Ébredés

 

Angéla belemerült az Excel táblázatba. Home officban dolgozott. A kis szobában Gabi verset tanult. Olykor áthallatszott a mormogása, ahogy hangosan felmondta magának a sorokat, a versszakokat. Angélát megnyugtatta a tudat, hogy egy ilyen nehéz időszakban itt vannak egymásnak. Legalább ők ketten.

Tamást sajnos a világ másik felére hívta a munkája. Néhány hete váratlanul hívták fel. Baj volt a föld alatt. Angéla felsóhajtott. Örökké akadtak bajok a Föld gyomrában. Folyamatosan fortyogott, morgott. Az ember nehezen tudja elképzelni, hogy odalent sosincs teljes nyugalom. Ha mégis úgy tűnne, hogy szunnyad a Föld belseje, az csak egy katasztrófa előjele. Legalábbis Tamás ezt mondogatta.

Angéla hirtelen maga sem tudta, mitől érzett szédülést. Belekapaszkodott az asztalba, miközben úgy érezte inog az egyensúlya. Alig néhány percig tartott az egész. A csillár megingott, a karácsonyfán a díszek összekoccantak. Angéla felhúzta a szemöldökét. Földrengés? Itt? Ahol szinte soha nem érezni földmozgásokat? Tamás szerint a legbiztonságosabb övezet.

Felpattant az ajtó, Gabi rohant át hozzá, beleugrott Angéla ölébe.

– Te is érezted? – kérdezte izgatottan, égész testében remegve.

Angéla magához ölelte a kislányt.

– Semmi baj! – próbálta megnyugtatni, és nem mutatni, hogy bizony ő is megijedt. – Vége van. Semmi baj!

Gabival az ölében kattintott a hírekre, hogy megtudja, mégis mi a csoda történt? Hamarosan tele lett az internet a hírrel. Földrengés volt. Szerte az országban mindenhol érezték.

Felcsörrent a mobilja. A kijelzőn Tamás neve villant fel.

– Földrengés volt az imént – újságolta neki, még mindig kicsit remegő hangon. Hiába karta, Tamás előtt nem tudta eltitkolni, mennyire megijedt.

– Tudom – felelt a féri megnyugtató hangja. – Azért hívtalak.

– Jól vagyunk. Nem volt erős. Éreztük, de alig. Gabi megijedt. – Nem merte hangosan bevallani a gyerek előtt, hogy ő is. – Azt írják, hogy Horvátországban történt, mi csak az utórezgést éreztük.

– Felejtsd el, amiket olvastál. Még csak most kezdődik!

Angéla szíve a torkába ugrott.

– Ezt hogy érted?

– Azonnal csomagoljatok! Öltözzetek melegen, és a lehető leghamarabb menjetek át Walter tanyájára. Addig felhívom, és elintézek mindent. Ide kell jönnötök! Még itt a legbiztonságosabb.

– Hová? Hol vagy most?

– Alaszkában.

– Alaszkában? Én nem mehetek csak el innen. A munkám…

– Hamarosan nem lesz ott semmi. Munkád sem. – Angéla gyomra görcsbe ugrott. Még a szava is elakadt.  –Érted? – sürgette a férfi, amikor nem kapott választ. – Induljatok!

– De… hogy jutunk el hozzád?

– Walternek van egy kisrepülőgépe a pajtában. Menetkész. Évek óta sejtettük, hogy ez lesz a vége. Felkészültünk.

Felkészültek. Évek óta. Angéla alig fogta fel, amit hallott. Lehetséges ez? Tamás miért nem mondta eddig?

– Mégis mi történik?

– Felébredt a bolygó, és bedarál mindent. Kevés az idő! Siessetek!

Mire Angéla észbe kapott, Tamás letette a telefont. Magához szorította Gabit.

– Mennünk kell!

– Hová megyünk?

– Messzire.

– És mikor jövünk vissza?

– Soha.

– Apa velünk lesz?

– Vár ránk.

Gabi elgondolkodva bólintott.

– Akkor jó lesz. Ahol ő van, ott jó – suttogta.

Angéla megpuszilta a kislány eperillatú haját.

– Igen! Pakoljunk! Gyorsan!

Walter már járó motorral várta őket.

– Nincs sok időnk! Siessetek!

Angélának elszorult a szíve. Gabi boldogon nevetett mellette, örült, hogy életében először repülhet. Az izgatottságtól csillogott a szeme. Talán jobb is, ha nem tudja, mi vár rájuk.

A Cessna magasba szállt.