Kinek hiszel?

Az ajtófélfának támaszkodott a szűk folyosó és az aprócska konyha között és a pénztárcája csatját babrálta. Alig várta, hogy Balázs itt hagyja. A túl erős dezodor és az idegen férfiillat irritálta Zsófi érzékeit. Megdörzsölte az orrát, és hosszan tartotta oda a tenyerét, hátha a lanolinos szappanillat kiűzi a férfideo illatát.

– Mennyivel tartozom? – kérdezte.

Balázs összecsukta a szerszámosládáját, és felnézett.

– Igazából…

Zsófi számított rá, hogy a férfi nem akar majd pénzt elfogadni. Robi kérte meg, hogy ugorjon át kicserélni a zuhanycsövet, és talán Balázs a barátságuk miatt úgy érzi, hogy nem fogadhat el pénzt tőle.

A lány a táskájához lépett és előkotorta a pénztárcáját.

– Mennyi?

Balázs két lépéssel mellé ért és lefogta a kezét.

– Csak légy kicsit kedves hozzám.

Zsófi hátrahőkölt, a szeme tágra nyílt. Most sokkal erőteljesebben érezte a férfin a fűszeres dezodor illatot, ami enyhe izzadtságszaggal párosult.

– Egy tízes elég lesz? – Remélte, hogy nem hallatszik a hangján, mennyire ideges. Legszívesebben helyben felképelte volna Balázst, ha nem lenne Robi legjobb haverja. Így inkább úgy tett, mintha nem hallotta volna, amit a férfi az imént mondott.

Balázs finoman fogta a csuklóját, hüvelykjével apró köröket rajzolt a bőrére.

– Nem ér meg neked egy kis mókát, hogy kicseréltem azt a szart?

Zsófi elrántotta a karját, és remegő ujjakkal előhúzott egy bankjegyet a pénztárcájából.

– Nem értem miről beszélsz – emelte fel a fejét.

Örült volna, ha nem ennyire határozatlan a hangja. De saját maga is megrémült, milyen gyengén hazudik.

Balázs közelebb lépett, Zsófi pedig addig hátrált, amíg a falnak nem ütközött. A hátát a tapétának támasztotta.

– Mióta is vagy egyedül? – kérdezte. A tenyerét végighúzta Zsófi vállán.

– Nem vagyok egyedül – tiltakozott a lány.

Levegő után kapkodott. A tekintete idegesen járt, a kiutat kereste.

– Két hete elment – hajolt oda hozzá a férfi. A lehelete a lány haját borzolta. – Nem szabadna egy ilyen szépkislányt ilyen sokáig parlagon hagyni.

Zsófi elfordította a fejét.

– Menj innen! – vicsorogta.

A férfi combja az övéhez simult, és odahajolt Zsófi nyakához.

– Megőrjít az illatod!

A lány a tenyerét Balázs mellkasának feszítette. Összeszorította a fogait és ellökte magától.

– Ő küldött? – szegezte neki a kérdést.

Balázs végre hátralépett.

– Igen. Ő küldött, hogy szereljem meg a zuhanyodat. De én szívesen enyhítenék a magányodon is.

– Nem vagyok magányos!

– Ne viccelj, szépségem! Lefogadom, hogy neked kell a napi kettő. Két hete nem locsolt meg senki. Igencsak ki lehetsz éhezve a törődésre. Na! Ne kéresd magad!

– Takarodj innen! – Zsófi nem tudta, honnan szerezte vissza a hangját, de sikerült felemelt fejjel kimondania, miközben rezzenéstelenül az ajtóra mutatott. – Takarodj!

Balázs a hajába túrt.

– Hát jól van – felelte bosszúsan. – Ez esetben harminc ezerrel jössz.

Zsófi levegő után kapkodott, de kiszámolta a pénzt a cipőtartó tetejére.

– Soha többé nem akarlak látni!

Balázs felmarkolta a pénzt, kicsapta az ajtót és dübörgő léptekkel lerobogott az emeletről.

Zsófi este mérgesen vette fel a telefonját, amikor szokásához híven Robi felhívta nyolc óra után.

– Te küldted rám Balázst? Próbára tettél? – vonta felelősségre.

– Nem értelek, kicsim!

– Ennyire nem bízol bennem? – Megremegett a hangja, amikor eszébe jutott a délutáni eset.

Robi fújt egyet.

– Csak segíteni akartam, hogy ne kelljen egy szerelővel bajlódnod. Ki tudja, milyen alakot találtál volna!

– Mert szerinted Balázs mennyivel jobb? – kérdezte Zsófi magából kikelve.

– Balázs ezermester. Bármit kezelésbe vesz, csak szólnod kell neki!

– Úgy érted, engem is?

– Ne szórakozz! – förmedt Robi a telefonba. – Miről beszélsz? Balázs a legjobb haverom! Miattam ment azonnal. Történt valami?

– Csak… – Zsófi a távolba révedt. Annyira szégyellte, ami történt. – Rám mozdult.

– Mi van? – köpte a szavakat Robi.

– Jól hallottad.

– Nem, cicám! Biztosan félreértettél valamit.

– Én? Nem értettem félre semmit! – vágta Zsófi. – Nem akarom látni többé!

– Hétvégén hazamegyek. Megbeszéljük! – Robi hangja természetellenesen nyugodtnak tűnt.

Zsófi nem értette, miért nem akadt ki ezen? Mitől ilyen higgadt?

– Persze.

– Nyilván belemagyarázol valami olyasmit, ami meg sem történt.

Zsófi torka elszorult.

– Nem akarom látni többé!

Zuhanyozásból tért vissza a hálószobába, késő este, amikor csörgött a mobilja. Balázs hívta, és ő szándékosan kinyomta. A férfi kitartóan csörgette, de Zsófi hagyta. Éjszakára lenémította a telefonját.

Reggel – munkába menet – a lépcsőház előtt találta Balázst. Zsófi megtorpant a járdán.

– Nekem akarsz keresztbe tenni, aranyom? – fröcsögte a férfi. – Meglátjuk, kinek a szava számít ebben a történetben!

Zsófi értetlenül nézte végig, ahogy Balázs megfordul, beszáll a kocsijába és elhajt. Remélte, többé nem látja viszont. Mindenesetre a telefonja egész nap néma maradt, és ezt pozitívumként könyvelte el.

Munka után bevásárolt, hogy Robinak a kedvencét főzhesse. Két hete nem találkoztak, hiányzott neki a férfi. Emellett remélte, hogy meg tudják beszélni a tegnap történteket. Gondosan megterített, gyertyát tett az asztalra, behűtött egy üveg jófajta vörösbort. Készült a romantikus vacsorára.

Robi későn érkezett. Megállt az ajtóban, Zsófi odaszaladt hozzá, és a nyakába ugrott. Nem bánta, hogy meg kell melegítenie a sültet. A férfi lefejtette a karjait magáról és eltolta.

– Fáradt vagy? – kérdezte Zsófi gyengéden. – A kedvencedet főztem.

– Magaddal viheted, miután összepakoltál.

Zsófi értetlenül nézett vissza rá:

– Miről beszélsz?

Robi az előtér kövére ejtette az utazótáskáját.

– Szedd össze a holmidat, és menj el! – mondta csendesen.

– Meghallgatnál?

– Balázs mindent elmondott. Igaz, úgy kellett kihúznom belőle minden egyes szót, de végül csak kibökte, milyen nő is vagy te!

Zsófi hátratántorodott.

– Milyen nő vagyok én, Robi? Milyen nő vagyok Balázs szerint?

– Cafka vagy!

– Ez nem igaz! Hiszen ismersz!

Robi felsóhajtott és harag villant a tekintetében, ahogy Zsófira nézett.

– Ismerlek? – kérdezett vissza keserűen. – Kétlem, hogy valaha ismertelek. Rámásztál a haveromra. Még jó, hogy ő barátként viselkedett. Ami rólad nem mondható el!

– Én elmondtam neked! Elmondtam, hogy kikezdett velem!

– Hogy védd magad!

Zsófi megrázta a fejét.

– Neki hiszel inkább?

Robi bólintott.

– Kinek higgyek, Zsófi? Balázst gyerekkorom óta ismerem. Téged csak fél éve. Menj! Pakold össze a cuccodat! Mire visszajövök, nem akarlak itt látni! – Mielőtt becsukta volna maga mögött az ajtót, még visszaszólt a folyosóról. – A kulcsokat hagyd a postaládában.

Zsófi tágra nyílt szemmel meredt a csukott ajtóra.