Kívánságok

Kata álmosan botorkált ki a konyhába, a lakásban szanaszét hevertek a játékok. Rálépett egy otthagyott legódarabra, hangos szitkozódással rúgta odébb. Senki sem hallhatta, a srácok aludtak. Gábor meg lelépett.

Vízcseppek koppantak a mosogatóban és az a rettenetes lila óra, amin vigyorgó törpék táncoltak, hangosan ketyegett a falon. Katát a hideg is kirázta, ahányszor ránézett.

A pultra támaszkodva várta, hogy lefőjön a kávé, kócos haja az arcába hullott.

– Fájdalomcsillapító kell.

Meg a srácoknak téli ruha.

Plusz egy szerelő, aki megjavítja a csapot, és a fűtést.

És nagyon kéne már egy munkahely.

A múlt hónapban tizenkét helyre adta be az önéletrajzát. Legalább írnának egy nyamvadt e-mailt, hogy sajnálják, de úgy tűnt, mindenhol szó nélkül húzták le a süllyesztőben.

Gőzölögve főtt le a kávé a kotyogóban. Kata kinyitotta az ablakot, felült a konyhapultra, kattant az öngyújtó, parázslott a cigaretta. Reszketve fogta maga köré a köntösét, és miközben kifújta a füstöt, belemeredt a sötétségbe. A sűrű ködtől semmit sem látott.

– Ha lenne egy kristálygömböm…

– Mit kívánnál?

Reszelős hang térítette magához. Lenézett, és az asztalon, a lába mellett lila kalapos törpe vigyorgott fel rá. Kata hátracsusszant, a kávé sötét foltot hagyott barackszínű fürdőköpenyén, és mindennek a tetejébe a fejét is beverte.

A csészét a mosogatóba ejtette. A törpe még mindig ott állt az asztal közepén, könyvet tartott a hóna alatt.

– Most csak képzelődöm, ugye?

– Jól gondod meg! Mindössze hármat kívánhatsz.

– Gábor – vágta rá Kata gondolkodás nélkül. – Jöjjön vissza hozzánk.

A törpe felhúzta a szemöldökét, és Kata nem értette, hogy mi baja azzal, ha a srácok úgy nőnek fel, hogy van apjuk. De mielőtt megkérdezhette volna, kulcs csörrent a zárban, majd élesen felberregett a csengő.

Kata az ajtóhoz ugrott, feltépte, mielőtt a zajra felébrednek a gyerekek. Gábor állt az ajtófélfának támaszkodva, véreres szemmel, imbolyogva, többnapos borostával.

– Lecserélted a kibaszott zárat? – mordult rá, félrelökte és hullámvonalban bedülöngélt a nagyszobába.

Lecserélte, miután Gábor hónapokkal ezelőtt elköltözött. Akkor még volt pénze, jó állása. És kezdődő alkoholproblémái, ami miatt kirúgták, azzal az indokkal, hogy mindennek van határa. Ahelyett, hogy megértették volna, hogy ő képtelen a munkájára összpontosítani ebben a helyzetben.

Szabadságolniuk kellett volna! Nem kirúgni! Rohadékok!

A törpe az asztalon toporgott.

– Kettő – mutatta fel két ujját.

– Hívjanak fel a Takács és Brunnertől.

A legmenőbb cég a városban, jól fizettek, többé nem lenne anyagi gondja.

Máris megcsörrent a telefonja, izgatottan mutatkozott be és némán hallgatta végig a fiatal női hangot:

– Sajnáljuk, nem nyert felvételt.

Kata leroskadt a székre.

– Utolsó – nyekeregte a törpe.

– Ne fázzanak a gyerekeim.

Egy ilyen egyszerű kívánságot talán képes teljesíteni, ez az elfuserált törpe. Hátha megjavítja a fűtést, vagy varázsol nekik téli ruhákat.

Kata a ropogásra felkapta a fejét, fekete füst gomolygott ki a kisszoba ajtaja mögül. Sikoltva rohant be a gyerekeiért.

Nem sokkal később az utcán fagyoskodva, tehetetlenül bámulták, ahogy a lángok felfalták az otthonukat.

– Nézd! Az óra megmaradt. –Gábor szédelegve vette fel a rusnyaságot. – Nemhogy piát találnánk. Kurvára leöblíteném ezt az egész szarságot.

– Nem lehetne inkább varázsgömbünk? – szipogták a fiúk Kata ölelésében.

– Hogy visszacsinálhassuk ezt az egészet?

A törpés óra kattant egyet.