Pók Ica

Az első szerelem

15. rész

Marci

Marci péntek este korábban érkezett Icához, hogy egy kicsit felvidítsa. Ma is látta rajta mennyire szomorú. De nem beszéltek a dologról. Mariska állandóan ott kujtorgott körülöttük, lehetetlenség volt az iskolában normálisan beszélgetni. Szőnyi Tomi is kiszúrta már, hogy levelezgetnek órák alatt és olyan mindentudó vigyorral húzogatta a szemöldökét, amitől az a vörös, szeplős malac képe csak még undorítóbb grimaszba rándult.

Sanyi bácsi engedte be. Marci kedvelte, mert olyan tök rendes volt hozzá mindig is. Sose mondta egy szóval sem, hogy ne kellemetlenkedjen itt folyton. Most is elengedte Icát minden szó nélkül, igaz, hogy csak éjfélig, de elengedte.

Ica egy szál világos pólóban állt a szobájában. Éppen a haját fésülte kicsit elgondolkodva. Szórakozottan köszönt Marcinak és csak a fejével intett, hogy üljön le. A fiú levette a bőrdzsekijét. Képtelen volt levenni a szemét Icáról. A póló éppen csak a feneke alá ért, ő meg csak bámulta azokat a hosszú, formás lábait, bár nagyon jól tudta, hogy nem kéne… de egyszerűen nem tudta elszakítani a tekintetét róla.

– Fel kéne öltöznöd…– mondta hirtelen és egy erős elhatározással hátat fordított neki.

Ica letette a fésűt és ránézett Marci hátára.

– Szeretnék szoknyában menni, ha nincs olyan hideg kint.

Marci felsóhajtott.

– Hideg van! – mondta komolyan.

– Akkor húzok egy vastag harisnyát. Ülj le nyugodtan, nem vagyok szégyenlős. Úgyis láttál már a strandon bikiniben, most meg póló is van rajtam.

Marci fogta magát és leült az ágyra, de akkor sem volt hajlandó Icára nézni, amíg a lány öltözködött. Vastag fekete harisnyát húzott és egy kordbársony szoknyát, ami a térde fölé ért. Marci, amikor végre ránézett megállapította, hogy igazán nagyon csinos.

Ica egy határozott mozdulattal leült mellé az ágyra és ránézett.

– Apu össze akar költözni… – Nem fejezte be.

– Kivel?

– Tudod…

– Becsajozott? – vigyorgott Marci.

– Ja. Valami olyasmi.

Marci ránézett a lányra. Nem is értette miért lepődik meg ezen a lány. Elvégre az apja egyedül él, biztos beleszeretett valakibe, így legalább Icának lesz egy pótmamája. Jó, ha az embernek van egy anyja… ezt Marci tudta.

– Örülnöd kéne neki… – kezdte volna mondani.

De Ica hevesen megrázta a fejét.

– Te nem tudod milyen érzés! – tört ki Icából. Marcinak már a száján volt, hogy igenis nagyon jól tudja milyen érzés, de Ica folytatta. – Julcsi néni nem helyettesítheti anyut!

Marci elképedve nézett rá. Az osztályfőnökük? Még hogy Sanyi bácsi meg Julcsi néni… De hülye ötlet!

– Apád vele jár? – kérdezte megrökönyödötten. Ica bólintott és a szemei megteltek könnyekkel. Marci nem talált igazán megnyugtató szavakat, ezért csak megismételte önmagát. – Örülnöd kéne neki!

Ica könnyei hirtelen lefutottak az arcán.

– Már megint sírok, pedig megfogadtam, hogy nem fogok! – zokogta.

– Sírj csak nyugodtan. Én tudom milyen vacak érzés… – mondta Marci, és vigasztalóan átölelte. Ica odabújt hozzá és a vállához szorította az arcát. Marci zöldeskékben játszó rövid ujjú inge szinte azonnal nedves lett a könnyeitől.

– Nem is vacak – suttogta elcsukló hangon. – Jobb lesz nekünk. Igazán örülök neki, hogy könnyebb lesz az éltünk… – mondta mintegy önmagát szuggerálva. De Marci jól tudta, hogy ezek nem az öröm könnyei. – Ó, Marci!– szinte segélykérő kiáltás volt és a fiú úgy sajnálta, hogy képtelen enyhíteni a fájdalmán.

Lassan magához ölelte, megsimogatta a hátát, mintha egy kis erőt akart volna átadni neki, pedig úgy érezte az ő energiáit is elszívta a szülei válása.

– Van egy papírzsepid véletlenül? – kérdezte Ica végül fátyolos hangon. Marci elővett egy zsebkendőt a kabátja zsebéből, ami ott feküdt az ágy végében és mosolyogva átnyújtotta a lánynak.

– Egészen véletlenül…

Olyan vicces volt, ahogy mondta, hogy Icából csak úgy kirobbant a nevetés. Marci először nem is tudta, hogy a lány most sír vagy nevet, de akkor már látta, hogy az arca ragyog és már hallotta a csengő kacagását is.

– Marci, te igazi barát vagy!

A fiú komolyan nézett rá vissza.

– Örülök, hogy rájöttél. – mondta halkan.

Ica

Ica megállt a Club ajtajában. A zenét egy DJ szolgáltatta a sarokból. Őrült Rock and roll ment, a táncparkett tele őrjöngő fiatalokkal. Ica szinte alig vette észre a lányt, aki fergeteges gyorsasággal vetette magát Marci karjai közé. A fiú meg csak átölelte, magához húzta és megcsókolta a száját. Ica kíváncsian nézte őket.

Ezek tényleg csókolóznak – állapította meg elképedve.

Megnézte magának Marci barátnőjét. Kicsit túl feltűnő volt, túl divatos és túlságosan hivalkodó. Sose hitte, hogy Marcinak az ilyen lányok tetszenek. Zöld testre simuló csillogó fölsője szikrázott a fényben, fekete miniszoknyát viselt, ami éppen csak a feneke alá ért. A haja olyan pirosban játszó festett vörös volt, divatosan feltupírozva. Jobb fülében hatalmas zöld klipsz himbálózott. A szeme erősen kihúzva, a szája feltűnő pirosra festve. A magassága átlagos volt, passzolt Marcihoz, Ica nyakiglábnak érezte magát mellette.

– Szia, Marci – mondta a lány, amikor végre kibontakoztak abból a hosszadalmas csókból. – Már azt hittem el sem jössz! – A világért el nem engedte volna a fiú kezét és közben úgy villantotta Icára a szemeit, mint, aki képes lenne azonnal keresztüldöfni a szívét. Ica komolyan megijedt. Mit követett el?

Marci most elengedte a barátnője kezét és átölelte Dóri derekát, miközben kedvesen rámosolygott.

– Bemutatom neked Icát. Ő pedig Vörös Dóri. A barátnőm – tette hozzá Ica szerint tök feleslegesen. – Üljetek le, mindjárt megyek én is. Ismerkedjetek addig!

Máris elindult az italos pult felé.

Dóri egy üres asztalhoz vezette Icát. Mikor leültek villámló szemekkel nézett rá.

– Ő az enyém!– mondta szikrázó szemmel.

Ica kicsit kényszeredetten elmosolyodott.

– Tudom – mondta halkan, és a táncparkettre szegezte a pillantását.

Mi a csodát akar tőle Dóri? Marcival ők csak barátok. Nem tudja? Marci nem mondta neki?

– Ha csak egyetlen izzó pillantást is vetsz rá, kikaparom a szemedet! – sziszegte Dóri.

Ica megütközve nézett rá.

– Nincs okod a félelemre – felelte. – Barátok vagyunk.

– Aha – morrant Dóri. – Láttam én már karón varjút.

Icát egyre jobban idegesítette.

Biztos volt benne, hogy nem fognak soha kijönni egymással, Dórival.

Marci végre megjelent három pohár itallal. Ica felsóhajtott. Nem fogja tudni előtte eltitkolni, hogy ki nem állhatja a barátnőjét. Marci biztosan észreveszi majd.

A fiú ügyesen leegyensúlyozta a poharakat az asztalra.

– Nos? – nézett várakozásteljesen a két lányra. – Remélem jól elbeszélgettetek.

Dóri nem válaszolt, csak vágott egy fintort.

Ica felsóhajtott.

– Igen… elbeszélgettünk.

Marci leült a két lány közé.

– Jól érzem, hogy kissé feszültek vagytok?

Ica nem tudott válaszolni, mert Dóri felujjongott.

– A kedvenc italom! Marci, te egy kincs vagy!

Kincs vagy sem, Icának elege volt. Dóri elvárta, hogy Marci csak vele foglalkozzon, csak rá figyeljen. Icának igenis fájt! Ő is szerette Marci pimasz vigyorgását, örökké vidám csillogó szemét, kedves humorát, amivel mindig fel tudta vidítani. Most meg Dóri elvárja, hogy Marci csak őt szórakoztassa!

Egy jó ritmusú szám csendült fel. Hit The Road Jack. Dóri várakozásteljesen nézett Marcira. De a fiú elfordult tőle és határozottan megfogta Ica kezét.

– Imádom Ray Charles-t – jelentette be. Icának fogalma sem volt róla ki az a Ray Charles. Marci máris húzta maga után Icát a táncparkettre. Nem kért elnézést a barátnőjétől. Nevetve a fülébe ordított.

– Kicsit sokat beszél… neked tetszik? – kérdezte.

– Igen…

Marci nagyot nevetett.

– Rád ne szakadjon a plafon! – figyelmeztette Icát. – Nem csípitek egymást, de sebaj! Ma jól fogod magad érezni! Oké?

Ica máris jobban érezte magát, hogy nem kell Dóri mellett lennie. És tudta, hogy majd Marci gondoskodni fog róla, hogy jól érezze magát.

Amikor jókedvűen, nevetve lehuppant Dóri mellé nem értette, hogy a lány miért néz rá ilyen furcsán. Csak most vette észre, hogy Marci nem jött utána. Leragadt egy asztalnál és teljesen belemerült a beszélgetésbe. Dóri ellenségesen nézett Icra.

– Meg ne próbáld elvenni tőlem! – figyelmeztette szikrázó szemekkel.

Ica még abba is beleborzongott, amilyen hangsúllyal mondta. Csak alig hallhatóan válaszolt.

– Én nem is…

Végig sem tudta mondani, mert a lány odahajolt hozzá és dühödten folytatta.

– Na, ne! Láttam, amit láttam! Nekem is van ám szemem! – mondta gúnyosan.

Ica elfordult tőle.

Meg üldözési mániája. Az is van neki – gondolta elkeseredetten.

Aztán nem értette miért, de Dóri hirtelen visszahúzódott a székén és kedvesen mosolyogva nézett rá. Marci jelent meg Ica háta mögött. Mennyire örült, hogy végre megjelent. Legszívesebben a nyakába ugrott volna örömében. De persze Dóri ezt is félreértené.

A fiú leült közéjük. Ránézett Icára.

– Van egy meglepetésem számodra. – jelentette be és Dóri szeme féltékenyen felcsillant. Marci nem igazán törődött vele, amikor folytatta. – Lehet, hogy nem fogsz örülni neki, de nincs visszaút. Már meg is érkezett.

Ica megkövülten nézett az ajtóra. Robi állt ott teljes életnagyságban.

A fiú egy ideig csak tanácstalanul toporgott az ajtóban. Lassan szétnézett. Sötét farmernadrágban volt. Fekete szövetkabátjának a gallérját felhajtotta, hogy ne fázzon. Annyira komolynak és sokkal idősebbnek tűnt náluk. Világosbarna divatosra nyírt haja a homlokába lógott. Annyira, de annyira jól nézett ki, hogy Ica azt vette észre, hogy hevesebben kezd el dobogni a szíve. De közben dühös is volt a fiúra. Hogy képzeli, hogy idejön utána?

Aztán Marci intett neki. Robi észrevette és határozottan elindult feléjük.

Dóri láthatóan megkönnyebbült.

– Marci, te valóságos kincs vagy! – lelkendezett.

Robi odaért az asztalukhoz. Nagyon elegáns és nagyon jóképű volt. Ica észrevette, hogy a lányok milyen megbűvölt szemekkel néznek rá. Csak ő nem! Ő meg volt rémülve. Miért jött ide? Hiszen megmondta, hogy nem akar vele találkozni! Sohasem!

A fiú ott állt az asztal mellett és elmosolyodott.

– Dóri! Ragyogóan nézel ki! – mondta kedvesen. A lány felállt és máris adott két puszit a fiú arcára kétfelől.

– Öregem, hát te tényleg nem csak a vízen keltesz feltűnést! Csak nem rúgtak ki a csapatból, hogy most itt vagy? – Leült és maga mellé húzta Robit is, aki így szembe került Marcival és ott ült Ica másik oldalán.

– Dóri, drágám, mindenkinek szüksége van a lazításra! – Levette a kabátját, ami alatt egy világos színű pulcsit viselt. Ránézett Marcira. – Nem is tudtam, hogy ilyen helyekre jársz. – Csak azután fordított figyelmet Icára. – Előlem nem lehet ám olyan könnyen meglógni!

Ica visszamosolygott rá. Már nem is zavarta annyira, hogy itt van, és az sem, hogy ott ül mellette. Talán Dóri miatt érezte így. De mióta Robi megjelent az asztalnál, érezhetően csökkent Dóri feszültsége.

– Honnan ismered Dórit?

– Dórit? – kérdezte vissza Robi. – Ő a suli erőssége! Látnád milyen gólokat dob kézilabdában, ahhoz képest, hogy kis szecska a szentem.

Valaki megkocogtatta a mikrofont, mire mindenki odanézett. A zene is elhalt a táncparkettről. Egy fiatalember hangja hallatszott a mikrofonba.

– Indul a limbó-show! Remélem mindenki velünk tart! – Miközben beszélt a parkettre odavittek két hosszú állványt, amin tíz centinként kis bemetszések voltak, hogy a lécet kényelmesen lejjebb lehessen vinni.

Ica legteljesebb megrökönyödésére Marci felugrott és magával húzta Dórit is. Sokan tolongtak a táncparkett körül és Marciék szinte nyomtalanul eltűntek a tömegben. Akkor csendült fel a Hungária száma.

Robi felugrott a székre és ezután már az asztalon volt. Ica meglepetten nézett vissza rá. A fiú felé nyújtotta a kezét, vidáman rákacsintott és Ica minden további nélkül felállt, megfogta Robi kezét és felment mellé az asztal tetejére. Ahogy egyre lejjebb került a léc, egyre többen kiestek. Minél kevesebben voltak, annál gyorsabban került lejjebb a léc, és eljött a pillanat, hogy Dóri feladta, mert már nem volt hajlandó letérdelni a harisnyájában. Olyan kicsi volt a hely már a padló és a léc között, hogy Ica nem is hitte, hogy valaki átfér alatta. De Marci átfért. Igen. Marci minden vidámságban benne volt és mivel született rendbontó volt minden ilyesmi sikerült is neki.

A szám véget ért és máris felcsendült egy romantikus lassú szám az Apostol együttestől a Nem tudok élni nélküled című. Robi határozottan megfogta Ica kezét és máris a földön voltak. Behúzta a táncparkett közepére. Egyik kezével átölelte Ica karcsú derekát, magához húzta, a másik keze már ott volt a hátán. A lány odabújt hozzá. Jó volt vele táncolni, mert végre valaki, aki magasabb volt nála. Átkarolta a nyakát, érezte az illatát, a szíve dobbanását és annyira szerette volna, ha sosem engedi el. Becsukta a szemét és semmi mást nem akart érzékelni csak Robit, minden idegszálával. Mert annyira jó volt. Nem is tudta miért hadakozott ellene eddig. Amikor most olyan jó volt táncolni vele, úgy ahogy soha senki mással, odabújni hozzá és hagyni, hogy magával ragadják az érzelmei. Még a szíve is olyan szokatlan ritmusra váltott.

A dalnak vége lett és Robi kicsit nehezen engedte el magától a lányt.

– Találkozhatunk még?

Ica bólintott. Robi megérintette az arcát és komolyan nézett rá.

– Leszel a barátnőm?

Ica eddig azt hitte, fülig szerelmesnek kell lennie ahhoz, hogy valakinek igent mondjon egy ilyen kérdésre. Kellemesen érezte magát Robival. Igaz szerelmes nem volt. Talán majd később megérkezik az a várva várt érzés is. Mégis igent mondott.

Robi hazakísérte a szitáló esőben. Nem volt náluk még esernyő sem, de Icát nem zavarta.