Maradj otthon!

Összezárva

Korán vacsoráztak, mert utána még mindketten dolgoztak néhány órát, mielőtt lepihentek volna egy film mellett, leeresztve a napi stresszt. A nap még bekandikált az ablakon, fénycsíkot rajzolt a falakra. A közeli fákon madarak csivitelése hallatszott be a bukóra nyitott konyhaablakon.

– Egy időre ideköltözik Gergő – mondta Máté, miközben a szalvétáját az üres tányérra dobta.

Rita elkerekedett szemmel bámult rá.

– Ezt te sem gondolod komolyan!

– Gondok vannak a munkahelyén – magyarázta Máté. – Elfogadta, hogy felmondják az állását, mert így legalább munkanélküli segélyt kap egy ideig.

– Gondolom jobb, mint a fizetés nélküli szabadság – bökte ki Rita. Kitolta maga alól a székét és a tányérokat csörömpölve a mosogatóba rakta.

– Tegnap beszéltünk, kikérte a véleményemet.

Máté volt a család gazdasági szakembere. Anyagi ügyekben ő adta a leghasználhatóbb tanácsokat.

Rita lepakolta az asztalt. Gondosan becsomagolta a magvas kenyeret, amit maga sütött, már évek óta. Lefóliázta a felvágottakat, bedobozolta a zöldségeket, majd becsapta a hűtőajtót. Bosszantotta, hogy Máté ezalatt az idő alatt nem mondott többet.

– Kinek az ötlete volt, hogy ideköltözzön? – kérdezte végül csípőjét a konyhapultnak támasztva, a mellén összefonta a karral.

Máté hátradőlt a széken, megsimogatta az állát, a borostája sercegett a tenyere alatt.

– Nem tudjuk megmondani, meddig tart ez az egész. Hónapokkal, talán fél évvel is kalkulálnunk kell. Gergőnek össze kell húznia magát. Nem maradhat abban a piszkosul drága albérletben, anélkül, hogy adósságba ne keveredne. Nem mehet vissza a szüleinkhez sem ebben a helyzetben. Ez nyilvánvaló.

– Akkor is lehetetlen, hogy ideköltözzön! – tiltakozott Rita. –. Így is szűkösen vagyunk, mióta mindketten itthon dolgozunk.

– Elfér a kisszobában.

Rita lehuppant a székre.

– De hát az a gyerekszoba.

– Viszont nincs gyerekünk.

– Egyelőre.

Máté elmosolyodott, és megfogta Rita kezét. Szeretettel megsimogatta a kézfejét, és az ujjait.

– Az elkövetkező fél évben nem is várható – mondta szelíden.

– Meg kellett volna beszélned velem, mielőtt döntesz.

– Most beszélünk róla. Különben meg néhány éve a te öcséd is itt lakott. Fél évig.

Rita szeme könnybe lábadt.

– Más volt a helyzet.

– Tudom. Nem is akartam előhozakodni ezzel! – mentegetőzött Máté.

– Mégis megtetted! És mielőtt elfelejtenéd, ő is te kérted, hogy költözzön ide. Én meglettem volna egyedül, amíg Japánban voltál. Semmi bajom nem lett volna!

– Tudom. Persze, hogy tudom, de nyugodtabban hagytalak itt, hogy vigyázott rád.

Rita felpattant az asztaltól, megengedte a mosogató felett a vizet, felvette a szivacsot és erőteljesen dörgölni kezdte a tányérokat.

– Biztos van más megoldás is! – hajtogatta. – Olyan, ami mindhármunknak kedvezőbb.

– Nem gondoltam, hogy ennyire ellene leszel – sóhajtotta Máté. – Úgy tűnt kedveled az öcsémet.

– Kedvelem – mondta Rita és a csöpögtetőbe helyezte a tányérokat.

– Akkor nem lesz gond. Igazából Gergőt is nehezen beszéltem rá, hogy ideköltözzön. Nem akar kellemetlenséget okozni. Hiába mondtam neki, hogy semmi kellemetlenséget nem okoz ezzel.

Rita csörömpölve vágta az evőeszközöket a szárítóra.

– Mégis okoz.

– Ne csináld a fesztivált, Rita! Gergő ide fog költözni. És mivel így is kellemetlen neki, elvárom tőled, hogy szeretettel fogadd! Ne éreztesd, hogy számodra ez teher. Persze nem is értem, mi bajod van.

Rita megfordult és egy száraz, tiszta konyharuhába törölte a kezét.

– Nem fogom éreztetni – suttogta.

Gergő hétvégén költözött be hozzájuk szégyenlős mosollyal. Zavartan pakolt ki a kisszobában.

– Köszönöm! Ígérem, nem fogok gondot okozni!

– Csak érezd magad otthon! – veregette vállon Máté, és megölelte.

Rita a sarokba húzódott a laptopjával, és igyekezett a munkájára figyelni. Néhány nap múlva kénytelenül el kellett ismernie Máténak, hogy az öccse „kész főnyeremény”. Gergő hasznossá tette magát. Miközben Rita és Máté dolgozott, ő ebédet készített. Kimondottan jól főzött, és odafigyelt Rita ételallergiájára is. Eltakarított maga után, mosogatott. Csillogott a konyha. Emellett mosott, vasalt, úgy viselkedett, mint egy első osztályú házvezetőnő.

Rita mégis kerülte. A lehető legfeltűnésmentesebben próbálta csinálni, de látta Máté fürkész pillantását. Tudta, ha ezt tovább folytatja, akkor a férje hamarosan magyarázatot követel a viselkedésére, és ő nem tudott volna ésszerű indokot felhozni a viselkedésére.

Felállt a laptopja mellől, kiegyenesítette a derekát, végzett néhány nyújtógyakorlatot, és kiment a konyhába egy pohár vízért. A rádióból a legújabb sláger szólt, és hiába volt kitárva az ablak, a kis helyiséget betöltötte a dinsztelt hagyma illata. Amikor Rita belépett, Gergő felnézett a tűzhely mellől.

– Azt mondtad, szar a házasságotok, hogy kihűlt, és már csak vergődtök – mondta visszafojtott hangon.

Rita letekerte az ásványvizes palack tetejét, teletöltött egy poharat.

– Azt mondtam.

Gergő lezárta a gázt és odalépett Rita elé.

– Elhittem neked. Viszont ő másképp beszél rólatok.

Megsimogatta Rita arcát. Hagymaszaga volt a tenyerének. Rita elrántotta a fejét.

– Vissza kell mennem!

Gergő nem engedte. Átölelte a derekát, magához húzta, és apró csókokat hintett a hajára.

– Hiányzol!

Rita kibontakozott az öleléséből.

– Ne csináld ezt! Bármikor kijöhet!

– Dolgozik!

– Egy ajtóval odébb – figyelmeztette Rita.

Gergő újra felé lépett.

– Amikor beletemetkezik a táblázataiba, semmi más nem érdekli!

Rita kitért előle a szűk kis konyhában. A konyhapult az útját állta.

– Ne kísértsd az ördögöt! – kérte a férfit.

Gergő odatámaszkodott Rita két oldala mellé a pult márványfelületére és egyenesen a nő szemébe nézett. Lehelete csiklandozta Rita arcát.

– Belehalok éjjelente, amikor hallak benneteket – mondta rekedten.

Rita szeme tágra nyílt. Az arcába vér szökött és a mellkasa egyre hevesebben emelkedett és süllyedt.

– Te hallgatózol?

Gergő szomorkásan elmosolyodott.

– Nem kell hallgatóznom. Rohadt vékonyak a falak. Persze Máté mondta, hogy ezerrel dolgoztok a babán.

Rita a férfi mellkasára fektette a tenyerét, és megpróbálta eltolni magától.

– Engedj vissza! – kérte vékony, reszkető hangon.

Gergő ellépett előle, és karba font kézzel bámult rá.

– Mondd, mi változott?

Rita megragadta a poharat.

– Ide költöztél!

– Köztetek?

Rita hátrált pár lépést. Gergő megrázta a fejét és visszalépett a tűzhely mellé. Meggyújtotta a gázt.

– Ne haragudj! – mondta miközben megkevergette a hagymát. Nem nézett Ritára. – Én képzeltem bele többet.

Rita visszamenekült a szobába. Máté felnézett a számítógépe mellől és elvigyorodott.

– Örülök, hogy mégis tudtok miről beszélgetni! Gergő jó srác, és én örülök, hogy végre szóba állsz vele.

Rita szája kiszáradt, belekortyolt a vizébe és leroskadt a sarokba. Hosszan meredt a képernyőre.