Bőrig ázva

Nem tudom, hány utcányit rohantam szakadó esőben. Semmi értelme nem volt, hogy a kötött pulcsimat magamra kaptam, mert így is eláztam.

Az ég morajlott fölöttem, felnéztem.

Hol vagyok?

Két hónapja élek Budapesten, bármikor visszatalálok a Kodály köröndre, ha látom a Hősök tere égbenyúló szobrát az Andrássy útról, de most felindultságomban a Lövölde tér felé rohantam és a sarki Lidl-nél elfordultam. A Lidl-nél távolabb sosem jártam, így átrohanva néhány útkereszteződésen teljesen elvesztettem a tájékozódásomat.

A pulcsimból lefejtődött egy szál, az eredetileg bokáig érő ruhadarab mostanra már csak a derekamig ért.

Áron utánam jött, a barna szálat gombolyította fel, hogy rám találjon.