Készületlenül

Piros-fehér tulipánokból készítek csokrot Hildának, körberakom zöld levelekkel. Reménykedem. Visszautasítása jeges esőként éri felhevült szívemet.

Napok óta őgyelgek. Keresem a helyem. Egyetemi barátok keresnek fel. Kiáltványokat hoznak, verseket, beszédeket írnak. Kérik, álljak ki én is, ha eljő az idő, hisz’ olyan szépen beszélek.

Én hallgatok.

Béklyóba köti nyelvem a fájdalom.

Hogyan beszélnék szépen, amikor Hildát sem tudtam meghódítani? Lelkes, bizakodó társaim közt úgy érzem magam, mintha egy jégtábla másik oldalán rekedtem volna. Összetört szívvel, fuldokolva küzdök a fájdalom ellen.

Lányok kokárdát tűznek mellkasomra. Barátok szorongatják vállamat. Eső illatát hozza a szél.

Felmarkolom a nyomtatványokat, hagyom, hogy magával sodorjon a tömeg.