A nem megfelelő pillanat

 

Kata a vécécsésze fölé görnyedt. Könnyes szemmel papírt tépet és megtörölte a száját. A hányás keserűsége marta a torkát. Remegve állt fel.

A fürdőszobában hosszan mosta a fogát, de a fogkrém mentolossága sem nyomta el teljesen a hányás ízét. A tükörbe bámult, hosszan vizslatta saját arcát, úgy tanulmányozta, mint egy idegent. Nyílt a nagyszoba ajtaja. Kata a zajokból hallotta, hogy Gábor kávét készít.

Már a gondolattól is liftezni kezdett Kata gyomra. Hogy magyarázza meg Gábornak, hogy rosszul van a kávé illatától. Rá fog jönni!

Kata is csak sejtette, és bár még nem csinált tesztet, száz százalékig biztos volt benne, hogy terhes. Bár abban lenne ilyen biztos, hogy Gábor a gyerek apja.

Bekúszott a fürdőszobába a kávé illata, és Kata visszarohant a vécére. Magára rántotta az ajtót. Meddig fog ez még tartani? Grétivel sokkal simábban ment minden, nem kínozták rosszullétek. Akkor ez azt jelenti, hogy most nem Gábor az apa?

Kata próbálta összeraknia dolgokat.

Remegve bújt elő, a kávéillatú konyhába. Gábor szürke arcával és véreres szemeivel találta szembe magát. A férje megölelte.

– Túl leszünk rajta – suttogta rekedten.

Kata hozzá bújt. Gábor azt hiszi a temetés miatt ideges. Azért hány napok óta folyamatosan. Jóformán az anyósa halála óta. Nem most fogja elmondani Gábornak hogy terhes. Majd lesz megfelelőbb pillanat.

Csak valahogy bírja ki végig a temetést. Csak legyenek már túl rajta.