Idegen

A kopogás erősödött. A szobában mászkáló alak megtorpant, a hang irányába fordult. Igyekezett elnyomni az izgatottságát, és bár a szíve a torkában dobogott, tudta, hogy nem húzhatja tovább az időt. Ha ma éjjel enni akar, ideje fedezékbe vonulnia. Márpedig ennie kell.

A jobb felső sarokba sűrű hálót szőtt, közvetlenül a futónövény levelei mögé, oda tette le huszonhárom apró tojását is. Éppen akkor húzódott vissza a fedezékébe, amikor a kopogás abbamaradt. Kulcs csörgött, az ajtó kinyílt, a szobát tompa fény árasztotta el. A nő cipőjének tűsarka a szőnyegbe süppedt, elnyelte lépteit.

A sarokból sötét szempár figyelte. A nő halk sóhajtással rúgta le magáról a cipőit, lehajtott fejjel, ráérősen gombolta ki blúzának apró gombjait. A sarokban megfeszült a pingponglabdányi teremtmény, elrugaszkodott. Jól kiszámítottan a nő nyakába ugrott, pontosan a tarkóján kunkorodó sötét tincsek alá, apró lábaival megkapaszkodott, és a vékony bőrbe mélyesztette tűfogait.

Mindössze egyetlen sikkantás előzte meg az összeomlást. A tehetetlen test a szőnyegre esett, és ő jóízű lakmározásba kezdett. Mire felkel a nap, bekebelezi a nő tetemét, és embernyi méretűre gyarapszik. Hamarosan nem lesz, aki megállítja. Mire kibújnak a porontyai, utat csinál az ismeretlenbe.