A második gyertya

Soha többé ne késs el!

 

Beni odanyomta az orrát az ablakhoz. Odakint esett a hó, az utcai lámpa fényében látta a hófehér, táncoló hópelyheket. Bár a Mikulás szánját repülő rénszarvasok repítik az égben, és olyan sebesen szállnak, mint a gondolat, azért nem baj, hogy esik.

Ma éjjel a Mikulás is felül a szánkójára, hogy elhozza az ajándékokat – gondolta. – Vajon hozzám is eljön?

A tenyerét az ablaküvegre fektette.

Anyu még nagyon haragszik a tegnapi miatt?

Azt mondta Beninek, ne is várja a Mikulást, mert ilyen rossz gyereknek még virgácsot sem hoz. De azért Beni a szíve mélyén tudta, hogy minden gyerek kap valami apróságot a Mikulástól. Még ha nagyon rossz volt, akkor is.

Én nem voltam nagyon rossz – suttogta az ablakban. – Csak egy egészen kicsikét.

A lehelete apró, elmosódott párafoltot hagyott az ablakon. A gyerek karikát rajzolt köré az ujjával, majd szemet és mosolygós szájat is.

Hátrapillantott a válla felett. Anyu a fotelben ült, ölében bolyhos konyharuhába csavart, szürke kismacskával. Cumisüvegből etette a torzonborz állatkát.

Haragszik még?

Reggel még haragudott. Erre Beni hamar rájött, mert nem kapott búcsúpuszit az iskola kapujában, csak egy szelíd taszajtást, hogy menjen már befelé. Beninek egész nap hiányzott a puszi.

Nem értette, anyu miért haragszik ilyen nagyon?

Csak egy egészen kicsikét késtem tegnap este.

Vagy a cica miatt?

Beni időben elindult haza Norbikétól a szomszéd utcából, ahol a délutánt töltötte. Autópályát építettek legóból. Jó móka volt. Öt perc az út Norbiéktól hazáig. De Beninek tegnap este sokkal tovább tartott, csakis azért, mert talált a csatorna vizében egy vergődő kismacskát. Majdnem megfulladt szegény. Muszáj volt megmentenie. A cicamentő akció közben észre sem vette az idő múlását.

Amikor végre hazaért, anyu kiabált vele, és bezavarta a szobájába, de Beni észrevette a szemén, hogy sírt is. Anyu akkor kikapta a kezéből a cicát, és azt mondta: Soha többé!

Beni nem értette, mit ne csináljon soha többé. Soha többé ne hozzon haza cicát? Vagy soha többé ne késsen el?

Még az is lehet, hogy soha többé nem hoz nekem a Mikulás ajándékot – fordult ismét az ablak felé. De azonnal tudta, hogy ez butaság. A Mikulás egy jóságos nagyapó, és sosem haragszik a gyerekekre, és mindig hoz ajándékot.

Jól van – sóhajtott fel. – Akkor hát soha többé nem kések el, és soha többé nem hozok haza cicát.

Holnapra talán anyu is megenyhül, és akkor elmehet szánkózni a srácokkal.

– Gyere el az ablakból! – szólt rá anyu, de csak kicsit szigorúan.

Beni elmosolyodott, amikor meghallotta a szelíd hangot. Talán még a reggeli puszit is megkapja lefekvés előtt. Mert azért az a puszi még mindig nagyon hiányzott.

– Esik a hó – jelentette be. – És lehet, hogy meglátom a Mikulást.

– Lehet – értett egyet anyu, ami azt jelentette, hogy már el is felejtette, hogy tegnap azt mondta, nem jön el hozzá a Mikulás, mert rossz gyerekekhez nem jön.

Talán ő is rájött, hogy csak egy kicsikét voltam rossz. Különben meg ez nem is igazi rosszaság, hiszen megmentettem egy cicát.

Beni megfordult és odaszaladt anyu mellé.

– Megengeded, hogy én is etessem? – nyújtotta a kiscica felé a kezét Beni.

Anyu elmosolyodott.

Már nem haragszik.

– Ülj ide mellém – húzódott a fotel szélére anyu, és amikor Beni mellé ült, az ölébe helyezte a bebugyolált kiscicát. A kismacska rekedten, alig hallhatóan nyávogott, amikor Beni a karjaiba fogta. Majd megfogta a cumisüveget, és anyu segített neki megetetni a cicust.

Annyira cuki volt, Beninek nagyon tetszett a kis jószág. Gyengédem megsimogatta selymes, cirmos bundáját, a cica meg dorombolt neki.

Amikor végeztek, és a kismacska elaludt Beni ölében, a gyerek felnézett anyura.

– Adunk neki nevet?

– Majd adunk – bólintott anyu. – Ha kicsit megerősödött.

– És megtartjuk, ugye?

– Ha már megmentetted az életét – simogatta meg anyu Beni haját, és végre megkapta a reggeli két pusziját is. Sőt annál is többet.

– És ugye eljön hozzám is a Mikulás? – pislogott Beni nagy szemekkel.

– Naná, hogy eljön – simított el anyu egy hajtincset a homlokából.

– És ajándékot is hoz, ugye?

Anyu megölelte, óvatosan, mert a kismacska is ott volt Beni ölében.

– Persze, hogy hoz. De soha, soha többé ne késs el! – suttogta anyu a fülébe, és Beni belebújt az ölelésébe. Meleg volt és biztonságos.

– Soha többé! – ígérte.

Zsuzsa Csigó

Nagyon szép.