A mázlista

 

Csilla, délelőtt két órát csípett le a munkaidejéből. Peti tegnap este vacsoránál kifaggatta a mai munkabeosztásáról, szokás szerint átnézte a határidőnaplóját is. Csilla készült rá. Előre beírta fél tizenegyre: „Tárgyalás Gálfy-val”.

A tükör előtt gyakorolta, hogy minél természetesebben mondja el, tárgyalása lesz Gálfy-val. A lehető leggördülékenyebben. Ugyan megbicsaklott a hangja egy pillanatra, de Petin nem látszott, hogy észrevette. Csilla még a mozdulatait is kontrolálta. Peti rosszalló pillantást vetett a szalvétát gyűrögető ujjakra, mire Csilla rögtön elengedte a nyomott mintás damasztszalvétát.

Másnap reggel tizenegy előtt tíz perccel a nőgyógyász gratulált a babához. Egészséges kilenchetes. Még egy ultrahang képet is adott emlékbe. Csilla a táskájába csúsztatta, legalulra, a pénztárca, a mobil, a notesz, a papírzsebkendős csomag, és a sminkkészlete alá. Alig tudott a forgalomra koncentrálni. Szorította a kormányt, elfehéredetek az ujjpercei. A blúza a hátához tapadt, miközben vacogott a foga.

Miképpen lehetséges, hogy terhes maradt? Rendesen szedte a gyógyszert, ráadásul minden reggel durva hasizomgyakorlatokat végzett. Miként maradhatott meg ez a baba? Egészségesen?

Reszketett a keze a kormányon. Az irodában elővette az ultrahang képet, megsimogatta, majd a legalsó fiók tömött dossziéi alá rejtette. Finoman betolta a fiókot.

A céges telefonról felhívta egyetemi jóbarátját, aki családjogi ügyvédként praktizált. Az egyetlen jogász a régi időkből, akiben megbízott, és akiről tudta, hogy nem fog rögtön telefonálni Petinek, elárulva, hogy ő mivel kereste fel. Legalábbis Csilla teljes szívvel remélte. Biztos sosem lehetett benne.

– Segíts elválnom – szólt kétségbeesetten a telefonba. – Minél hamarabb.

– Mi történt? – Béla hangjából teljes megdöbbenés hallatszott. – Azt hittem rendben vagytok.

Csilla nem említette a babát.

– Csak segíts! Kérlek!

– Oké. Természetesen – váltott Béla rögtön higgadtra. – Gyere át az irodámba délután.

– Jobb lenne napközben. – Csilla fellapozta a határidő naplóját. – Mondjuk pénteken fél egy?

Miután egyeztettek beírta az üres vonalkára: „Tárgyalás Gállfy-val”.

Alighogy letette a telefont, újra felcsörrent az irodai vonal.

– Szia, életem! Meddig dolgozol? – kérdezte Peti kedvesen, Csillának mégis összeszorult a gyomra, amint meghallotta a hangját.

– Fél ötig – felelte.

Mint mindig, de ezt már nem tette hozzá. Peti pontosan ismeri az időbeosztását.

– Este találkozunk. Sietek haza.

Csilla átnézett néhány okiratot a holnapi tárgyalás előtt. Váratlanul felcsippant a telefonja. Messenger üzenete jött. Érdeklődve nézett a kijelzőre. Vajon ki keresi itt?

Éva: Szia! Hogy vagy?

Csilla gyorsan visszaírta régi barátnőjének, hogy minden oké. Mióta Csilla férjhez ment, nem találkoztak. Éva Londonban élt, ritkán járt haza. Csilla olyankor rendszerint sosem ért rá találkozni. Peti nem örült a kimaradozásoknak. Miután összeházasodtak, nem tűrte a barátnőzést, és Csilla azóta csak akkor ment szórakozni, amikor Peti is elkísérte.

Eleinte semmi kivetnivalót nem talált ebben, hiszen imádta Petit. Csak az bántotta, hogy amikor az ő barátai hívták el őket, olyankor Petinek mindig más dolga akadt. Lassan elmaradoztak Csilla barátai. Érthető módon, hiszen Csilla folyamatosan lemondta a találkozókat.

Éva olykor felbukkant, de vele is csak ritkán váltottak üzeneteket.

Éva: Jövő pénteken hazamegyünk két hétre. Találkozzunk! Rég láttalak!

Csilla: Szeretném.

Éva: Akkor mondj egy időpontot. Alkalmazkodom hozzád! Jó lenne újra látni!

Csilla: Jó lenne.

Éva: Minden oké veletek?

Csilla: Minden a lehető legnagyobb rendben.

Nem tudta, miért hazudott.

Éva: Álompasi. Álomház. Álommunka. Luxusnyaralások. Huszonnyolc évesen mindened megvan, amiről mi csak álmodozunk. A legtöbben erről álmodozunk. Irigyellek, csajszi.

Csilla: Ne tedd! Nem tudod, mit irigyelsz.

Amikor elküldte az üzenetet, akkor döbbent rá, hogy hiba volt. Szerette volna kitörölni, de Éva már látta. Ez az üzenetváltás mégsem maradhat a telefonjában. Egyenként kitörölte mindet.

Éva: A mesés életedet. Mi mást?

Éva még egy kacsintó fejet is odabiggyesztett mellé.

Csilla nem válaszolt. Kis idő múlva Éva újra írt.

Éva: Akkor áll a tali?

Csilla: Szeretném.

Persze most már csak rajta múlik.

Csilla pontban fél ötkor lépett ki az irodája ajtaján. Rendszerint a mellékutcákon ment haza, hogy elkerülje a dugót. Egy baleset miatt, további kerülőt kellett tennie. A végén már komolyan nyomta a gázpedált, hogy hazaérjen. Felrohant a lakásba, ahol folyamatosan csengett a telefon.

Lélekszakadva vette fel.

– Hol voltál? – szólt bele Peti ridegen a telefonba. – Hol a fészkes fenében voltál? Már tizenkét perce itthon kéne lenned!

– Itthon vagyok – zihálta. – Csak csikart a hasam.

Csilla maga sem tudta, miért hazudott.

– Háromszor hívtalak!

– Sajnálom – hadarta remegő hangon. – A vécén ültem. Sajnálom!

– Legközelebb, bármi történik, felveszed azt a kurva telefont, ha csörög! Ha befosol, akkor is! Megértetted?

– Igen! Sajnálom! Ne haragudj! Annyira sajnálom!

Miután Peti lerakta, Csilla lerogyott a kanapé szélére. Remegő kezét két combja közé szorította. Jól tudta, hiába kért bocsánatot. Elszúrta.

Felugrott. Egy széket vett elő, és az előszobai beépített szekrény felső polcáról lerángatta a gurulós bőröndjét. Gondolkodás nélkül pakolta bele a ruháit. Nem várhat addig, amíg túl késő lesz.

A zipzárt húzta be a bőröndön, amikor meghallotta Peti kocsiját bekanyarodni a ház elé.

Felugrott, és a hátsó ajtó felé rohant, maga után vonszolva a teli bőröndöt. Amikor a hatalmas üvegajtót elhúzta, ott találta Petit szemben magával.

A férje egy szempillantás alatt felmérte a helyzetet, és már lendült is a tenyere. Csilla átesett a bőröndön. Peti felé kapott és felrángatta. Az ujjai fájdalmas satuba fogták Csilla karját. A férfi magához rántotta, és a másik keze a nyakára szorult. Csilla levegő után kapkodott.

– Mit képzelsz te magadról?

Átvonszolta a nappalin, és a kanapéra dobta. Csilla előtt egy időre elsötétült a világ. Próbálta az ütésektől védeni a hasát. Összegömbölyödött és a dereka köré fonta a karjait. Egy arcát ért ütésre újra feleszmélt. Hunyorogva nyitotta ki a szemét. Peti kezében ott látta a mobilját.

– Törölt üzenetek – fröcsögte, és a készülékkel ütötte meg. – Mit képzelsz te magadról? Még, hogy tárgyalás Gálfy-val!

Durr. Csilla szeme előtt ismét fekete karikák táncoltak. Már csak nyüszíteni tudott a kanapén összekucorodva, felhúzott térdeit átölelte.

– Azt hiszed, nem jövök rá? Te utolsó szajha! Félrekúrsz, mint egy útszéli ribanc? Így hálálod meg a jóságomat?

Durr. Csilla gondolkodott a szavak értelmén. Mit jelent az a szó, hogy jóság? Peti jósága. Nem értette. Összeegyeztethetetlennek tűnt a két szó egymás mellett.

– Azt ígértem neked, hogy, amíg a halál el nem választ, addig vigyázok rád! De te még ezt sem hagyod nekem! Azt hitted, Béla nem szól? Megkérdezte, elment-e az eszed? Hogy hozhattál ilyen kínos helyzetbe?

Durr. Csilla füle csengett, nem bírta kinyitni a szemét, de már nem is akarta. Csak egyvalamire koncentrált, hogy a hasát ne érhesse ütés.

– Hogy alázhattál meg ennyire?

Durr. Megalázás. Talán ez a szó nem is azt jelenti, ahogy értelmezik. Talán a szavaknak nincs is semmi értelme, csak az számít, aki mondja őket. A szavak képlékenyek, ahogy kimondásra kerülnek. Igazzá vagy hamissá válnak, attól függően, ki mondja ki őket. Hazuggá és igazzá tesznek. Bolonddá válsz, ha te mondod ki.

Reggel Csilla a kanapén tért magához. Görcsölt a hasa, a fájdalomtól sikoltott. A bolyhos, meleg takarót a szájába tömte, hogy senki ne hallja, mennyire kínlódik. Majd rájött, hogy Peti ott ült mellette, és végignézte a nyomorúságát. A férje az egyik szemére egy csomag jeget tartott. Jólesően hűsítette Csilla sebeit.

– Miért nem mondtad el? – kérdezte Peti gyengéden, miközben megsimogatta Csilla arcát, mire ő védelmezően maga köré fonta a karjait. – Annyira sajnálom! Elveszítettem a fejemet! Annyira sajnálom!

Álom és ébrenlét váltotta egymást. Világos pillanatok, amikor tudatosodott benne, hogy elvetélt. Sötét pillanatok, amikor a semmi közepén lebegett.

Nem tudta, hány nap telt el. A kanapéról az ágyba került. Peti injekciót szúrt a karjába. Hármat kapott. Alig eszmélt fel a tű szúrására. Majd apránként tisztult ki minden. Kiszédelgett a konyhába. Megnyitotta a csapot, bámulta, ahogy megtelik az üvegpohár, és csak arra eszmélt, hogy a víz lefolyt az ujjain. Nagy kortyokban ivott, majd a hálóinge alá rejtette egy filéző kést. Többé nem fordulhat elő. Legközelebb megvédi magát.

A kést a párnája alá rejtette. Még néhány elmosódott, álomszerű nap telt el. Úgy tűnt, mintha valóság, és képzelet összeért volna. Megszűntek a fájdalmak, a feszítés, a hegek. A teste meggyógyult. A lelke haldoklott.

A nap besütött az ablakon. Csilla kábán ült fel az ágyban. Peti fehér köntösben lavírozott egy tálcán narancslevet pirítóssal. Leegyensúlyozta a takaróra. Némán figyelte, ahogy Csilla eszik, majd elé tette a mobilját.

Éva: Mázlista!

Csak ennyi állt az üzenetben. Csilla értetlenül bámult Petire. A férje behívta Csilla Facebook profilját. Tengerparti luxusszálloda képei, homokos tengerpart. Posztok, hogy milyen boldog, mennyire jól érzi magát, mennyire köszöni a férjének, hogy ilyen káprázatos utazással lepte meg. Annyira csodás, nagyszerű férj. Boldogságos ömlengések tömkelege, ami alatt több száz lájk, szívecske, és ölelés ikon virított. A kommentsávban megszámolhatatlan „Érezzétek jól magatokat” üzenet, vagy kedveskedő gif.

– Visszaadom neked, amit elvesztettél – jelentette be Peti, félretette a tálcát, és ledobta magáról a köntösét. Becsusszant Csilla mellé az ágyba. – Elvégre nyaralunk, nekem meg más dolgom úgysincs.

Csilla a hálószoba plafonját bámulta maga felett. A nap fénycsíkokat rajzolt a falakra. Ebben a pillanatban minden irigyével elcserélte volna a sorsát. Tapasztalják meg ők is, milyen mázlista élete van. Milyen csodálatos férje, és milyen kellemes luxusnyaralása.

Amíg a halál el nem választ.

Csilla engedelmesen feküdt Peti alatt, és hallgatta a nyögésit, miközben átgondolta a lehetőségeit. A halál az egyetlen megoldás. A megváltás. A szabadulás. A halál bélyeg. A halál a szabadság felé vezető út.

Benyúlt a párna alá, ujjai a kés markolata köré szorultak. Peti a csúcsra ért. Csilla előrántotta a kést és döfött.