A figyelem középpontjában

Szilvi elmélázva kopogott golyóstollával az asztalon.

– Wolfék irodája hatékonyabb a huszonnégy órás megfigyelésre. Én speciális eseteket vállalok csak.

– Nem akarok férfit – vágta rá Norbi kapásból. – Huszonéve ismerjük egymást, segítened kell.

– Huszonéve – morogta Szilvi –. A nyolcadikos ballagás óta nem találkoztunk. Ne mondd nekem, hogy ismerjük egymást, csak azért, mert kétszer csókolóztunk tizennégy évesen.

Norbi szeme felvillant, az állkapcsa megfeszült.

– Akkor sem akarok férfit.

Szilvi nem értette ezt a konok ellenkezést. Ha Norbi utánanézett a környék magánnyomozóinak, akkor tisztában lehetne azzal, hogy lényegesebben jobban járna bárki mással.

– Wolfék profik.

– Téged akarlak.

Milyen jó nekem! – gondolta a nő epésen, de hangosan csak annyit mondott:

– Van okod feltételezni, hogy Kitti megcsal?

– Havonta egyszer vagyok itthon négy napra.

– Ez még nem ok.

Norbi végigsimított frissen borotvált állán.

– Gyereket akar – jelentette be –, és hajlandó vagyok bevállalni. De tudnom kell, hogy nem egy kakukkfiókát készülök felnevelni.

– Erre van az apasági teszt.

– Nem érted, hogy nem akarom Kittit kínos helyzetbe hozni? Csak addig kell figyelned, amíg megbizonyosodok róla, hogy az én gyerekemmel terhes.

– Hányadik hónapban van?

– Most kezdünk dolgozni a projekten. Szóval remélem, még tiszta.

Szilvi megrántotta a száját.

– Tiszta? Mármint úgy érted, nem vár gyermeket?

– Ja – vágta oda Norbi. – Úgy.

– Ez fél évig is elhúzódhat, vagy még tovább.

– Akkor addig alkalmazlak.

Szilvi nem kételkedett benne, hogy fizetni fog. Több milliárdos vagyon állt a háta mögött, és úgy tűnt megér neki annyit, hogy biztos lehessen az utódja genetikájában.

– Olcsóbb lenne egy apasági teszt – sóhajtotta.

Nem is értette, miért akarja lebeszélni magáról Norbit. Egy ideig bőséges, rendszeres bevételi forrás lenne, ha elvállalná. Ám ahogy hallgatta a férfit, rossz előérzete támadt. A hideg kirázta a szóhasználatától, és a rideg tekintetétől. Úgy viselkedett, mintha nem lennének érzelmei.

– Kitti nem tudhatja meg, hogy kételkedem a hűségében. Ha megcsal, akkor arról úgy akarok tudni, hogy neki fogalma se legyen róla, hogy tudom – felelte hidegen.

Szilvi karján felállt a szőr.

– És ha hűséges?

– Akkor rendben vagyunk.

Szilvi látta rajta, hogy esélye sincs visszakozni. A férfi elé tolt egy szerződést.

– Mikor kívánod, hogy elkezdjem?

– Most – vágta rá Norbi.

Előkotort néhány fényképet a táskájából. Barna hajú, vékony, átlag termetű nőt ábrázoltak a képek. Szilvi semmi különleges ismertetőjelet nem tudott felfedezni rajta. Halvány smink, farmernadrág, pasztellszínű felsők. Semmi kihívó. Semmi extravagancia.

Norbi kérdezés nélkül diktálta a fontosabb adatokat. Szilvi lejegyzetelt mindent.

Kitti egy általános iskolában dolgozott. Alsósokat tanított. Kapott saját osztályt. Norbinak fogalma sem volt, hogy hányadikosok. Alsósok, ismételgette sértődötten, amikor Szilvi visszakérdezett.

Kitti hétfőn, szerdán és pénteken aerobikozni járt, hogy formában tartsa magát. Keddenként az anyjával találkozott. Csütörtökönként pedig a barátnőivel. Ezen kívül semmi. Norbi ismerte az időbeosztását. Legalábbis azt állította, hogy ismeri. Szilvi nem vett volna mérget rá, tekintettel arra, hogy a férfi egy hónapig Berlinben tartózkodott.

– Muszáj észben tartanom, hogy tudjam, mikor hívjam. Nem akarom zavarni, ha programja van – jelentette be Norbi felemelt fejjel.

Szilvinek esze ágában sem volt ellentmondani neki, amíg nem tudja bizonyítani az állítása hamisságát. Egyre kevésbé tetszett neki Norbi parancsoló stílusa. Mindig is nagy arcnak érezte, és ez nyilvánvalóan nem változott azóta sem. Sőt.

– Akkor ezekről a programjairól nem is kérsz jelentést, ha úgyis tudsz róluk?

– De. Mindenről tudni akarok. Kik voltak ott, menet közben kivel találkozott, felhívott-e valakit. Még a leglényegtelenebb mozzanatokat is. Hogy állt a haja, mit vett fel, kire mosolygott.

– Megesik, hogy egy jókedélyű ember idegenekre is rámosolyog. Ennek nem sok jelentősége van.

– Hagyd, hogy ezt én döntsem el. Kitti nem az a mindenkire rámosolygós fajta. Majd meglátod. Inkább tartózkodó, és félénk.

Kitti hátradőlt a székében.

– Akkor nyilván nem is flörtöl.

– Meglehet. De erről magam akarok meggyőződni. A segítségeddel.

– Adott okot ezelőtt bármikor a bizalmatlanságra?

Norbi nem válaszolt a kérdésre.

– Minden este felhívlak – közölte komoran. – Pontosan fél tízkor. Csak annyit akarok tudni, hogy rendben van-e Kitti körül minden. A heti dokumentációt péntek esténként kérem az e-mail címemre. Akkor kérem a költségvetési táblázatot, tételesen lebontva. Ezután utalok. Heti bontásban. Megfelel?

Szilvi bólintott.

– Rendben.

Norbi felállt. Magára kapta a kabátját.

– Értesítelek, mikor érkezem, és akkor személyesen beszélünk.

– Kitti most otthon van? Mert akkor utánad megyek, és elkezdem a megfigyelést – vette fel a fényképezőgépét Szilvi, és egy nagyméretű női táskát akasztott a vállára.

Norbi négy napig volt itthon. Ebből kettő hétvégére esett. Szilvi nem értette, miért ez a nagy bizalmatlanság. Kitti egész hétvégén ki sem mozdult otthonról, mindössze amikor Norbival elmentek a férfi szüleihez látogatóba. Akkor is végig lehajtotta a fejét az utcán, és a kocsiban, véletlenül sem nézett idegenekre, nem bámészkodott, mintha nem is érdekelné a külvilág.

Hétfőn Norbi vitte el Kittit dolgozni, és ment érte. Az edzésére is elfuvarozta, megvárta kint a kocsiban, amíg végzett. Kitti senkivel sem beszélt. Szilvi azon gondolkodott, hogy beiratkozik az aerobikedzésekre, hogy közvetlen közelről figyelhesse a nőt.

A kedd ugyanígy zajlott. Norbi elszállította Kittit az iskolába, majd délután együtt látogatták meg a nő édesanyját. Szilvia lőtt néhány fényképet, de igazából számára Kitti érdektelennek tűnt. Mintha ezt a nőt a világon semmi nem érdekelné.

Este megnézte a fényképeket. Kinagyította, de Kitti láthatatlannak tűnt. A haja az arcába hullott, így az arckifejezését sem látta. A testtartása alapján Szilvi rezignáltnak látta, Kittit, mintha azt is csak tűrné, hogy Norbi megfogja a kezét és vezesse. Nem hogy a környezetére nem mosolygott, de Norbira sem.

Ezért fél Norbi a megcsalástól? Érzi, hogy Kitti nem szereti? Vajon tényleg nem szereti? Vagy egyszerűen csak összekaptak valamin és hétvégén mosolyszünet volt? Bár többször szerelmeskedtek a négy nap alatt. Szilvi nem tudta eldönteni, hogy Norbi szándékosan nem húzta le a redőnyöket, mert tudta, hogy ott van, és figyeli őket, vagy csak a szenvedély ragadta magával, és elfeledkezett róla. Mindenesetre furcsa, hogy Kittinek sem jutott eszébe, és egy lámpa mindig égve maradt, hogy láthassa őket odabent. Nem értette, mi Norbi célja ezzel. Szilvi nem követte, mi folyik odabent kettőjük között, túl intimnek érezte. Ha Norbi azt akarta, hogy végignézze, csalódnia kellett. Kitti biztosan nem szerette volna, Ezért Szilvi inkább magára húzta a plédet és éber álomba merült.

Hajnal felé, miközben ébredezett, az is megfordult a fejében, hogy Norbi azt szeretné, hogy fényképekkel igazolja a gyerek fogantatásának a tényét, arra az esetre, ha kiderülne, hogy Kitti babát vár. Ezért Szilvi a következő alkalommal, hogy bebiztosítsa magát, készített néhány fotót, és jegyzetet.

Norbi szerda korahajnalban indult a reptérre.

Ahogy elhajtott a kocsival, Kitti azonnal lehúzta a redőnyöket. A fürdőszobában még egy fél órát égett a villany, mire végre sötét csend borult a házra. Szilvit is elnyomta az álom a kocsiban. Már a hajnali nap fénye derengett a háztetők felett, amikor felriadt. Ásítva kotorta elő a termoszt az ülés alól, és megitta a maradék kihűlt kávét.

Majdnem félrenyelt, amikor meglátta Kittit futószerelésben, könnyedén kocogva az utca végén közeledni. Csúnyán káromkodott, és a szeméhez emelte a fényképezőt, de végül mégsem kattintotta el. Tehetetlenül leeresztette az ölébe a gépet. Norbinak nem kell tudnia, hogy elszalasztott egy talán fontos pillanatot. Kitti arca kipirult, a haja a homlokába tapadt. Vajon valóban csak futni ment, vagy ezzel álcázott egy titkos randevút?

Szilvi a hajába túrt. Szereznie kell egy társat, vagy sokkal profibbnak lennie. Többé nem fordulhat elő ilyesmi. Nem aludhat el, megnyugodva abban, hogy Kitti az előző két nap rutinját követi, hiszen Norbi elutazott. Mi van, ha az a rutin a Norbi féle napok megszokása?

Könnyen meglehet, hogy amikor a férfi nincs itthon, Kitti teljesen más napirend szerint kel és fekszik, beillesztve Norbi napi hívásait az életébe, hogy elaltassa a férfi gyanúját? Akkor pedig a férfi sejtése megalapozott, és van oka a féltékenységre, így teljesen jogos az apasági kételye egy gyerekkel kapcsolatban.

Szilvi felsóhajtott. Feleslegesen gyártja az összeesküvés elméleteket. Amíg nincs bizonyíték, addig Kitti nem bűnös.

A nő fél nyolc előtt lépett ki a házból. Bezárta a nagykaput és körbenézett. Úgy, ahogy Norbi mellett sosem.

A fenébe!

Szilvi lecsusszant az ülésen, nehogy meglássa. Erre sem készült fel. Mint ahogy az is meglepte az előző négy nap után, hogy Kitti vezet. Norbi elfelejtette vele közölni, hogy Kittinek kocsija is van.

Még ugyanezen a napon Szilvi beiratkozott ugyanarra az aerobik órára, ahová Kitti is járt, úgyis ráfért egy kis mozgás. Az órára kizárólag nők jártak, és Kitti meglepően barátságosnak és beszédesnek tűnt. Szilvi vette a bátorságot, hogy megszólítsa és elkezdje a barátkozást. Este bejelölte a közösségi oldalon.

A megbeszélt napi bejelentkezésnél Norbinak jelentette, hogy minden a legnagyobb rendben. Nem történt semmi gyanús. Így is gondolta. Annak ellenére, hogy Kitti sokkal szabadabbnak és boldogabbnak tűnt, mint az elmúlt négy napban, de ezt betette annak, hogy összeveszhettek hétvégén. Talán éppen Norbi féltékenysége okozott galibát.

Szilvi összebarátkozott Kittivel. Könnyű dolga volt, mert a lány természete segítette. Egy hét múlva részt vett a barátnői összejöveteleken, sőt Kitti bevezette életének egy titkos részébe is. Lelkes állatvédőként önkénteskedett néhány menhelyen.

Norbiról önszántából sosem beszélt. Egyszer Szilvi rákérdezett. Akkor végre nagyon szűkszavúan, minden lelkesedés nélkül megemlítette a párját. Mindössze annyit mondott róla, hogy ritkán van itthon. Amolyan távkapcsolatban élnek.

Kitti többféle csengőhangot használt, így már onnan tudta, ki keresi telefonon. Szilvi néhányszor tanúja volt, hogy Kitti összerezzent, amikor megszólalt a mobilja. Olyankor félrehúzódott. Még a fejét is lehajtotta, befogta az egyik fülét, a válla összeesett, és olyan csendesen beszélt, hogy Szilvi hiába hallgatózott. Mégis tudta, hogy Norbival beszél, annyira megváltozott Kitti tartása, a hangja, az egész magabiztos vidámsága semmivé foszlott. Nem mosolyszünet volt, Norbi ezt hozza ki Kittiből. Vajon ezzel az állandó ellenőrzéssel hatott rá így? Vagy több van emögött?

– Befejezem a megfigyelést – jelentette be Szilvi egy hónap múlva, amikor Norbi megjelent az irodájában.

– Milyen indokkal? – förmedt rá a férfi.

– Nincs okod féltékenykedésre. Kitti rendes lány. Szükségtelen több jegyzetet és fényképet készítenem, hogy erről meggyőződj.

Vajon hozzá kellett volna tennie, hogy „téged szeret”? Még akkor is, ha erről Szilvi nem győződött meg? Ezzel megnyugtatná a férfit?

Norbi a fényképeket lapozgatta.

– Terhes?

– Nem tudok róla.

– Csak akkor függesztheted fel a megfigyelést, ha kiderül, hogy az én gyerekemet várja. Addig nem! – nézett fel a képekből szigorúan Norbi. – Megegyeztünk.

– Akkor igyekezz összehozni az örököst, mielőtt belefáradok ebbe az egészbe – morogta Szilvi kelletlenül.

– Ha nem bírod egyedül, alkalmazz egy kisegítőt – vakkantotta Norbi. – De szigorúan nőt. Megértetted?

– Magam csinálom.

– Ez esetben ne nyavalyogj, hogy fárasztó. Vállaltad. Tartsd magad az ígéretedhez.

Se köszönet, se búcsú, Norbi úgy vágtatott el, felbőszült bika módon. Szilvi felkapta a kabátját és utána iramodott. Elvégre még tartott a szerződése.

Ez a négy nap lehangolóbb volt, mint az egy hónappal ezelőtti. Szilvi sejtette, hogy csak azért viseli meg ennyire, mert megismerte Kittit, és megkedvelte. Ami elvileg szigorúan tilos. Szabályellenes, de megtörtént.

Nem szabadott volna odamennie arra az aerobik órára, de ha már odament, akkor nem szabadott volna megszólítania. Mégsem tudta megállni. Közelebbről meg akarta ismerni Kittit. Mostanra pedig vonzódott hozzá. Várható volt, mégsem tett ellene semmit. Azt hitte, egy ilyen szakítás után, amit fél éve átélt, többé egyetlen nő sem lesz hatással rá. Azt hitte soha többé nem fog feldobbanni a szíve. Erre pont most! A kocsiban ülve a kormányon dobolt és keserűen gondolt az élet fintorára. Norbi a féltékenysége miatt nem akart férfi megfigyelőt.

A redőnyöket lehúzták. Szilvi hátradőlt az ülésen, és azon gondolkodott, hogy vajon miért? Norbi már nem érzi izgalmasnak, ha kukkolnak utána? Vagy Kitti a sarkára állt? Nem. Az nem valószínű. Olyan kicsire húzta össze magát Norbi mellett, hogy szinte észrevétlen maradt. Kizárt, hogy ő követelte. Legfeljebb csak lehúzta a redőnyöket, anélkül, hogy Norbinak feltűnt volna.

Szilvi a fényképezője zsinórját csavargatta. A gyomra görcsbe ugrott, a lába folyamatosan járt. Nem sokáig bírta a tétlen ücsörgést. Kiszállt a kocsiból, a fényképezőt a nyakába akasztotta, és a sötétben beugrott a kerítésen. Az udvar felöli ablakokon csak félig húzták be a sötétítőfüggönyt, így többé-kevésbe belátott. A torka összeszorult, miközben a szíve a mellkasában dörömbölt. Legyűrte az iszonyatát, a szeméhez emelte a fényképezőt és kattintott néhányat, mielőtt rájuk törte az ajtót.

Norbi őt is megütötte, mire sikerült előrántania a fegyverét.

– Nem félek használni – üvöltötte.

Megragadta a szédelgő Kitti karját, és kitámogatta a kocsijához. Nem várta meg, míg Norbi rájuk ront. Tövig nyomta a gázpedált.

Kitti Szilvi egyik pizsamájában ült az ágyon, egy csomag fagyasztott borsót szorított a szájához és a szeméhez. Túl voltak az orvosi látleleten és a feljelentésen.

– Tudod, hogy semmit sem ér az egész? – kérdezte Kitti erőtlenül.

– Vannak törvényeink.

Kitti lemondóan megrázta a fejét.

– Hiába.

– Rendben lesz minden – vigasztalta Szilvi és legszívesebben ököllel ütötte volna Norbit, azért, amit Kittivel művelt.

Hát ennyi a szerelme? Megüti, megerőszakolja a nőt, akitől azt várja, hogy a gyerekei anyja legyen?

– Semmi nem lesz rendben. Már próbáltam. Megtalál. Bárhová megyek. Ha nem talál, akkor anyámon áll bosszút. Vagy valakin, akit szeretek. Elpusztította a macskámat. Megcsonkította a kutyámat. Kínok között kellett elaltatni – szipogta könnyes szemmel. –Azt akarja, hogy szüljek neki, hogy a gyerekkel tarthasson sakkban. Mintha nem lenne elég a béklyó, amivel így is magához láncol.

Kitti a párnába rejtett arccal zokogott.

Szilvi odaült mellé, és megsimogatta a vállát.

– Nem vagy egyedül.

Kitti felemelte a fejét, a borsót könnyes arcára szorította.

– Ne avatkozz bele! Látod, veled is mit tett.

Szilvi elvette tőle, hogy frisset hozzon. Kicserélte a borsót és Kitti kezébe nyomta. Megúszta annyival, hogy felrepedt a homloka, három öltést kapott rá.

– Túlélem.

– Persze. Én is mindig túlélem. Amikor nincs itthon, olyankor jó élni. Ezeket a havi négy napokat meg valahogy átvészelem.

– És mi lesz, ha egyszer magával visz?

– Amíg nem szülök, nem fenyeget ez a veszély.

– Akkor sem élhetsz így! Norbi nem tudja, hogy aki velem ujjat húz, az örökre megbánja!

Kitti picire húzta magát.

– Ott sem kellett volna lenned. Feljelent magánlaksértésért.

Szilvi nevetése gúnyosan bántóan csattant.

– Azt próbálja meg. Szerződésünk van.

– Szerződésetek?

– Később elmesélem! Ne aggódj! Megszerzem a bizonyítékokat, és ha a törvény által nem megy, akkor is elintézem, hogy többé ne zaklathasson téged. Sem a szeretteidet, vagy az állataidat.

Kitti a kezeit tördelte.

– Az jó lenne.

Szilvi bólintott.

– A legjobb mégis az lenne, ha lecsuknák, hogy másokat se zaklathasson. Hogy soha többé, egyetlen nőt se tarthasson terrorban.

Bár sejtette, hogy erre valóban nagyon kevés az esély. Kittit talán megmentheti, de mi lesz a többiekkel, akik követik őt?

Őket ki menti meg?