Maradj otthon!

Kiszolgáltatva

Nem értem a matekot. Anyu hosszan magyarázza. Sokkal türelmesebb, mint Ildi néni, sokkal jobban is magyaráz. Szeretem ezt az itthon tanulósdit. Mert Anyu velünk van. Nincs munkája, de én nem bánom, mert sokkal többet tud velem lenni.

Kapu nyílik, kocsi gurul be az udvarba. Zoli apu jött. Zoli apu nem szeret minket, Nikit meg engem, és utálom, hogy Zoli apunak kell szólítani, amikor ő nem is az igazi apukám. Az igazi apukám Berlinben lakik az új családjával. Megengedte, hogy meglátogathassuk Nikivel az új gyerekét. Ha vége lesz ennek a vírusos betegségnek. Akkor majd igaziból láthatom az öcsémet. Nem csak képeken. Anyu azt mondja, az apukám biztosan örül, hogy fia született, mert eddig csak kislányai voltak. Én és Niki. De én azt hiszem nekünk is örült, még akkor is, ha nem voltunk fiúk. Biztos nem azért keresett másik családot, mert szomorkodott, hogy lányok vagyunk. Vagy mégis?

Becsapódik a bejárati ajtó. Anyu összerezzen.

– A vacsora – suttogja.

Megsimogatja a hajamat, mosolyog. De ez nem igazi mosoly, mert a szeme ijedt, csak a száját húzza el. Ismerem.

Veszekednek a vacsorán. Mert, ha Zoli apu éhes, akkor ideges. Különben mindig ideges, mindig sokat iszik, és attól verekedős lesz. Bentről hallgatózom. Nem értem Anyu miért nem mondja meg az igazat, hogy velem tanult és lehetetlenség két dologra összpontosítani, amikor a matek olyan nehéz. Különben vacsorát készíteni nem olyan bonyolult. Még én is tudok meleg szendvicset csinálni. Nem értem Zoli apu mitől olyan ingerült. Kidugom a fejem az ajtón. Ordítja, hogy ez az ő háza, ő keres ránk, és ha Anyunak nem tetszik a rendszer, akkor mehet a hattyúival a híd alá.

Összeszorul a gyomrom, mert tudom, Anyu hattyúi mi vagyunk Nikivel. Nem akarok a híd alá menni csak azért, mert Anyu késik a vacsorával, és ezért Zoli apu mérges. Anyu sem akar a híd alá menni. Csendben sürgölődik a konyhában, a fejét lehajtja, a haja az arcába lóg. Sír.

Zoli apu elővesz egy üveg sört a hűtőből. Anyu mellé csap a konyhapultra: igyekezzen már, mitől ilyen tehetetlen? Megkérdezi, Niki itthon van-e. Meg, csavargott-e?

Pedig tudja, Anyu nem engedi Nikit sehová. Iskolába sem lehet menni, bandázni sem lehet. Nikinek elég rossz most, mert az egész nyolcadikos buli elmarad. Nem lesz ballagása, sem bankettje. Semmi izgalmas, amiért várta a nyolcadikat. Jövőre meg kollégiumba megy. Azt mondja, muszáj. Nem maradhat tovább velünk. Zoli apu házában. Azt is mondja, ne féljek. Én kicsi vagyok, szerencsére csúnya kis béka. Nekem nem lesz bajom. Különben is mire tizenkettő leszek, ő már dolgozni fog, és elvisz innen. Engem is meg Anyut is. Csak addig tartsunk ki!

Tudom, úgy lesz. Mert Niki mindig megtartja a szavát. De most a szobájában van. Olyan csendben, mintha nem is lenne itthon, de Zoli apu mégis rátöri az ajtót. Mert tudni akarja, tényleg itthon van. Amíg az ő kenyerét eszi, addig nem csavaroghat, nem kurválkodhat, mert ő megtanítja neki, milyen a magyarok istene, ha nem bír a vérével.

Anyu válla megroggyan. Félek. Bebújok a szekrénybe a kabátok mögé, befogom a fülem, hogy semmit se halljak.