Találkozás

Elhittem, hogy egy álarcosbál a legizgalmasabb ismerkedési színtér. Hittem, hogy álarc mögé rejtőzve megkaphatom azt a figyelmet, amire vágytam.

Ezzel szemben mocskos ajánlatokkal bombáztak. Eszméletlen hányféleképpen próbáltak kocsijuk hátsó ülésére csábítani.

Kimenekültem a táncteremből. A férfit az előtérben pillantottam meg, a lépcsősor közepén gubbasztott, neki-nekimentek a mulatozók. Megszántam, lehuppantam mellé. Kedvesen vicces pasas volt, bár fejét szégyenlősen lehajtotta. Társaságában feloldódtam. Hamarosan levettem az álarcom. Végre önmagam lehettem. A vendégek elborzadva bámultak, mielőtt röhögve továbbálltak.

– Rajtunk nevetnek? – kérdezte a férfi.

– Rajtam.

Felemelte fejét. Visszafojtott lélegzettel hagytam, hogy ujjbegyeivel végigsimogassa az arcomat.

Nem rántotta el a kezét, én pedig élveztem az érintését.