Piszke írócsoport játékára írtam, ahol a kép (fenn), és a kulcsszó (szabadság) adott volt.

Ezt a kis szösszenetet ihlette.

 

Örökké

Olyanok vagyunk, mint a tűz és a jég. Ha sokáig egymás mellett maradunk, elpusztítjuk magunkat és egymást is Mégis feltüzelt mindkettőnket a veszély. Amennyire vonzódtunk az elején, mint két ellentétes pólus, annyira nehezen viseltük a korlátainkat. Meghajlítottalak, és követtelek, te megdermesztettél, majd hátrébb léptél. Mégis minden nehézség ellenére ragaszkodtunk, a kötődésünk hamarosan mindenki számára nyilvánvalóvá vált.

Az ellentétek vonzzák egymást – mondogatták.

Mi hittük, örökre így marad. Küzdöttünk a szabadságunkért, majd önként kötöttük gúzsba önmagunkat, hogy aztán harcolhassunk a láncaink ellen.

Imádtad, ahogy a nyomodban járok, nem adom fel, akkor is akarlak, ha te egyértelmű jelét adtad, lehetetlen téged szeresselek. Én imádtam a ridegséged, ahogy visszahúzódtál, ellöktél. Később éppen ebbe buktunk bele. Nem bírtad a ragaszkodásomat. Én pedig nem bírtam a merevségedet.

Én kíváncsian figyeltem a környezetemet, te félve visszahúzódtál. Én kalandoztam, amíg te stabil maradtál. Túl sok sebet ejtettünk egymáson.

Képtelennek tűnt megolvasztani a szíved, akármilyen lánggal égett a szerelmünk. Szilánkjainkra törtünk. Talán túl későn engedtelek szabadon. Réges-régen tudtam, ha megteszem, örökre elveszítelek. Ezért inkább magamnál tartottalak, összetörtelek, és hagytam, hogy te is porrá zúzz engem.

Egy sötét napon eleresztettelek, bár tudtam, örökké hiányozni fogsz, de ha tovább magamnál tartalak, mindketten belehalunk. Ugyanúgy érezted, mégsem léptél. Rám bíztad magad, így nekem kellett megtennem, és te nem tiltakoztál.

Látszólag fájdalommentesen búcsúztam. Látszólag megkönnyebbültél. Pusztulás maradt utánunk. Romok.

De egyikünk sem ugyanaz, mint azelőtt. Megszilárdulhattál, és visszavonulhattál. Én pedig újra éghettem, lángba boríthattam magam körül mindent, nem fogott vissza senki. Hiányzik, hogy megfékezd a tombolásom.

Nem teszed. Látsz, ahogy én is látlak téged. De örökre a jégbörtönödbe húzódtál. El nem érhetek hozzád, nem elég a pusztító tűz, amivel égek. Lehetetlennek látszik megfékezni. Elhamvasztom önmagam.