Meglepetés

Minek hajtok, még mindig? Vissza kéne, vegyek ebből az őrült tempóból, hetek óta, napi négy órás alvással húzom az igát. Tuti ez az oka, hogy ma bementem a szabadnapomon éjszakai műszakba. Majd szétvetett az ideg.

Kifizettem a lakást, törlesztettem a hitelemet, épp ideje feladnom az egyik állásomat. Mondjuk a takarítást. Vagy a kórházban mondjak fel? Ezek az éjszakai ügyeletek őrölnek fel igazán. Az is lehet, hogy újra kezdek mindent, szakmát váltok.

Képtelen vagyok tisztán gondolkodni, pedig egy ilyen döntéshez tiszta fej kell. A sapkámat feljebb húztam a szememből, mégsem találom a kulcsomat. Öt percig turkálok a táskámban, mire végre úgy döntök, hogy mindent a folyosó kopott, koszos kövére borítok. Kétszer esik ki a kezemből a kulcscsomó, mire bejutok.

Félhomályban tapogatózok a lakásban. Lerúgom a csizmám, a székre dobom a nagykabátom. A lépcsőházi folyosó fényétől még mindig könnyezem, ezért úgy döntök, nem bántom szegény fáradt szemem tovább. Ásítozva botorkálok be a hálóba, és ruhástól az ágyra esem. Azt hiszem fél pillanat sem kell ahhoz, hogy elaludjak. Arra sem emlékszem, hogy magamra rángattam volna a takarót.

Dideregve ébredek, mivel nem is húztam magamra a paplant. Igaz, hogy tél van, és mínuszok röpködnek odakint, de mitől van a szobámban ennyire hideg? Elromlott a termosztát?

A takarómért tapogatózom, a kezem valamiben megakad. Milyen fura ruhakupacot hagytam az ágyon? Nem is emlékszem. Tényleg lassítanom kéne, mielőtt teljesen bekattanok, és azt sem tudom, mit csinálok.

Felkattintom az éjjeli lámpát és sikoltva hátrébb mozdulok. Egészen az ágy legszélére. Hiába kapálózóm két kézzel, hátrabillenek. Belemarkolok a paplan szélébe, de csak azt érem el, hogy magamra rántom, miután nyekkenve a szőnyegre zuhanok.

Mi a fene ez?

Álmodom?

Vagy az agyam leblokkolt?

Túl fáradt vagyok?

Kidugom a fejem tetejét az ágy mögül. Lúdbőrzik a karom, és jeges verejték folyik végig a hátamon. Már a lepedőt bámulom, majd feljebb emelkedem. Ez egy ember. Egy férfi. Mikor hoztam haza? Lehetséges, hogy nem emlékszem?

Belemélyesztem a körmeimet a takarómba.

– Ne mozdulj! – krákogom.

Nyilván hallja, mert meg sem mozdul. Sötét szemmel, pislogva bámul rám.

– Megijesztettelek? – kérdezi mély, álomittas hangon.

Magamra rántom a takarót.

– Márk, a szentségedet! – Teljesen ébernek érzem magam. – Hogy a frászba jutottál be?

– Kulccsal.

Egynyári kalandom, akivel Görögországi nyaralásom idején találkoztam. Azt hittem augusztusban örökre elváltunk egymástól. Nem hiányzott.

 – Milyen kulccsal?

Felül és megrántja a vállát. Megkönnyebbülök, hogy pólóban és farmerben látom. Akkor csak nem vetemedtem olyasmire, amire nem emlékszem, és amitől most kínosan érezném magam.

– A tiéddel.

Felkászálódok a szőnyegről. Le kell cserélnem a zárat.

– Mire visszajövök tűnj el.

– Hová mégy?

– Pisilnem kell – jelentem be morcosan.

Márk megmozdul. Remélem, hogy kialudta magát és elhúz a balfenéken. Mi a frászt akar tőlem? Nem vagyok én olyan lány, aki epedve várja a nyári szexpartnere hosszú távú törődését. Pláne nem hiányzik, hogy beágyazza magát az én lakásomba. Még csak az kéne!

Megreccsen az ágy.

– Jobb lenne, ha nem mennél be a fürdőszobába.

Későn jön a figyelmeztetés. Kinyitom a fürdő ajtaját. A levegőm bent reked, csak hangtalanul tátogok. A csempén vér folyik, vörösre színezi a mézszínű virágokat. A kádban elvágott nyakú kakas hever véráztatta tollakkal.

– Meg akartalak lepni.

Márk hangja a fejem fölül szólalt meg. Ijedtemben felugrok, megfordulok és ököllel esem neki.

– Te nem vagy százas! – ordítom.

Lefogja a kezem és lehorgasztja a fejét.

– Pedig torta is van – jelenti be kedvetlenül. – Szülinapi torta.

– Szülinapi torta – nyögöm.

Fogalmam sincs mi a fene történik körülöttem. Ha nem tart meg, biztosan összeesem, elszállt az erő a lábamból.

– Azt mondtad, amikor elbúcsúztunk, hogy megünnepeljük a születésnapodat. Emlékszel?

Bólintok. Valahogy le kellett ráznom, és olyan ígéretet tettem, ami senkinek sem fáj. Gondoltam decemberig elfelejti, meg úgysem tudja, mikor tartom, és különben is, sosem talál meg.