– Nem mehetek!
Zselyke mentolos rágógumi illatú lehelete csiklandozta a fülemet. Megfogtam a kezét, tenyerembe simultak puha ujjai. Mindig meglepődtem, hogy Zselykének milyen kicsi keze van. Kihúztam a folyosóra, hogy senki ne halljon minket az osztályban.
– Megbeszéltük, hogy együtt megyünk – figyelmeztettem. – Egyszer van nyolcadikos bankettünk.
– Apa nem enged. Azt mondta, tizennyolc éves koromig nem bulizhatok. És fiúkat sem akar meglátni körülöttem.
Odatámaszkodtam a válla mellé.
– Vágom. Akkor… nem találkozhatunk többet? Tizennyolc éves korodig?
– Apa szerint.
Megrándult a szám széle.
– Ez übergáz. Akkor ennyi?
Zselyke óvatosan megsimogatta az arcomat.
– Ha kimászom, megvársz majd az ablak alatt?
Tekintetünk egymásba fonódott.
– Mindig – súgtam.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése