Széttéphetetlen

 

Kata bedobta a táskáját az anyósülésre.

– Szakítok Karcsival – gondolta dühösen. – Szemét!

Miután beszállt a kormány mögé, lehajtotta a napellenzőt. A hátuljára erősített kis tükörben rendbe szedte elkenődött sminkjét. Karcsi felesége hamarabb ért haza, még jó, hogy jelzett a kaputelefon. Még jó, hogy éppen észnél voltak, és meghallották.

Kata találkozott a nővel a lépcsőházban, két hatalmas táskával, szuszogva vonszolta fel magát a negyedikre. Fel sem nézett, amikor Kata lerohant mellette. Aztán Kata megtorpant és visszafordult, mert néhány lépés után rájött, hogy a nő nem azért olyan lomha és formátlan a szatyrok takarásában, mert kövér. Terhes volt.

– Megengedi, hogy segítsek? – Kata máris nyúlt a két tömött vászontáska után.

– Hagyja csak! – suttogta a nő. – Megoldom!

Kata mégis kivette a kezéből a táskákat, és lassan elindult felfelé.

– Miért nem használja a liftet? – kérdezte.

A nő fáradt nevetést hallatott.

– Mert nincs lift.

Kata felcipelte a táskákat a negyedikre, letette az ajtó elé.

– Vigyázzon magára. Meg a babára – érintette meg a nő karját, és már újra lefelé rohant.

Menet közben jutott eszébe, hogy meg sem kérdezte a nőtől, hol lakik. Automatikusan tette le a táskákat Karcsi ajtaja előtt. A szíve felugrott a torkába. Remélte, ez a nőnek nem tűnt fel.

Rosszul kezelte a helyzetet.

A fenébe! Karcsi a terhes feleségét csalja. Mekkora szemét. Ha Gábor megcsalta volna őt a terhessége idején, biztos,abban a pillanatban elvált volna. A gyerektől függetlenül. Már ha megtudja.

Ha Kata tudott volna Karcsi feleségéről, sosem egyezik bele, hogy szeretők legyenek. Keresett volna mást. Persze Karcsi nem titkolta, hogy nős, és Kata egy percig sem hitte, hogy olyan rossz a férfi házassága, mint ahogy azt elmesélte. Ismerte már a beetető szöveget, de hagyta, hadd kínlódjon. Látszott Karcsin, hogy nagyon szeretne Katára jó benyomást tenni. Látszott, hogy dugni akar. Kata hagyta egy ideig főni a levében. Élvezte, hogy kínozhatja. Néhány hónapja beadta a derekát, és szeretők lettek.

Kata felsóhajtott, lassan kikanyarodott az útra. A nős pasikkal csak a baj van. Egy facér férfi kevésbé balhés. Gáborral lenne a legkevesebb gond, ha elég lenne. De Gáborral mostanában nehéz. Túlhajszolt, feszült.

El kellene menniük szexuálpszichológushoz, párterápiára, vagy legalább kettesben nyaralni. Kata biztosan érezte, hogy minden megváltozna.

A telefonja pittyegett. Megnézte a pirosnál. Gábor anyja kereste nemrég. Mit akarhat, ami ennyire halaszthatatlan? Aztán meglátta a figyelmeztetést. Házassági évforduló.

– Basszus – morogta. Teljesen kiment a fejéből.

Zöldre váltott a lámpa. Kata menet közben visszahívta az anyósát, de az foglaltat jelzett. Nyilván Grétinek támadt kedve csacsogni. Sejtette, hogy Gábort tartja fel éppen.

Kata elmosolyodott, amikor kettőjükre gondolt. Rendbe kéne hoznia a házasságát. Feldobni valahogy Gábort, mielőtt tényleg belefulladnak a hétköznapokba. Ha már úgyis kettesben lesznek hétvégén, kerít rá alkalmat, hogy beszéljenek. Olyan boldog kis család lehetnének. Gréti, Gábor meg ő, így hármasban.

Bekapcsolta a rádiót és hazáig énekelte a legújabb slágereket. Otthon beállt a garázsba. Gábor kocsija hiányzott. Kata elgondolkodva csapta be az ajtót maga mögött.

Vajon Gábor megcsalta, amikor terhes volt?

Leejtette a táskáját a bejárat melletti cipős szekrény tetejére.

Lehetetlen. Kata a terhessége kezdetétől jobban kívánta a szexet, mint előtte bármikor. Olyan izgalmas házaséletük azóta sem volt. Kizárt, hogy Gábor bírta volna még egy nővel. Kata a végletekig lefárasztotta abban a néhány hónapban.

Felcsörrent a telefonja.

Megnézte a kijelzőt, és újra elkezdett hinni a telepátiában.

– Szia, szívem! Merre vagy?

– Kórházban – fulladt el Gábor hangja. – Eljönnél Grétiért?

Kata gyomra összerándult.

– Mi történt Grétivel?

– Gréti jól van.

– Hála Istennek!

– Anyám. – Kata visszatartotta a lélegzetét. Gábor remegő hangon folytatta. – Stroke-ot kapott.

Kata a vállára kanyarintotta a kistáskáját.

– Azonnal indulok. Hogy van?

– Rosszul.

– És te? Jól vagy?

– Nem – vágta rá Gábor őszintén, gondolkodás nélkül. – Félek…

Gábor sosem félt semmitől. Kata szemét ellepték a könnyek.

– Azonnal indulok! Tarts ki!

Mellette volt a helye.