Meglepetés

 

Gina összeaprította a zöldségeket és egy műanyag tálba szórta őket. Egyre színesebben festett a salátástál.

– Az öcsém meglátogat a hétvégén – mondta Annabella. Kihúzta a dugót a vörösborból, és két vizespohárba löttyintett belőle. – Kajálhatnánk együtt valahol.

Gina öntetet csurgatott a salátára, és megkevergette a zöldségeket.

– Össze akarsz hozni vele?

– Eszemben sincs – hárított Annabella és az egyik poharat Gina kezébe nyomta. – Csincsin – koccintott. – Tudom, hogy utálod az ilyesmit!

– Ez esetben, rendben. – Belekortyolt a borába. – Péntek esti lazulás. Már alig vártam!

A pohár alja tompán koppant a konyhapulton, ahogy letette, lehajolt a konyhaszekrény aljához és előhalászta a vas serpenyőt.

Kintről csörgés hallatszott, mintha kaparászott volna valaki az ajtónál.

– Hallod? – kérdezte Annabell. – Bezártad a nagykaput, amikor beengedtél?

– Asszem – húzta össze a szemét Gina. – De az ajtót tuti nem – súgta, ahogy meghallották nyílni.

Gina megszorította a serpenyő nyelét, kisettenkedett a folyosóra. Annabella csak egy csattanást hallott, ütődést, és fájdalmas jajgatást. Gina válla fölött kikukucskált, és felvisított.

Odaugrott a véres arcú, vörös hajú srác mellé, akit színes virágszirmok vettek körül, mint egy ravatalozóban. Megrázta a fiú vállát.

 – Andor! Andor! Jól vagy?

Gina még mindig a serpenyőt szorongatta.

– Te ismered?

– Az öcsém! Leütötted az öcsémet – sikoltotta Annabella.

– Egy szóval sem említetted, hogy mára várod. És, hogy meghívtad hozzám vacsorára.

– Nem hívtam. Fogalmam sincs, hogy került ide.

Annabella lekapta a pulcsiját, és azzal próbálta felitatni a vért az öccse arcáról, aki fájdalmasan nyögött.

Gina az ajtóban toporgott.

– Bocsi.

Lassan hátrébb araszolt, a konyhapultra tette a serpenyőt, és a vécébe rohant. Annabella fújtatva bámulta. Erre is most jön rá a pisilhetnék! Próbálta a lehető legóvatosabban letörölgetni a vért, de az eredmény egyre rémesebb lett.

– Ne haragudj!

– Azt mondtad jófej csaj – nyögte Andor rekedten.

– Általában az is. Mondd, miért nem szóltál, hogy jössz?

– Elmentem a lakásodra. A pasid mondta, hogy itt vagytok, én meg gondoltam, megleplek benneteket.

– Sikerült! Eszedbe sem jutott csengetni? Vagy kopogni?

– Akkor lőttek volna a meglepetésnek.

Gina megérkezett. Térdre ereszkedett Andor másik oldalán, zörgött a tampon kicsomagolásával, majd egy erőteljes mozdulattal először a fiú egyik, majd a másik orrlyukába helyezett egy-egy tampont. Andor felnyögött.

– Mi az ördögöt csinálsz? – kiáltott a barátnőjére Annabella.

– Elállítom a vérzést.

– Finomabban nem lehetett volna?

– Finom voltam. – Elégedetten nézegette a művét, majd Andor válla alá nyúlt, és lassan megemelte. – Gyere! Megmosom az arcod.

Annabella a tenyerét az öccse vállára fektette, és visszanyomta.

– Már csak az hiányzik! Nem elég, hogy leütötted, most már csak az kéne, hogy vízbe fojtsd!

– Ugyan már! Nyugi!

Határozottan felsegítette Andort, és a fürdőszobába támogatta. Annabella az ajtóig követte őket, és csípőre tett kézzel figyelte Gina minden mozdulatát. A barátnője leültette Andort a fürdőkád szélére.

– Jó lesz így? – kérdezte aggódva. – Szédülsz?

– Kicsit.

– Mindjárt jobb lesz! – Felnézett az ajtóban álldogáló Annabellára. – Megtámasztanád egy kicsit, nehogy beszédüljön a kádba, és összetörje magát?

Annabella odaült Andor mellé, és átölelte a hátát.

– Most már biztonságban vagy – próbálta nyugtatni.

Gina hidegvizet engedett a mosdóba, belenyomkodott egy rózsaszínű törölközőt, majd kicsavargatta, és a fiú arcához tartotta. Gyengéd mozdulatokkal simított végig rajta.

– Jólesik, igaz? – kérdezte szelíden. – Bocs, hogy leütöttelek. Tökre beparáztam.

Andor felszisszent.

– Nem normális – morogta Annabella. – Te komplett idióta vagy. Gondolkodhatnál, mielőtt ütsz!

Gina visszanézett rá:

– Te csak ne oktass ki engem. Te is azt hitted, hogy betörő.

Annabella megrántotta a vállát.

– Bepánikoltam.

– Na látod!

Gina beáztatta a vízbe a törölközőt, és mikor kimosta belőle a vért, újra végighúzta Andor arcán.

– Milyen jóképű srác lehettél, mielőtt nem találkoztál a serpenyőmmel. Ne haragudj, hogy belerondítottam az arcodba.

Andor újra felnyögött, és fel akart állni, hogy a tükörbe nézzen.

– Milyen?

Gina visszanyomta a kád szélére.

– Nyugi! Ne mozogj! Nem vészes!

– Látni akarom, mit műveltél az arcommal!

– Én? Semmit? Igazából az a serpenyő volt.

– Pedig én még virágot is hoztam neked – bámult Andor maga elé.

– Komolyan? – csillant fel Gina szeme. – Mennyire kedves tőled! Annyira sajnálom, hogy leütöttelek.

Kikapta a tamponokat a fiú orrlyukaiból. Andor felkiáltott.

– Te tényleg nem vagy százas – ordított rá Annabella.

Gina a fiú fejét a barátnője felé fordította.

– Elállt a vérzés. Látod? – A tenyerét a fiú arcára fektette, felemelte a fejét és a fátyolos zöld szemekbe nézett. – Mit szólnál, ha meghívnálak vacsorázni?

– Nem vagyok éhes.

Gina rákacsintott.

– Amúgy bármikor beváltható a meghívásom. De hidd el, mire elkészül a hús éhes leszel. Addig Annabella megkínál egy kis jófajta vörösborral. Segíteni fog a vérképzősben. – Gina odahajolt a fiú arcához. – Utána filmezünk a kanapén. Hm? Ha már így befutottál.

– Úgyis jó lenne, ha pihennél – súgta Annabella.

Gina végigsimított a fiú vállán.

– Kösz, hogy beugrottál!