Védőháló nélkül

Tomboló szél rángatta a cirkuszsátor ponyváját, de idebent a kopott padsorok között megtelepedett a fülledt meleg, miközben a porondon sűrű füst örvénylett, és beharangozták az artisták halálugrását – védőháló nélkül–; körülöttem elhalt minden zizegés, mellkasomra nehezedett a csend, majd éles nevetés hasított a fülembe, szívem kis híján a torkomon át ugrott ki, amikor felbukkant előttem egy viaszfehér arc, amiből kidülledt, véreres szemgolyók meredtek rám, és felállt a szőr a hátamon, attól, ahogy az a vérvörös, fülig felhasított száj vihogott olyan nyikorgásszerű hangon, mintha lenyelt volna egy rozsdás zsanért, majd fejem felett elzúgott egy ormótlan árnyék, és hajam jeges légáramlás borzolta.