Pók Ica

Az első szerelem

45. rész

 

Ica

Marci dobta be az ötletet, hogy szombaton délután menjenek moziba. Olyan régen voltak már így együtt.

Ica támogatta az ötletet, mert valóban nem moziztak tavaly óta. Pedig nyáriszünetben ez külön progranak számított. Összeültek a moziműsor felett, összedugták a fejüket és kiválasztottak egy olyan filmet, ami mind a négyüknek tetszett. Mondjuk ezt sikerült a legnehezebben összeegyeztetniük, mert Mariska rendkívüli módon fujjogott mindenre. De azért mindig sikerült megegyezniük. Pattogatott kukoricát vettek és üdítőt nagy, papír pohárban, szívószállal.

Órák után, hazafelé készülődtek, amikor Marci megemlítette a mozit. Mariska már lelépett. Ica óvatosan pakolta be a könyveit az iskolatáskájába, szépen, egymás elé, nehogy összegyűrődjön, vagy szamárfüles legyen. Marci nem volt ennyire precíz. Egy széles mozdulattal belesöpört mindent a hátizsákjába, éppen ahogy a padján volt. Könyveket, füzeteket, nyitott tolltartót, amiből szanaszét gurultak a tollak és a ceruzák a táskája legaljára. Ica felhúzta a szemöldökét. Ő sosem bánt így a dolgaival. Ezért lett Marcinak már év elején az összes felszerelése olyan, mintha már legalább három éve használták volna. Így március elejére már minden füzete úgy nézett ki, mint a saláta.

– Anyám szívinfarktust kapna, ha ilyet csinálnék – mondta Jancsi rosszallóan.

Marci rávigyorgott.

– Az én anyám nem szívbajos.

Jancsi erre megrázta a fejét.

– Tisztelhetnéd a cuccaidat.

– Én tisztelem. De nincs türelmem órákig rakosgatni őket.

– Milyen filmre gondoltál? – kérdezte Ica érdeklődve. Bár ahogy Marcit ismerte, biztos valami olyasmi, amiben sokat verekednek.

Marci felvette a tavaszi dzsekijét.

– Indiana Jones.

Ica elmosolyodott, miközben magára húzta a születésnapjára kapott bőrdzsekijét. Naná, hogy verekedni fognak benne elejétől a végéig! Fogadni mert volna rá.

Jancsi a vállára kanyarintotta a táskáját és elindult kifelé az osztályból.

– Az jó! Menjünk!

Marci utána iramodott.

– De, ugye Mariskát nem hozod?

Jancsi visszanézett rá.

– Eszembe sem jutott! – vallotta be.

Ica is utolérte őket, amikor már az iskola folyosóján jártak.

– Szakítottatok? – kérdezte, mert fogalma sem volt arról, mi folyik Jancsi és Mariska között mostanában.

Jancsi hosszan felsóhajtott.

– Elvileg igen… Csak még hivatalosan nem! – adta meg a választ.

Ica tekintete összeakadt Marciéval. Ő vajon érti, mit jelent ez? Elvileg, meg hivatalosan.

Marci határozottan hátba veregette a barátját.

– Szóval akkor még jártok!

Jancsi kicsit vontatottan válaszolt.

– Hát. Igazából nem. Közben meg mégis.

– Akkor ideje volna szakítanotok, te nem úgy gondolod? – kérdezte Ica. – Gyakorlatilag is! Nem csak elvileg… – forgatta a szemét.

Marci erre felnevetett.

 

Szombat délutánra tervezték a közös mozizást. Megbeszélték, hogy Jancsiékál találkoznak. Farmer nadrágot, fekete pulcsit és rövid farmerdzsekit vett fel. A haját simán csak befonta.

Készülődés közben az apja elgondolkodva figyelte.

– Azon tanakodom, mit mondhatnék, amikor két fiúval készülsz moziba – mondta jókedvűen.

Ica felkapta a fejét.

– Jaj, Apu! Nem két fiúval! Csak Jancsival és Marcival! – javította ki szelíden.

Az apja elmosolyodott.

– Hát nem ugyanaz?

Ica belebújt a cipőjébe.

 – Nem! – válaszolta komolyan. – Jancsi és Marci a két barátom! Nem pedig két fiú! – mondta felháborodottan, mert úgy érezte az édesapja azt gondolja, hogy valamelyik fiúval most randizni fog.

Vagy mind a kettővel?

Nem is értette pontosan miért említette ezt meg?

– Ezt ők is tudják?

– Apu! Persze, hogy tudják.

Odahajolt az apjához, és búcsúzásképpen adott egy puszit az arcára. Apu gyengéden átölelte.

– Érezd jól magad!

Mariska nélkül minden sokkal egyszerűbb, és felszabadultabb volt. Sokat nevettek, és még a játszóterükre is elmentek a film után. Az egyik padon megbeszélték, hogy mekkora volt ez a film. De tényleg!

– Ezt sűrűbben kéne csinálnunk – mondta Jancsi.

 

Megjöttek a felvételi eredmények. Julcsi néni az osztályfőnöki órán hozta be. Ica felfigyelt rá, hogy mostanában nem volt jó passzaban. Persze szakítás után az ember nem lehet csúcsformában.

Azért már igazán túltehetné magát ezen az egészen – gondolta Ica, mert fogalma sem volt, meddig tart az ilyesmi az embereknél. – Apu is túl van rajta.

– Osztályunk tizennyolc tanulója közül elsőre felvettek…

Körbenézett.

Mindenki visszafojtott lélegzettel várta a folytatást. Vágni lehetett a feszültséget. Ica nem értette, mire ez a hatásvadász szünet.

Mondja már!

Mindenki az eredményére várt. Egyedül Jancsi dőlt hátra a székében, és ő valóban nyugodtnak tűnt a többiekhez képest.

Jó, ha az ember ennyire magabiztos.

Julcsi néni elmosolyodott.

– Tizennyolcból tizennyolc – jelentette be mosolyogva. A teremben azonnal kitört a boldog üdvrivalgás. Julcsi néni pedig hagyta őket tombolnini.

Marci a levegőbe csapott.

– Ez az!

Ica megértette, miért örült neki, de őt elszomorította, hogy jövőre annyira távol lesznek egymástól. Akkor is, ha ott a telefon, mert abban nem reménykedett, hogy Marci levelezni fog vele.

Még az is lehet, hogy elfelejt minket – gondolta elszoruló szívvel. – Új barátai lesznek.

Ica tudta, hogy így lesz. Marci közvetlen, és könnyen megtalálja a hangot mindenkivel. Nem fogja hagyni, hogy lenyomják, és megvédi a gyengéket. És annak ellenére, hogy Ica szerette volna, hogy jól érezze magát egy idegen városban, mégis fájt, hogy itt hagyja őket. Akkor is fájt, hogy értette, Marci miért döntött így.

 

Hatodik órában, ballagási megbeszélést tartottak.

Jancsi az öltönyre esküdött és szilárdan be is jelentette:

– Én öltönyben fogok ballagni, ha ti nem is!

– Ötven fok lesz, Jancsi! – mondta Marci, nyilván kicsit túlozva. De abban senki nem kételkedett, hogy június közepén nagy valószínűséggel harminc-negyven fok várható árnyékban.

A ballagási menetet is megpróbálták összefésülni.

Julcsi néni azt szerette volna, ha fiú-lány párban vonulnak, tornasorban.

Ezzel Icának semmi gondja nem volt, mert legmagasabb lányként a legmagasabb fiú lesz a párja, aki ugye Jancsi.

A megbeszélés után, a fiúk leléptek, és valahogy úgy hozta az élet, hogy Ica Noival maradt az osztályban utolsónak. Kettesben indultak el kifelé.

– Miért nem barátkoztok már Mariskával? – kérdezte Noi komolyan.

Ica elgondolkodott a kérdésen. Óvodás koruk óta barátnők voltak. Valójában Mariska maradt el mellőle. Robival kezdődött, majd Julcsi nénivel folytatódott. De valahogy már nem maradtak közös témáik.

– Julcsi néni miatt? – pillantott fel rá Noi.

– Biztos az is. De igazából már más érdekel mindkettőnket – válaszolta Ica elgondolkodva.