Mikulás műhelye

 

Az éjszakai műszakban dolgozó manók fergeteges kedvükben voltak. Mikulás szülinapi partiján elfogyasztott bólé – amibe a komisz manók titkon néhány üveg vodkát csempésztek – megtette hatását.

Mivel Mikulás is felöntött a garatra, elmaradt a csomagolócsarnok éjszakai ellenőrzése. A manók kedvükre huncutkodhattak, miközben dobozokba hordták a világ összes Mikulásnapi ajándékát.

Zöld-piros csíkos zoknijukban, bojtos sapkáikban randalíroztak.

– Az idei lesz a világmindenség legvidámabb ünnepe – jelentette ki Hugo, akit egy vízilóról neveztek el pocakja, és széles mosolya miatt.

Mellesleg Hugó volt a csomagolók éjszakai műszakvezetője. Amit Hugó mondott, annak úgy kellett lennie. Akkor is, ha éppenséggel csálén állt rajta a manósapka.

– Gerda harminchat színű festékkészletet kért – hümmögött Csámpás.

– Rajta! Keverjünk neki aranyszínt, ezüstöt, csillámló kristály színeket. Olyat, amiben a világmindenség összes színe megtalálható.

– Harminchat tégely aligha lesz elég. Ami azt illeti, háromszázhatvan is csak szűkösen – vakarta vörös üstökét sipkája alatt Piktor.

– Akkor, munkára, Piktor! – utasította Hugó. – Műszak végére dobozban legyen az összes festék. Hadd fesse Gréta színessé az álmait!

Csámpás közben elcsámpázott, majd egy formás, kerek gömbbel tért vissza. Ide-oda pattintgatta két tenyere között.

– Mondd csak, Hugó! Milyen elvetemült lény kívánt bombát ajándékba, amikor modernebb fegyverekkel is tudunk szolgálni?

Hugó megérintette az orrát.

– Ha a szimatom nem csal, akkor ez csak a hetes ügynök lehet.

– Bond? James Bond?

– Ő nulla-nulla-hetes – javította ki Csámpást Hugó. – Grísa a hetes ügynök.

Csámpás a homlokára ütött.

– A KGB-s. Emlékszem. Kit akar felrobbantani?

– Dimitríjt. Természetesen.

– Természetesen – bólogatott bőszen Csámpás.

– Rajtakapta Dimitríjt az asszonnyal.

– Hűűűű-ha.

– Az asszony meg csak annyit vágott a fejéhez: növesszen tököt!

– Termesszen tököt? – húzta össze szemöldökét Csámpás. Vigyorogva böffentett egyet. – Jó ötlet. Manapság a tök jó biznisz. Ügyes asszony.

Hugó zacskóba rakott egy méretes banánt, mellé helyezett két szőrös kivit, és átnyújtotta Csámpásnak.

– Bomba helyett ezt tedd Grísa csomagjába! Idén békés ünnepek lesznek, ha rajtam múlik. A húsvéti nyúl tojjon bombát annak, akinek akar!

Csámpás zavaros szemmel bólogatott.

– Hacsak fel nem robban a lyuka az erőlködéstől.

– Az már nem a mi problémánk!

Néhány csillag csillant meg az ablakpárkányon, és megjelent egy angyal a csarnokban. Megköszörülte a torkát. A két manó arra kapta a fejét.

– Neked nem a karácsonyi csodákat kéne felügyelned?

– Csak bekukkantottam. Mikulás úgy horkolt, felverte a Mennyországot. A Főnököt kíváncsivá tette, mi folyik felétek.

– Ha tudni akarod, csak buliztunk – vonogatta vállát Csámpás és megküldte a bombát Angyal felé. – Kapd el!

Angyal az aurájával fogta meg.

– Ez csalás – morgolódott Csámpás.

Angyal csilingelve kacagott, majd hirtelen elhallgatott.

– Halljátok?

– Csendet! – emelte fel két kezét Hugó.

A manók az egész csarnokban elnémultak.

– Ropog a hó – suttogta Csámpás.

– Mikulás felébredt.

Hamarosan kivágódott a csarnok ajtaja, Mikulás jelent meg teljes életnagyságban. Jégeralsója kikandikált sebtében magára kapott kabátja alól.

– Mi folyik itt? – üvöltötte el magát. A manók ártatlan mosollyal az arcukon pislogtak. Mikulás tekintete Angyalra siklott. – Neked a karácsonyi csodákat kellene felügyelned! Ellenőrzöl minket?

– Főnöki utasítás. – Megrebbentette szárnyait. – De már itt sem vagyok!

Mikulás összecsapta tenyerét.

– Dologra, szorgos manócskáim! Legyen tele a puttony és szán!

Angyal elszállt a dobozok felett, észrevétlenül felemelte Grísa csomagjának fedelét és a gyümölcsök mellé ejtette a bombát.

– Legyen meg a te akaratod! – sóhajtotta, majd tovaszállt.