Anyák napja hajnalán

Egész éjjel esik, hajnalban áztató eső itatja a földeket, apró cseppek kopognak az orgona levelein. Délben szitálássá szelídül. Magamra kapom az esőkabátom és szedek egy csokorra való lila orgonát. Hagyom, hogy lecsöpögjön a mosogatóban, amíg elkészülök.

Másfél órát ülök a temető előtt a kocsiban, bámulom a szélvédőn lefutó kövér esőcseppeket. Az orgona papírba csomagolva fekszik az anyósülésen.

Felkapom a csokrot, magamra borítom a kapucnimat, kicsapom az esernyőt és elindulok. A cipőm talpa megcsúszik a sárban.

A virágokat elrendezem a síron. Az esőcseppek összekeverednek a könnyeimmel. Évek óta folyamatosan tompa lüktetéssel fáj a hiánya, de olykor szinte elviselhetetlen.

Anyák napja van.