Tavasz van.

Végre!

Tavasz van!

A nap megcsillan a folyó apró hullámain, mint megannyi gyémánt, úgy szikrázik tőle a víz. Sirályok szállnak vijjogva a világoskék égen, odafenn bárányfelhőket sodor tova a szél.

Nárciszok, krókuszok, jácintok, tulipánok bólogatnak, ahogy egy gyenge fuvallat végigsuhan közöttük. Virágok szirmaikat a nap felé fordítják, illatuk összekeveredik a virágzó fákéval, és pattanó rügyekével. A tavaszillat mindent betölt.

Szeretem, ahogy a langyos szél végigsimít a bőrömön, összekócolja a hajamat, és hamarosan rózsaszínben játszik már a bőrszínem, ahogy a nap végigcsókol rajta.

Tavasz van.

Visszavonhatatlanul tavasz!