Vakrandi

Egy társkeresőn bukkantam rá, tíz évvel utolsó találkozásunk után. Titkoltam előtte kilétemet.

Egy hónapja laktam a Múzeum-körúton, ő pedig, mint kiderült az Ötpacsirta utcában. Sosem találkoztunk. Első randevúnkat a Múzeum-kertbe szerveztük. Leültem az egyik padra Arany szobrával szemben, hallgattam a feketerigók tavaszi nászénekét. A felhők mögül kikandikált a nap. Úgy tettem, mintha a múzeum korinthoszi oszlopait és tümpanonját csodálnám. Előjöttek az általános iskolai rajzórák emlékei. Nem hittem, hogy bármi ragadt rám, pedig akkoriban nagyon bizonyítani akartam neki. Ugyanúgy, mint most.

Fiatal, jóképű, festőművész volt akkori rajztanárom, aki most kezében narancssárga liliomcsokorral közeledett, fehér botjával finoman érintve a felszórt utat.