Statisztika

 

Ebben a mai, Covidos helyzetben fontos megemlíteni egy lényeges információt Mónikáról: Mónika egészséges, huszonöt éves, fiatal nő.

Ugyan hét éves kora óta rövidlátó, de ettől eltekintve a sejtjei egészségesen működnek, az erőnléte kiváló. Betartja a szabályokat. A lakása fertőtlenítése napi rutinná vált.

Minden reggel zöldteával kezdi a napot, egészségesen táplálkozik, sok zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt, a teáját reszelt gyömbérrel, és akácmézzel issza. Vitaminokat is szed. A járványügyi helyzetre tekintettel megemelt dózisú C-vitamint. Ráadásul minden reggel fut.

Már Covid előtt is megtette ezeket az óvintézkedéseket, évek óta odafigyelt a testére, az egészségére, a kondijára. Mostanában a futás az egyik kivétel az alól, hogy szájmaszkot kelljen hordani, így kicsit friss levegőhöz juthasson. Ezért aztán sokkal jobban élvezi a testmozgást a szabad levegőn, mint azelőtt bármikor. Sokkal lelkesebben is végzi.

A maszkviselés az utcán szemüvegeseknek, pláne ilyen hideg időben, nem túl szerencsés. Állandóan párásodik az üveg, pedig Mónika kifejezetten páramentesítő szemüvegápolót is vásárolt. Sajnos – mint később megállapította – ablakon kidobott pénz volt. Tanulópénz – mondogatja, amikor erről mesél.

A futás ráadásul azért is előnyös, mert közben legalább nem párásodik a szemüvege, hála, hogy nem szükséges közben arcmaszkot viselnie. A friss termékek vásárlását a sarki kisboltban végezi, ahol már szemüveg nélkül is kiválóan elboldogul. Itt sosem rendezik át a polcokat, és körvonalak, hang alapján megismeri az eladókat. Amúgy az internetes vásárlást részesíti előnyben.

Ráadásul Mónika home office-ban dolgozik, így alig mozdul ki otthonról. Csak futni jár, ami magányos tevékenység, és ha elég korán indul, senkivel sem találkozik; ezen kívül heti egyszer vásárol a közeli kisboltban.

Mónika szülei vidéken élnek, napi szinten beszélnek héttől fél nyolcig. Covid ide vagy oda, azért Mónika havonta egyszer meglátogatja őket. Megteszi a szükséges óvintézkedéseket. A legkorábbi busszal indul, interneten vásárolja a jegyet, és kézfertőtlenítőt készít bőven a táskájába.

Mónika egészséges, életerős, fiatal nő. Nem riasztja a hajnali fagy. Sapkát és kesztyűt húz, sálat teker a nyaka köré, és felveszi bundás csizmáját. Még otthon felveszi a szájmaszkot, mert az utcán kötelező hordani. Kivétel: sportolás esetén.

Mónika szemüvege azonnal bepárásodik, amikor kilép az utcára. Egy ideig a kesztyűjével törölgeti az üveget. Sikertelenül. Így inkább leveszi a szemüvegét, és a kabátja belső zsebébe csúsztatja. Árnyalatnyival kellemesebb. Látja a körvonalakat. Fülel. Alig van mozgás. A járda itt még ismerős.

A buszmegálló felé már nehezebben boldogul, lassabban, hunyorogva. Egyszer-egyszer megkísérli feltenni a szemüveget, de aztán egy sóhajtással visszateszi a zsebébe. Elvetélt ötlet. Egyszerűbbnek érzi szemüveg nélkül. Figyel a hangokra.

A buszmegálló közelében már hatalmas a hangzavar és a forgalom. Koncentrál, de egyre nehezebb. Homályba veszve botorkál, szinte elveszik a tömegben. Rádudálnak. Megugrik. Szégyenlősen mosolyogva felemeli a kezét, bocsánatot kér a mozdulataival, miközben átszalad az úton.

A következő átjárónál nincs ilyen szerencséje. Csak a fülsiketítő tülkölést hallja mielőtt magával sodorja egy kamion.

Mónika egészséges, életerős fiatal nő volt. A statisztikákba mégis úgy került bele a neve, hogy vírus következtében halálozott el. Így lett Mónika is a Koronavírus áldozata.