, Fiam! Ennek örömére hozatok néhány törzsbeli lányt a szórakoztatásodra.

 Deklen megadóan bólintott.