Babonák

 

Tamara idén online szilveszteri bulit tervezett a baráti körével. Boti először lesz a társaságukban. Biztosan ideges volt emiatt, mert hajnalban horgászni indult. Ilyen szakadó esőben! Tamara inkább elment fodrászhoz.

– Online buli, de azért igyekszünk a hagyományokhoz hűen megrendezni – magyarázta. – Lesz bólé, virsli, lencsesaláta. Csak éppen mindenki otthon marad. Nóri pogácsája hiányozni fog, éppen úgy, mint Saci sajtos tallérjai, meg Ricsi sült malaca. A lényeg, hogy mégis együtt lehetünk. Ez nálunk hagyomány. Babona. Amikor bármelyikünk hiányzott a buliból, utána egyikünknek sem jött össze az éve. Lásd a tavalyi szilveszteri bulit. Miután szakítottunk Zolival, ő máshol szilveszterezett. Ne félj! Idén már nem hagyja ki.

A fodrász színes, csillám hajlakkot fújt Tamara frizurájára.

– Mindenki exe ott van ilyenkor? – kérdezte.

– Ettől olyan izgalmas. Tizenkét éve mindössze hatan voltunk. Mostanra megduplázódtunk, és mindig kiválóan szórakozunk. Mondjuk nekem a tavalyi nem jött össze, de meg is lett a böjtje! Nézz a világra.

– Ne mondd, hogy neked köszönhetjük mindezt, mert lehidalok.

– Zoli nem jött el. Az ő sara.

– Ezt ugye te sem hiszed el? Egy egész világjárványt egy rosszul sikerült szilveszteri buli számlájára írni elég meredek.

– Mindenesetre idén egyikünk sem mondta le. Viszont még mindig bekavarhat az internet. De erre nem akarok ráparázni, mert mindennek jól kell sikerülnie. Még egy ilyen évet nem bírok ki!

– Hiszen találkoztál Botival.

– Az idei évem egyetlen pozitív hozadéka – bólintott Tamara.

– Akkor mégsem volt olyan szar ez az év – összegezte a fodrásza.

– Mégis örülnék, ha jövőre könnyebb lenne. Minden szempontból. Ennek a bulinak ma éjjel sikerülnie kell!

Tamara már a lencsét főzte, amikor beállított Boti a hatalmas ponttyal. Tamara kettőt lépett hátra. Nekiütközött a falnak, de ha tehette volna azon is átlép, hogy minél távolabb kerüljön a haltól.

– Mit akarsz ezzel?

– Halászlét főzök – jelentette be Boti. – Szereted.

– De nem újévkor.

– Szilveszter van.

– Szilveszterkor sem.

– A hal szerencsét hoz – erősködött Boti és betette a pontyot a mosogatóba.

Tamara elhűlve figyelte.

– Vidd innen!

– Mi bajod vele? Majd én megcsinálom.

– A hal elúsztatja a szerencsét – mondta ki Tamara rekedten.

– Mifelénk úgy tartják, pénzt hoz a házhoz. Minél több pikkely van a hátán, annál többet. Nézd! Tele van pikkelyekkel. Mi ez, ha nem szerencse? Éppen ma akadt a horgomra. Ez jel! Jövőre gazdagok leszünk.

Tamara nagyot nyelt.

– Él még?

– Ühüm. De majd fejbe vágom.

– Szerintem inkább dobd vissza. Az én családom szerint halat enni ilyenkor balszerencse. Lesz lencsesaláta. Ez nekem eddig bejött. Mentsük meg ezt a halat. Kérlek!

Boti elmosolyodott, vizet engedett a pontyra. Még lélegzett.

Tamara már összekeverte a lencsesalátát, színes szerpentint lógatott a csillárra és a szekrényekre, amikor felcsörrent a telefonja.

– Honnan tudtad? – szólt bele Boti lelkendezve.

– Mit?

– Hogy varázshal? Teljesíti három kívánságunkat. Mondd, mit kívánjak?

– Jövőre sokkal könnyebb, boldogabb, sikeresebb évet. Estére az egész világon zavartalan internet hozzáférést. És… azt hiszem ennyi.

– Akkor enyém a harmadik. – Ezzel letette.

Talán a hal mégsem úsztatja el a szerencséjüket. Tamara alig várta, hogy Boti hazaérjen.

– Mit kívántál? – kérdezte izgatottan.

– Meghitt szilvesztert, kettesben veled.

– Azt nem lehet… Zavartalan internet hozzáférés lesz.

A lámpák kialudtak.

– De úgy tűnik, az áramszolgáltatás szünetel – kacsintott Boti, és meggyújtott néhány gyertyát.