A látogatás

 

A hajnali szürke párát felváltotta a napsütés. Felszárította a harmatot, melengette a levegőt.

– Meglátogatjuk aput? – kérdezte kezében rajzlapot lobogtatva Gabó. – Lerajzoltam a hörcsögömet, amit születésnapomra kaptam. Megmutathatom neki?

Az ősz idén is nehezebb volt számomra. Az évforduló miatt. Mégis felkerekedtünk, útnak indultunk.

Gabó kipattant a kocsiból, előreszaladt a kovácsoltvas kapun túlra. Kigombolt kabátja szuperhősköpenyként lobogott utána. Lába alatt megzörrent a bokáig érő avar. Széttárt karokkal forgott körbe-körbe a fák alatt. A nap átragyogott a rozsdaszín leveleken, édeskés levélillat ölelte körbe a temetőt.

– Nézd! – mutatta Gabó foghíjas mosolyát rám villantva.

Mókus szaladt az egyik fa barázdált törzsén, egyenesen az édesapja sírjára.